Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)

1904-05-29 / 25. szám

2 — rezve egyrészt a magyar könyvkiadó vállalkozásnak, amely ily óriási terv megvalósítását sikerrel vállalta, másrészt a magyar nemzeti műveltség önérzetének erejét bizonyítva, amely szeretettel és lelkesedéssel támogatta a kiadót úttörő, korszakos vállalkozásában. Az új sorozatnak talán legértékesebb kötete az, amely Pázmány Péter válogatott munkáit illeszti be a Magyar Remekírók közé. A müveit nemzetek jogosult büszkeséggel te­kintenek azokra a régi íróikra, akiknek munkái a nyelv fejlettsége, az irás ereje és a tartalom jelentő­sége által azzal a kiváltságos tulajdonsággal ékesked­nek, hogy a századok lefolyása után is élvezetet és tanulságot nyújtó olvasmány gyanánt szolgálni képe­sek, minélfogva nem az irodalom történeti ereklyéik közé sorolandók, hanem a jövő nemzedékek javára is kamatozó szellemi kincsek értékét foglalják ma­gukban. A XVI. században, a művelt nyugati nemzetek nyelvével egyidőben, a magyar nyelv is magas iro­dalmi színvonalra emelkedett. A költészet mezején Balassa Bálint olyan mü­veket alkotott, amelyek a következő két században közkézen forogtak és sok kiadást értek. A magyar prózát pedig, mely a felekezeti tusák kohójában tisztult meg és erősödött, a XVII. század első éveitől kezdve, majdnem négy évtizedre terjedő irodalmi pályáján utói nem ért tökéllyel kezelte Páz­mány Péter. Rengeteg irodalmi munkásságot fejtett ki a ma­gyar prózának ez az első nagy mestere, de munkái drága kiadásokban el voltak temetve s a Magyar Remekírók most megjelenő új kötetének jutott a di­csőség, hogy a Pázmány munkáinak kincses bányá­jából kiássa a legértékesebbet és művelődésünknek újra hatékony tényezőjévé tegye. A leghivatotíabb tudósirónk, Fraknói Vilmos, rendezte sajtó alá Pázmány munkáiból ezt a 22 ives vaskos kötetet mai helyesírással. Két ives gyönyörű bevezetéssel kezdődik a kötet, amely Pázmány életének, politikai, egyházi és irói pályájának jellemzése közben klasszikus korké­pét is megfesti az akkori magyar társadalmi és köz­viszonyoknak is. A bevezetés Pázmány magyar mun­káinak teljes bibliográfiájával végződik. A kötet tartalma két részre oszlik. Az első rész a hitvitázó munkák tömegéből válogat, a második rész a prédikátort és a politikust mutatja be. Ámulva olvassuk azt a csodaszép magyar nyel­vet, amelyen Pázmány Péter háromszáz évvel ezelőtt írt s gyönyörködve tanulunk tőle. (Folyt, köv.) * * * Fertőző baromfibetegségek és az azok ellen való védekezés. — Közli: Hegedűs Sándor kir. állatorvos. — Tekintettel arra, hogy a megfigyelt állatok közt fellépett kolera esetén valószínű, hogy valamennyi már a betegséggel be van fertőzve, legajánlatosabb ez az eljárás, mert igy legalább a többi baromfi állomá­nyunkat megvédjük a betegség ellen. Baromfi difteritis esetén olyankor a midőn csak egynéhány nem nagy értéket képviselő baromfi bete­gedett meg, legcélszerűbb szintén azoknak azonnali levágatása, ha azonban az állomány nagyobb értékű minthogy a gyógyulás gyakran be szokott következni, a betegek gyógyítását és a betegség tovább terjedé­sének megakadályozását tanácsos megkisérleni. A konyhaszükségletre behozott baromfiakat, te­kintet nélkül arra, hogy van-e tudomásunk arról, hogy a környéken van e betegség vagy nincs, saját érde­künkben tanácsos elkülönítve tartani addig mig le nem vágatnak. A levágott baromfi belső részeit és a tisztítás­hoz használt vizet nem szabad az udvarra vagy a trágyadombra önteni, hanem célszerű olyan helyen eltakarítani, hogy azokhoz sem a baromfiak, sem pe­dig kutya vagy macska hozzá ne férhessenek. A ragadós baromfi betegségeknek galambok, ve­rebek es egyébb kóborló madarak által való beliur- colása ellen már nehezebb védekezni. Midőn a szomszédságban ragadós baromfi be­tegség uralkodik, nem volna szabad sohasem elmu­lasztani azt, hogy midőn a baromfiakat a szabadban etetjük, mindvégig ott maradjunk az etetésnél és a verebeket, idegen galambokat ne engedjük a barom­fiállomány közé. Az etetés befejeztével a visszamaradt hulladéko­kat el kell takarítani, nehogy azok verebeket és ga­lambokat az udvarra csaljanak. Az ivóvizet napközben többször célszerű meg­újítani s e közben az itaíóedényeket alaposan meg­tisztítani. Pocsolyák, állóvizek különösen veszedelmesek ragadós baromfi betegségek uralkodása esetén. Minthogy verebeknek a trágyadombon vagy a gazdasági udvarra való rászállása meg nem akadá­lyozható, legcélszerűbb a baromfi állomány részére külön elkerített helyet fentartani. Hogy saját galambjaink a kóborlástól elszokja­nak, megfelelően Kell azokat etetnünk. Patkányok és egerek irtása a baromfiólak és azok közelében azért is ajánlatos, hogy azok esetleg a szomszéd udvarból ragadós betegséget át ne hur­coljanak. Ha közös legelőre, vagy közös vizre járó ba­romfiak közt lépett fel betegség, akkor ha csak lehet­séges szárnyasainkat ne bocsássuk közös legelőre illetve közös vizre. Ragadós betegségek uralkodása esetén saját baromfiaink gondozóinak más baromfi udvarban nem szabad megfordulniok és azt se engedjük meg, hogy idegenek különösen baromfikereskedők a mi udva­runkba ne járjanak. Midőn baromfi állományunkban előzőleg ragadós betegség uralkodott és megfelelő tisztogatást, fertőt­lenítést elmulasztottuk, a járvány megszűnése után a ragályanyag még hónapokig is megmarad a barom­fiak tartózkodási helyén és igy nagyon könnyen le­hetséges, hogy a betegség újra fellép. A ragályanyag megsemmishése csak úgy lehet­séges, ha a baromfiak tartózkodási helyét alaposan kitisztítjuk és fertőtlenítjük. A tisztítást azzal kezdjük, hogy a baromfiólak falát lesöpörjük, a rátapadt piszkot lekaparjuk, az udvarban széjjel szórt ürülékkel együtt összesöpörjük és elégetjük vagy jó mélyen elássuk. Az ól összes berendezési tárgyait legjobb ki- hordatni, a rossz részeket elégetni, a többit forró lúg­gal lemosatni és frissen oltott mésszel jól bemeszel- tetni. A vasból levő tárgyakat legcélszerűbb tűzön való felhevités által fertőtleníteni. Ha a baromfiól talaja nem téglázott, kövezett vagy deszkázott, akkor a talaj felső rétegét a trá­gyával együtt lekapartatjuk, ha ellenben kövezett vagy deszkázott a talaj, akkor elégséges a trágya lekapa­rása után azt forró lúggal felmosatni. Ezek után az ól falait kívül belül megmeszel- tetjük, végre a talajt is oltott mésszel jól leöntetjük. (Folytatása következik.) * * *

Next

/
Thumbnails
Contents