Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-29 / 17. szám

1908.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

április 29.

Az 1546 : XVIII. t.-czikk még csak azt a kijelentést tartalmazza, hogy a koronás korály az időnek legalább nagyobb részét Magyarországon töltse, de ez a kívánsága sem teljesülvén, jól felfogott nemzeti érdekből megalkotta az 1547 : III. t.-czikket, a melynek ide vonatkozó részét leszek bátor felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !)

A törvény idevonatkozó része szóról-szóra ezt mondja (olvassa) :

„Mivel hosszú tapasztalásból már mindnyájan meggyőződtünk arról, hogy a király ő szent Felségének Magyarországból való hosszú távollóte alatt a féktelenség sok embernél nagy mértékben növekedett, és jól tudjuk, hogy régibb időben is mindig békésebb volt az ország minden része a király jelenlétében, semmint annak távollétóben és őseink épen ezért dekrétumban rendelték el, hogy Magyarország királya az idő nagyobb részét az országban töltse ..." Most jön a rendelkezés (tovább olvas): „Első szakasz.“ (Zaj jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha Ballagi t. képviselőtársam Magyarország közjogát fogja magyarázni, készséggel fogom meghallgatni ; kérem, szíveskedjék engem is abban a figyelemben részesíteni, hogy hallgasson meg. (Olvassa) : „1. §. És meg van Írva, hogy maguk a római császárok is, a kik Magyarország királyai voltak, ámbár a római birodalom és több ország meg tartomány fölött uralkodtak, annál a dekrétumnál fogva mégis jobbadán Magyarországban tartózkodtak :

3. §. Ennélfogva könyörögnek a királyi Felség ő legkegyelmesebb uruk előtt, móltóztassék már vala- bára Magyarországba visszatérni és mint ennek feje, ezeket az ő lankadt tagjait felfrissíteni és feleleveníteni.

Felhivatik tehát I. Ferdinánd koronás király, hogy csak az országban lakjék.

És most lássuk, t. kópviselőház, mit felel erre a király. Igaz, — hiszen a törvény rendelkezéséből is kétségtelen, hogy igy kellett lennie — nem Magyarország területén kelt a királyi válasz, hanem kelt Augs- burgban, de e válasz idevonatkozó részét, a mely nagyon tanulságos kijelentéseket tartalmaz, kötelességemnek tartom felolvasni. (Halljuk!)

Az 1548. február 22-én kelt királyi válasz az előbbi törvényre vonatkozólag 8. szakaszában ezeket tartalmazza (olvassa):

„Vegyék híveink tudomásul, hogy ezelőtt is mindenkor nagyon

szivünkön feküdt, hogy folyvást személyesen lakjunk Magyarországban, az ő körükben és jelenlétünkkel először is véget vetvén a belső gyü- lölségnek és meghasoulásnak, a köznyugalomról és az ő védelmükről is gondoskodjunk. Ámde mellőzve a híveinknek ezelőtt úgy személyesen, mint írásban értésül adott többi körülményeket, a melyeket t. i. ide- iglen távollótünknek okául szolgálnak, minthogy látjuk, hogy Magyar- országnak megvédése és az ellenség zsarnokságától való megszabadítása czóljából nagyobb hadcsapatokra van szükség, mint a minőket ő szolgáltathatna, a császár ő szent Felségével, a mi urunkkal és kedves testvérünkkel együtt kénytelenek voltunk módokat találni, hogy Isten segítségével a németországi pártoskodásokat megszüntessük és a más államokban is előfordult zavargásokat elnyomjuk és azokat az engedelmességre visszatérítsük, hogy azután annál kényelmesebben munkálkodhassunk egész erőnkkel Magyar- országunk és hű alattvalóink jóléténél és megvédelmezósónél és jelenleg is egyedül ebből az okból voltunk kényszerülve idejönni. Mihelyt azonban itt dolgainkat Isten segítségével, a mint reméljük, jól elvégezzük, azonnal lemegyünk híveink közé és ott lakásunkra, és magyar ügyeinknek ottan való elintézésére nézve velük együtt olyan utat-módot fogunk találni, a melylyel teljesen meg lesznek elégedve.“

Nos hát ebben a király szükségesnek látja kimenteni az ő távolló- tét Magyarország előtt és a törvényhozás előtt, mert érezte és tudta, hogy őt korábban alkotott törvények egyenesen kötelezik az ittlakásra. Megujittatott azután ez a rendelkezés az 1548. XXII. törvényczikk által, a mikor — mert hiszen a királyi ígéret be nem váltatott, a mint az nagyon gyakori Magyarországon — (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) e törvényben a rendek világosan kimondják, hogy végre-vala- hára tessék már ide jönni és a törvény értelmében itt lakni a királynak. Megismételtetett ez későbbi törvények által is, a melyeket szó szerint idézni nem kívánok. Csak az 1567. XLYI. törvényczik- ket idézem, a mely világosan ezt mondja: „A királyi felség állandóan az ő hű országa körében lakjék.“ Ezt azután későbbi törvényeink egészen 67-ig, ha nem is ex- pressis verbis, de rendelkezéseiknél fogva megújították és fentartetták.

Most az a kérdés, vájjon ez a törvényes intézkedés érvényben van-e

Magyarországon, igen vagy nem? Hát ón azt gondolom, hogy ha egyes embert kötelez az adott szó és eskü, úgy a legelső magyar embert, a királyt, legelső sorban kötelezi, hogy adott szavát, letett esküjét, Írásban adott hitlevelét megtartsa. (Élénk helyeslés a szólsőbal- oldalon.) Magában a királyi hitlevélben, magában a királyi esküben világosan ki van mondva, hogy Magyarország koronázott királya által szentesi tett, valamint az országgyűlés által alkotandó és a koronás magyar király által szentesített törvényeket minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban meg fogja a király tartani és másokkal is megtartatja. Még a kivételt is megállapítja, midőn azt mondja: II. Andrásnak az u. n. ellenállási jogra vonatkozó, az aranybullában foglalt azon záradékot kivéve, a mely igy kezdődik: „Quodsi verő nos“ ezen szavakig: „in perpetuum fakulta- tem“. Látjuk tehát, hogy a királyt saját esküje és hitlevele kötelezi ezekre.

Kérdem már most, mi lehet az oka annak, hogy ez a törvény nincsen végrehajtva? Hát semmi más, mint Ausztriának az a minden lép- ten-nyomon észlelhető terve, hogy Magyarország minden kívánságának megvalósítását iparkodjék lehetetlenné tenni. Mikor pedig már nem térhet ki a korona a nemzet valamely kívánságának teljesítése elől és legiszlativ utón megadatik az, akkor adminisztratív utón kijátszók a nemzetet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pedig nagyon kár, hogy egy vezérlő államférfiunknak nagyon régen elhagzott figyelmeztetését nem tartják szem előtt Ausztriában és az uralkodó-családnál.

Mert nagyon helyesen mondotta az a föld porában pihenő magyar államférfiu, hogy a dinasztiának legfőbb érdeke Magyarország alkotmányos jogainak tiszteletben tartása, mert Magyarország az egyetlen az uralkodása alatt álló országok között, a melynek az ország határain kívül is van védeni valója és ez a szabadsága. Az a szabadság, a melyért a magyar nemzet mindig kész volt síkra szállani, a melynek védelmére kész volt mindent feláldozni. (Úgy van a szélsőbaloldalon.)

T. kópviselőház! Kétségbevonhatatlan igazság az, hogy a ki a már birt jogok védelmére nem képes, teljesen képtelen újabb jogok szerzésére. (Úgy van! a szólsőbalol- dalon.)

Lássuk most már, vájjon azon a közjogi alapon, a melyen a t. kor-