Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-29 / 17. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 29. mány és a t. túloldal áll, adattak-e fel Magyarország jogaiból olyanok, melyek az országot megilletek, s ha igen, tegyük fel a kérdést, hogy azon állami szervezetnél fogva, a mely az 1867 : XII. t.-cz. értelmében ma Magyarországon uralkodik, lehet-e újabb jogokat szerezni a nemzet számára ? Én nagy részletezésekbe belebocsátkozni nem akarok, csak néhány pontot fogok törvényeink közül kiemelni s legelőször is, miután legtöbbet foglalkoztunk itt e házban ezen óv folyamán e kérdéssel, pár megjegyzést teszek a hadseregre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az 1867 : IX. t.-cz. 10. §-ában, midőn ő Felsége kívánságára, az ő egyenes előterjesztésére és kérelmére a hadseregbe beállt fogyatéknak pótlására az ujonczok megszavazása kéretett és elrendeltetett, világosan kimondta a törvényhozás, hogy az állítandó ujonczok egyedül a magyar ezredekbe soroztassanak. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És mikor már életben van az 1867 : XII. t.-cz., a mikor az ország törvényhozása az első ujonczozási törvényt megalkotja, az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 3. §-ában megismétli a fentebbi kijelentést ezen szavakkal (Halljuk! Halljuk !) (Olvassa) : „Az állítandó ujonczok kizárólag magyar csapatokba soroztassanak.“ Tehát az alkotmány tettleges életbeléptetése előtt ép úgy, mint az alkotmány tettleges életbeléptetése után azt a helyes álláspontot foglalta el a törvényhozás, hogy a magyar közönség soraiból besorozott ujonczok máshova, mint a magyar hadseregbe, illetve a magyar ezredekbe és csapatokba be nem oszthatók. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És. t. képviselőház, meg lett-e ez a törvényes intézkedés tartva ? Korántsem ! Pedig annak mint beszédem további folyamán rámutatni kénytelen és bátor leszek, vég nélkül káros következményei voltak a nemzetre. (ügy van a szólsőbaloldalon.) Azonban van a mi vóderőtörvé- nyeink között egy önmagában csekélynek látszó, de politikai és erkölcsi tekintetben nagy sulylyal biró kijelentés, a melynek végre nem hajtása a mi kormányunk, különösen pedig a t. honvédelmi miniszter részéről — kimondom a szót — a gyámoltalanságnak kétségtelen bizo- nyitóka, (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) hogy eddig azt megvalósítani nem tudta, nem merte; (ügy van ! a szólsőbaloldalon.) nevezetesen az 1868: XL. t.-cz. 54. §-ában ez a rendelkezés foglaltatik (olvassa): „Már most kimondatik, hogy a törvény hatályba lépte napjától testi fenyíték és rablánczbün- tetós az álló hadseregben és a honvédségben többénem alkalmazható.“ A mit megújít az 1889 : VI. t.-cz. 86. §-a, mert úgy látszik, t. kópviselőház, hogy körülbelül 20 eszten- tendei időre volt szüksége a t. kormánynak arra, hogy ezt a kérdést tanulmányozza, hogy odáig jusson, miszerint ezt az intézkedést egy későbbi törvényben is kimondassa, azért, hogy neki újabb alkalom adas- sók az újabb tanulmányozásra. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) És szégyenére a XX. századnak, hogy még ma is a testi fenyíték fennáll a hadseregben, a rablánczbüntetés alkal- maztatik és azoknak a testi büntetéseknek a legundokabbika, még a kikötés sem szüntettetett meg. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Avagy azt gondolja-e a t. kormány és a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ezen testi fenyítékek alkalmazásával a hadsereg szellemét, bátorságát, lelkesültséget fokozni, emelni lehet? Azt gondolja a t. kormány és a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ha a az emberi méltóságot ezekkel a büntetésekkel abban a katonában letiporják, akkor az, midőn ki kell állania a küzdőtérre, nem fog azoknak a sérelmeknek visszatorlásáról gondolkozni és gondoskodni ? Fog, t. kópviselőház, és nagyon veszedelmes következményei lesznek ennek ; mert a boszu boszut von maga után és akkor fog majd kitörni a katonaság részéről, midőn a tűzpróbán kellene keresztülmennie és akkor azok a fegyverek, a melyeknek a harczban előre kellene elsülniök, majd visszafelé fognak elsülni, (ügy van! Úgy van! a szólsőbaloldalon. Nem akarok ez alkalommal a katonaság szelleméről részletesen szólni; de az az egy bizonyos, hogy habár magyar katonaságunknak kellene lennie, azért a mi katonaságunknak szervezete, szelleme, vezénylete, jelvénye és nyelve minden, csak nem magyar, sőt egyenesen német. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) És miért ? Azért, mert azt hiszi a hatalom, hogy ezzel azt a szerencsétlen gondolatot, tudniillik a birodalmi egységet fenn fogja tudni tartani és továbbra is ápolhatja ; pedig ne feledje el a hatalom és ne feledja el Ausztria, hogy a birodalmi egység csak egységes szolgaságot jelent, (ügy van ! ügy van a szélsőbaloldalon.) a melynek meggyalázó jármába a magyar nemzet, a magyar nép a nyakát bele nem hajthatja és belehajtatni nem engedi, (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Ezt a törvényt se hajtották tehát végre, a melyet most idéztem. Annak is csak rongyait hurczolja szét az országban a szellő, nem épen épületes okulására a népnek, a, mely, midőn tapasztalja azt, hogy a legfelsőbb köröktől le a törvényhozás terméig a törvénynek megtartásáról és végrehajtásáról nem gondoskodnak, majd egyszer felszabaditottnak érzi magát az egedelmesség alól a törvények iránt, mert hiszen tanulni fog azoktól, a kik azt kívánják tőle, hogy őket kövessék, (ügy van! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Itt van, t. kópviselőház a nemzet anyagi érdekeit oly közelről érdeklő vám- és kereskedelmi szövetség kérdése (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) Vájjon itt a törvény, a nemzet kívánságai meg vannak-e valósítva és végre vannak-e hajtva ? Hiszen tudjuk, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 59 §-a értelmében a vámszövetséglOévről lOóvre volna megkötendő Magyarország és Ausztria között. Azt is nagyon jól móltóz- tatik tudni, hogy ez az utóbbi időben meg nem köttetett, meg nem köttethetett. Nem akarok kitérni azokra az előzményekre, a melyeket tegnapi, érvekben gazdag, gyönyörű beszédében Polónyi Géza t. képviselőtársunk kifejtett. Csak arra az egy körülményre kiványok e kérdésnél rámutatni, hogy midőn az 1898 : I. t.-czikk a vám- és bankügy ideiglenes szabályozásáról rendelkezett, egyszersmind utasítást adott a kormány részére. Harmadik §-ában világosan ezek foglaltatnak (olvassa) : Utasittatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fentebb említett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. évi május hó 1-ig a monarchia két állama törvényhozásai elé nem terjesztethetnének, a jegybank-ügynek, nemkülöben a jelen törvény 1. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiakra nézve az 1867. évi XII. t. czikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló törvényes intézkedési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt javaslatokat ter- jeszszen elő, még pedig oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898. évi deczember 31-ike előtt törvényerőre emelhető legyen.“ Noshát, t. képviselőház, a törvényjavaslatot bemutatták, azonban a másik fél, Ausztria törvényhozása a javaslatot még bizottsági tárgyalás elé sem utalta, annál kevósbbé vették ott törvényhozási tárgyalás alá, Folytatása az I. mellékleten.
