Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-29 / 17. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 29. feltételként kikötött paritással szemben. De nézzük a hadügy kérdését. Azt hiszem, hogy a t. túloldali képviselő urak is szívesek lesznek megengedni, hogy hadügyi kérdésekben a kormánynak úgyszólván semmi néven nevezendő irány tadó befolyása és beleszólása nincs. A végrehajtásoknál, melyek megállapítottak a a hatalom által mint rendelkezések, kész köteles eszközként engedelmeskedniük kell, e tekintetben nincs is ellenük kifogás. Azonban mint egyetlenegy zuga az u. n. közös hadseregnek, melybe a magyar nemzeti eszme, a magyar nemzeti gondolat, a magyar felfogás, a magyar érzés bevonulhatott volna; (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt egyenesen ki van az onnan irtva. Gyűlölet, üldözés tárgya ott minden, és mindenki, a mi és a ki magyar, csak azért, hogy teljes bebizonyo- sodást nyerjen, miszerint a magyar nép, mint ilyen önállóságában nem jelenhetik meg az európai konczer- teken. Miért ? Mert nem rendelkezik a felett az erő felett, mely hatalmat ad, mely a szónak súlyt kölcsönöz. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És önök a túloldalon ezt az alapot tartják megtámadhatatlannak, a melynek uralma 86 esztendőn át erre a nemzetre üdvösét, jót nem hozott, sőt boldogulásának, fejlődésének, önállóságának útjait ezer és ezer akadálylyal zárta el ? (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselő urak, ez lehet az önök felfogása, azonban ne méltóztassanak elfeledkezni arról a figyelmeztetésről, melyet a ház mélyen t. elnöke, gr. Apponyi intézett egykor a kormányhoz, és a kormányt támogató párthoz, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nem olyan, a melyhez, nyúlni, melyet fejleszteni nem lehetne ; de rámutathatott volna arra is, hogy hiszen önök fejlesztették is, de nem a nép javára, hanem visszafelé, annak kárára. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Önöknek ezen valóban s eléggé sohasem kifogásolható eljárását a történelem nagyon szigorúan fogja elítélni. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) De menjünk a végre nem hajtott törvények során tovább. Itt van az 1869 : IV. t.-cz, mely a bíráskodást a közigazgatástól kettéválasztotta. Végre van ez hajtva? Ketté van választva Magyaroszágon a köz- igazgatás és a bíráskodás ? Fölmentették-e azokat az — egyszerűen azért, mert önkomáuyzati szervek — föld poráig lealázott, legyalázott közigazgatási tisztviselőket a bírói funkczió teljesítése alól ? Nem. Újabb és újabb törvények bírói funkcziók teljesítésére egyenesen kötelezik őket. Miért ? Azért, hogy lehetetlenné tegyék nekik kötelességeik lelkiismeretes, pontos teljesítését, azért, hogy a kormány ezt a czélját, melyet az állami közigazgatás neve alatt vall és hirdet, majdan megvalósíthassa azzal az érveléssel : ime, ez a szervezet a reábizott feladatok teljesítésére képtelen, és leélte magát, eltörlendő. Mert helyesen jegyezte meg tegnap Polónyi t. képviselőtársam, nincs bátorság arra, hogy ezt a rendszert egészében támadja meg a kormány, hanem igy apródonkint igyekszik kiszedni alóla az oszlopokat, melyek épületét fen- tartották. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De vájjon őszinte, nyílt, férfias és korrekt eljárás-e ez ? Nem, mert most már a törvényhozási felhatalmazás alapján a kormány reátette kezét az önkormányzat kezelése alatt volt pénzekre. Hátha háborút nem lehet pénz nélkül folytatni, lehet-e a közigazgatást pénz nélkül eszközölni ? És vájjon több garanczia van-e az állami kezelésben, mint a törvényhatóságiban ? Azzal felnek némelyek, hogy igen, mert azért az állam felel. Föl szokták hozni, hogy a sikkasztások egész sorozatával találkozunk a törvényhatóságoknál. Molnár Jenő: Ez is az ő bűnük ! Babó Mihály: Ezért nagyon könnyű volna a rendszerre áthárítani az erkölcsi felelőséget. Azonban ne méltóztassék csak ott keresni a hibát, mert az önkormányzatban lehetetlen a bűnöket úgy palástolni, mint az állami közigazgatásban, ott könnyű a visszaélést eltakarni. . . . Vancsó Gyula : Ellenkezőleg ! Babó Mihály: . .. mert érdekében áll a felettes hatóságnak, hogy nyilvánossá ne legyen, ellenben az önkormányzati szervezetben, t. kóp- viselőház, a hol a népnek közbeszólása és beleszólása van, ott egy fillért sem lehet a nélkül elkezelni, hogy az előbb vagy utóbb nyilvánossá ne legyen. És igy ez az érv egyáltalában nem lehet döntő arra, hogy a törvényhatóságok kezéből a pénzek állami kezelés alá adatnak. Nem tartozik ide, csak röviden akarom megjegyezni, hogy elvétettek azért, hogy az állam nagyon is olcsó, soha vissza nem fizetni kötelezett kölcsönhöz jusson, több pénz felett rendelkezhessék, a melyet azután, ha kell, olyan czélokra fordíthasson, a melyekről csak utólagosan fog elszámolni. T. képviselőház ! Meg nem tartott törvényeink egész sorozata áll rendelkezésre, azonban ón csak még néhányra kivánok rámutatni. Vájjon megvalósitotta-e a t. kormány a Dalmáczia visszacsatolására vonatkozó rendelkezést ? Vájjon szabályozta e Fiume közjogi helyzetét? Vájjon a magyar állampolgárságról szóló törvényt, miután az csak egy állampolgárságot ismer, a gyakorlati életben valóságként hajtotta-e végre? Vajon a horvát útlevél kérdésében tett intézkedés nem egyenesen leta- gadása-e a törvényben lefektetett elvnek ? Vájjon nem megosztása-e az a magyar állampolgárságnak és nem fölóbehelyezése-e a horvát polgárságnak ar magyar állam- polgárság fölé ? És vájjon nem lehet-e ide visszavezetni a horvát zavargások kérdését ? Vájjon miután látták a magyar államnak és különösen a magyar kormánynak gyengeségét, a mely ilyen különleges engedményt kész volt nekik adni, vájjon nem ez animálta-e őket arra, hogy a magyar állammal szemben, a mely pedig ő értük annyit, de annyit áldozott, úgyszólván fellázadjanak ? Avagy nem elég már Horvátországnak az a jog és engedmény, a melyet a nekik adott teher lapra 1867-ben felírtak ? Meg akarják-e azt még toldani, és bele akar-é menni a kormány abba, hogy miként ha a váltó az aláírásokra nem elég hosszú, rövidnek bizonyul, toldalékot csatoljanak hozzá ? Es akkor egész sorozatával jönnek ide, azaz hogy ide sem jönnek, mert a nélkül is. hogy idejönnének, meg tudják valósítani a kormány gyengesége következtében akaratukat, s ez Magyarország szégyene, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ott van a horvát pénzügyi egyezmény, a mely Magyarország szempontjából is oly nagy fontossággal és jelentőséggel bír. Vájjon a törvény világos rendelkezése következtében
