Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-04 / 9. szám

1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. szolgalelkek, a kik meghunyászkod­tak a Felség előtt. (Igaz ! ügy van , a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Mint a mos­taniak ! Eitner Zsigmond.- Azok jobb hazafiak voltak ! Bábó Mihály: A t. képviselő ur csak annyiban igazította ki Barta Ödön képviselőtársamat, hogy nem Deák Ferencz, hanem Apponyi Al­bert mondotta azokat a sza­vakat, hogy az 1867. XII. t.-cz. 11. §-a szerint a Felség által intézendő tárgyak közé sorozott vezérlet és vezénylet kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogá­nak kérdése nem, mert minderre ellenkező preczedens létezik. Nem tudom, különbség van-e abban, hogy Deák Ferencz, vagy Apponyi Albert mondotta ? Igazságot mondott és az igazságot emberek szerint mérni nem lehet, hanem bárki ajkairól hangzik is el, igazság marad és hatni fog meggyőző erejével azokra, kik elfogultság nélkül gondolkoznak és ítélnek. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) De tovább megyek és magával a kópviselőházzal, a túloldalon üllő többséggel fogom bizonyítani, hogy sohasem adatott a német nyelv hasz­nálatának olyan értelem, hogy az jogosult a magyar ezredeknél, sőt az ellenkező bizonyittatott a t. többség által. Gondolom, nem fog megczá- folni senki, mert utalok egyszerűen a naplóra, melyben e jelenet meg van örökítve. (Halljuk ! Halljuk !) 1889. márczius 18-án Polónyi Géza azt mondotta: ;,Csak arról van szó“ — akkor az önkéntesek tiszti vizsgájának nyelvéről volt szó — „hogy a tartalékos tisztkópző tanfolyamban az oktatási nyelv, a a képző nyelv magyar legyen. Te­hát sokkal kevesebbről van szó, mint a mennyit a törvénybe ikta­tott magyar hadsereg jogczimón egy nemzetnek, mely államalkotó nemzet akar lenni, követelni joga van. Önök ezzel a 11. §-ra való hivatkozással maga a miniszterelnök utján — akkor Tisza Kálmán volt — de szónokaik utján is fölállítottak egy rettentő módon veszedelmes theoriát: hogy a nemzetnek nincs joga abba beleszólani, mert a bel­szervezet, a vezetés és vezénylet kizárólag fejedelmi jog. (A napló szerint: Felkiáltások jobbról: Ezt senki sem mondta.)u Tehát ezen kijelentéssel önök 1889-ben tilta­koztak az ellen a fölfogás ellen, mintha a 11. §-ból a német nyelv használatának jogosultságát kiol­vasni lehetne. Tiltakoznak-e önök e felfogás ellen ma is ? Ha nem, igazi letó- teményesei-e Deák Ferencz politi- tikájának ? Igaz képviselői-e a nem­zet felfogásának és a magyar Géni­usznak ? (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Legyenek szívesek őszinte, igaz feleletet adni. Akkor a képviselő ur is ellenkező fölfogást vallott, mert ezután Polónyi a kö­vetkezőt mondja: „Nekem soha semmi jobban nem eshetett volna, mint az, hogy gr. Andrássyaktól,“ — tehát bizonyára mindketten ott voltak — „és több képviselő úrtól azt hallottam, hogy ez nem igy van.“ (Napló szerint: Nagy moz­gás és felkiáltás jobbfelöl: Nem is mondták!) Ha tehát 1889-ben ezt az álláspontot foglalta el a képviselő ur, hogy a 11. §. alapján nincs jogosultsága a német nyelvnek, leg­alább is tartozott volna megindo­kolni azt, hogy ezt a nézetét, mely homlokegyenest ellenkezik az előző­vel, mire alapítja? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur adós maradt az indokolással. Pedig azon történeti névnél fogva, mely­nek viselője a képviselő ur, a ma­gyar nemzet joggal megvárja, hogy ha oly egyén felfogásában változás áll be, a ki egyszer a nemzeti aka­rat letéteményese volt, hogy ez legalább megindokoltassók. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Es, t. képviselő ur ne feledje el azt, — a mit szintén elfeledett, mert, úgy látszik, a képviselő ur csak feledni szokott — hogy a köz­jogok sem el nem birtokolhatok, sem el nem évülnek, csakis lemon­dás által szüntethetők meg. Ha ön és a többség lemond a nemzet vele­született jogáról, ha önök kiszol­gáltatják még ezt is Ausztriának, megölték Magyarországot, de ezért azután számoljon az önök lelkiisme­rete az igazságos Isten itólőszóke és az emberek előtt 1 (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház 1 A katonai nyelv kérdé­sével kapcsolatban még néhány rö­vid megjegyzést vagyok kénytelen tenni. Azt mondja a t. túloldal és a túl­oldalon gr. Andrássy Gyula képvi­selő ur is, hogy a hadsereg felada­tait csak akkor teljesítheti jól és helyesen, ha egységes szolgálati nyelve van. Ha azt mondaná a t. képviselő ur, mint a magyar ország­gyűlés egyik tagja, hogy annak az egységes nyelvnek magyarnak kell lennie, akkor talán nem szólhatnánk ellene, de az osztó igazság követel­ményét tartva szem előtt, mi az osztrákokkal szemben ilyen követe­lésekkel nem állunk elő. Csináljanak ők, a mi nekik tetszik ; de hagyja­nak nekünk is cselekedni alkotmá­nyos jogaink szerint, mert mi erről a pártról különleges jogokat, külön­leges kedvezményeket tőlük nem kívánunk, hanem igenis tiltakozunk ez ellen, hogy bárki ennek a nem­zetnek hátrányára jogokat élvezzen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) TJgron Gábor : Lueger ! Babó Mihály : Nem áll az, hogy az egységes nyelv különösen az egységes német nyelv ki volna ma­gyarázható az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ából. Én nem akarom felolvasni az 1790/91-diki országgyűlésnek kiküldött bizottsága által egybeálli- tott azon pontozatokat, a melyeket a hitlevélbe felvétetni kívánt épen a nemzet nyelve és a katonai nyelv szempontjából. De fel kell olvas­nom az 1790 : XVI. törvényczikket, (Halljuk 1 a szólsőbaloldalon.) a mely „a közdolgok vitelére az ide­gen nyelv nem használásáról és a magyarnak magatartásáról“ szól. Ez a törvény czime. Ezen törvény­ben, t. ház, a következő rendelke­zés foglaltatik (olvassa): „ő szent felsége biztossá teszi . . . Nessi Bál: Ki az ? Babó Mihály : A király ! Pap Zoltán : Lipót már „leg- szentségesebb“ volt! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Babó Mihály : . . . a hű Karo­kat és Rendeket, hogy semminemű dolgokban az idegen nyelvet be nem hozza, de a kormányszóki dol­gok még most is latin nyelven lesz­nek tárgyalva. Hát, t. túloldali kép­viselőtársaim, azt kérdem önöktől: önöknek nem idegen-e a német nyelv? Nekünk az, és megvagyunk győződve arról, hogy a magyar nemzetnek is az. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ha önök ott tulnan arra hivatkoznak, t. képviselő urak, hogy önök a nemzet többsé­gének megbízásából jöttek ide — a mire nézve már elégszer ki lett mu­tatva, hogy ez téves feltevés — ha

Next

/
Thumbnails
Contents