Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-04 / 9. szám
1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. önök mint többség a nemzet képviseletére hivatottaknak és kötelezetteknek tekintik magukat: akkor miért nincs önökben annyi erkölcsi bátorság, hogy odaálljanak a hatalom elé és nyíltan megmondják neki, hogy Magyarország törvényes intézkedései kívánják és követelik, hogy azoknak érvényt szerezzen királyi hitlevele, és királyi esküje értelmében? (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Mert, t. ház, ne gondolja azt senki, hogy odakünn a munkára kárhoztatott nópjogainak érvényt tud szerezni akkor, ha önökben nincs meg a fellépésre szükséges erkölcsi bátorság és határozottság. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát mindazon jogfosztásokért és. jogvesztésekért, a melyek a nemzetet érték, a többséget terheli az erkölcsi felelőség. (Úgy van 1 Úgy van ! a szélsőbaloldalon !) De, t. ház, ón egy kérdést intézek a t. túloldalhoz s ha itt volna a t. honvédelmi miniszter ur, akkor megkérdezném őt is. A kérdésem önökhöz az, t. 67-es alapon álló képviselőtársaim : mondják meg nyíltan, felemelt fővel, hogy vájjon az 1867 : XII. törvónyczikk alapján van-e hát jogunk a hadseregben a magyar nyelvhez, igen vagy nem ? (Halljuk ! Halljuk 1 a szólsőbaloldalon.) Méltóztassók felelni akár igennel, vagy nemmel ! (Mozgás és felkiáltások a szólsőbaloldalon : Néma csend ! Nem tudják! Nincs itt a miniszterelnök, hát nem tudják, hogy mit mondjanak! Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Konstatálom, hogy önök némán hallgatnak ; sem igent, sem nemet mondani nem mernek, mert nagyon jól tudják önök, hogy akár az igent, akár a nemet mondják ki, önök multjokat megtagadták, (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Mert ha az igent mondják ki, azon esetben önök, t. képviselőtársaim, bűnösöknek kell, hogy ismerjék magukat abban, hogy a nemzetet megillető jognak érvényt nem szereztek; (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) ha pedig a nem-et mondják ki, akkor megtagadták a magyar nemzetet és édes anyanyelvűket. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De felteszem én a kérdést igenlőleg is. Hát ha van jogunk, akkor mondják meg önök, t. képviselő urak onnan a túloldalról, hogy lehetséges az, hogy a legalkotmányosabb király, a mint ő Felségét czimezik . . . Madarász József: Szóval ! Nessi Tál: Ki az ? Ki az ? Babó Mihály : A mint ők czimezik ! . . . (Nagy mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): Ilyen indirekt módon sem szabad a király személyét a disskuszió tárgyává tenni, és alkotmányos érzületét kétségbe vonni ! (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla : A házszabályokba nem ütközik ! (Mozgás és zaj-) Babó Mihály : Én nem tehetek róla, hogy a „legalkotmányosabb“ jelzőt még kérdéskópen sem lehet ebben a házban felhozni. Nem vagyok jogosítva az elnök ur megjegyzésével szemben akármiféle kijelentést is tenni ; nem is kívánok, de azt mégis megkérdezem önöktől, hogy ha van jogunk reá, és még sincs meg a magyar nyelv érvénye, akkor mondják meg nekem, hogy hol van a legalkotmányosabb király ? (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát ha nincs jogunk, t. képviselő urak, mert önök azt vitatják, hogy a nemzet átruházta ezt a szuverénitási jogot a koronás királyra . . . Barabás Béla : Elég szamár volt! Babó Mihály : Hát jó, helyezkedjünk az önök álláspontjára, hogy átruházta, a minthogy nem ruházta át, mert az ilyent átruházni nem lehet ; de helyezkedjünk az önök álláspontjára, hogy átruházta. Ha tehát igy ő Felségétől a királytól függ, hogy a magyar nyelv a hadseregben alkalmaztassák és mégsem alkal maztatik, a mikor ez egyes egyedül tőle függ : akkor azt kérdezem önöktől, hol van hát a legnemzetiebb király ? (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Nagy mozgás jobb felől.) Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a szónokot, hogy az 1848 : III. t.-cz. azt mondja, hogy a királynak személye szent és sérthetetlen, (ügy van ! Úgy van ! jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon ) Ezt a törvény mondja. Ez alkotmányunknak egyik alapelve.( (Úgy van! ügy van ! jobbfelől. Elénk helyeslés. Felkiáltások a szólsőbaloldalon : Csak kereste a királyt!) Hentaller Lajos : Hegem nostrum quaerimus ! Elnök : És figyelmeztetem, hogy a király minden kormányzati ténykedéséért a felelős minisztérium vonható csak felelőségre. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől. Zaj és felkiáltások a szólsőbaloldalon : Hisz azt vonnánk felelőségre, ha itt volna !) Kiss Ernő: Könnyű itt feue- gyerekeskedni! (Nagy zaj a szólsőbaloldalon. Úgy van ! ügy van ! jobbfelől !) Elnök : Az elnöki figyelmeztetésre megjegyzést tenni nem szabad. (Helyeslés a jobbfelől.) Bab6 Mihály : En ismerem azt a törvényt, a melyre a t. elnök ur hivatkozott. Igaza van. 0 Felsége személye szent és sérthetetlen ; a a kormányzat fényeiért kétségtelenül a minisztérium felelős. Ez ellen a törvény ellen ón nemcsak nem vétettem, de véteni nem is akarhattam akkor, midőn kérdést tettem. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) De engedjék meg nekem, hogy ezen eszmemenet folytán még egy kérdést tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Igaz-e az, hogy az 1899-iki védtörvénybeu, annak 14. §-ában benfoglaltatik ő Felségének szentesítésével is az a rendelkezés, hogy a közös hadsereg megállapított ujon- czjutalóka 10 év lefolyása alatt csak akkor lesz kérdésbe vehető, ha ő Felsége, az ujonezjutalók emelését, vagy leszállítását szükségesnek tartja? Tehát bocsánatot kérek, itt egy fejedelmi tényről van szó s mikor itt az ujonezjutalók felemelésének kérdéséről beszélünk, (Folytonos zaj a szólsőbaloldalon.) akkor nekünk ezt a fejedelmi tényt kérdés tárgyává tenni jogunk és kötelességünk. (Úgy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nem fejedelmi tény ! Babó Mihály : Megmondom, t. honvédelmi miniszter ur, azt is, hogy akkor, midőn ennek a törvénynek ideiglenes hatályát fentartani kívánták évről-óvre, Önök a törvénybe világosan bevették azt a rendelkezést, hogy a többi korlátozások és feltételek azonban épségben tartattak. Tehát arra sem hivatkozha- tik a t. miniszter ur, hogy ez a törvény már megszűnt, annak érvénye, mert az idő elmúlt, lejárt. Hát ő Folytatása a IV. mellékleten.
