Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-04 / 9. szám

1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. ja, hogy a hadsereg főhatóságai nem tartoznak magyarul levelezni.“ És az én tiltakozó közbeszólásomra, hogy „ilyen a törvényben nincs,“ azt mondta a t. képviselő ur, hogy „igenis a törvény ezt mondja.“ Hát lássuk, t. ház. kinek van igaza Papp Zoltán : A törvénynek és neked van igazad ! Babó Mihály : En, t. ház felol­vasom az 1844 : II. t.-czikket, a mely szól a magyar nyelvről és nemzetiségről. Az 5. szakasz igy szól: „A királyi helytartótanács min­dennemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyzőköny­veiben, valamint ő Felsége elébe terjesztendő felírásaiban, és az or­szág határain belőli minden ható­ságokhoz bocsátandó minden intéz- vónyeiben a magyar nyelvet hasz­nálja, azon levelezések, a melyeket a királyi helytartótanács a hadi fő és az ő Felsége örökös tartományai- beli polgári törvényszékekkel, s külországi törvényhatóságokkal foly- tatand, ide nem értetvén.“ Hát azt kérdezem én t. képvi­selőtársamtól gróf Andrássy Gyulá­tól, vájjon benne van-e ebben a tör­vényben a mit ő kijelentett, hogy a hadsereg főhatóságai nem tartoznak magyarul levelezni és miután ismé­telt közbeszólásra fentartotta, neki kötelessége ezt igazolni, mely tör­vényben foglaltatik, mert abban, a melyre ón állításomat alapítom, nincs, más törvényben nincs ebben a vaskos kötetben, a melyben az a törvény foglaltatik. De van e tör­vényben még tgy paragrafus, amely bizonyos felvilágosítást nyújt, a melyet móltóztatott t. képviselőtár­samnak figyelmen kívül hagyni. A 7. §. ezt mondja : „A kapcsolt ró- szekbeli törvényhatóságok, a magyar- országi törvényhatóságoknak, ma­gyar, ezek pedig a kapcsolt rószek- beli törvényhatóságoknak latin nyel­ven irt leveleiket is fogadják el, tárgyalják, és azokat illő válaszszal lássák el.“ Azt hiszem, t. képviselőtársam ép oly jól tudja mint ón, csak elfe­lejtkezett róla, hogy a nyelv kérdé­sében alkotott e törvények akkor a latin nyelv kiszorítása érdekében hozattak, mert hiszen Magyaror­szág közéletében a latin nyelv volt a hivatalos nyelv. Nos, akkor azt állítani, t. képviselőtársam, hogy ez a német nyelv védelme érdekében hozatott, bocsánatot kérek ezt a t. képviselő ur komolyságával össze­egyeztetni nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A császár javára magyarázzák a törvényt, a mint Széchenyi panaszolja. Az a legna­gyobb baj ! Babó Mihály: Még egyebet fogok t. képviselőtársamnak figyel­mébe ajánlani bizonyításául annak, hogy igenis, a magyar nyelvnek tel­jes érvényét kívánta és teljes ér­vényt szerzett a törvényhozás. Hogy a végrehajtásnál ott is történtek oly dolgok, mint ma, hogy a király rendelete, a mely 1868-ban kelt, végrehajtva nincs, (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) ebből a véletlen­ből, t. képviselőtársam, előjogokat magyarázni nem lehet más, mint rabulisztika. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy szives volt t. képvi­selőtársam elismerni, hogy a ma­gyar nyelvre vonatkozó törvények tulajdonkópen a latin nyelvvel szem­ben való védekezést czólozták, nem tartom szükségesnek az előző törvé­nyeket felolvasni, elég csak rámu­tatnom, hogy az 1790 : XVI., az 1792 : VII, az 1805 : IV. t.-cz, (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbalolda­lon.) az 1838. t.-cz. . . Pap Zoltán: Az 1839. évben is felírtak a magyar nyelv érdekében ! Bahó Mihály : De ajánlok én a képviselőtársam szives figyelmébe egyebet. Móltóztassók csak a törté­nelemből visszaemlékezni a hires 1790-diki országgyűlésre, (Halljuk ! Halljuk !) annak junius 18 iki ülésé­ben a Rendeknél felolvastatott a bra- hovai táborban 1790. május 19-ikóről kelt az a folyamodás, a melyet egy Károlyi, egy Pállffy, egy Nádasdy, egy Splényi, egy Erdődy és Tos- cana-Splónyi főtisztek nyújtottak be. (Halljuk ! Halljuk !) Mit mondanak ezek az urak e folyamodásban ? Ezt mondják „a törökkel szemben álló ezredek b hazára nézve súlyos csa­pásnak tartják a hadi rendnek elvá­lasztását a nemzettől, és idegenek alá való bocsátását. Szükséges tehát a hazának boldogságára nézve“ — csak azokat a részeket olvasom fel, a melyek ide vonatkoznak (Felkiál­tások a szólsőbaloldalon : Halljuk az egészet! Hadd tanuljanak!) — „Minthogy tudva légyen az, hogy a földnópe az országnak csupán a né- I met öltözet miatt gyűlöli ugyannyira a gyalog katonasorsot, hogy azt máskép nem, hanem erővel s termé­szetes szabadságának iszonyú meg­sértésével lehet ezen életre hozni, szüksógkópen kölletik a német öltö­zetet a magyarral megváltoztatni, ide értvén főkópen a tisztviselőket is.“ Eitner Zsigmond : Ezt már ak­kor is tudták. Bábó Mihály: A kilenczedik pontban a nyelvről szólnak. (Olvassa): „A német nyelv, melynek súlyát nehezen viseli a magyar közkatona, a, haza seregei közül kiirtassék,“ (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) „s az egész hadi szolgálat magyar nyelven folytattassók, a mi az ide­geneknek illendő eltávolítására fog szolgálni“. „11-edszer: A háború­nak idejében a magyar sereg német­tel soha ne kevertessók össze, ha­nem maga s együtt harczoljon, hogy azáltal elkerülje ama mesebeli sza­márnak sorsát, ki a lónak eledelt hordván, maga éhen meghalt.“ (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Nos hát, t. képviselő ur, remé­lem, szives lesz elismerni, hogy igenis, őseink tudták, érezték a nyelvnek jelentőségét és fontosságát és igy a képviselő ur méltatlanul vádolta meg őseinket, mintha érzé­kük nem lett volna. Ezek az urak katonák voltak, de magyar emberek, tehát átértették a nemzet jogosult kívánságát, (Igaz 1 ügy van ! a szólsőbaloldalon.) megértették aspi- ráczióit és beláttak mintegy a jövendőbe, mintha tudták volna, hogy csak önálló magyar hadsereg­gel lehet a hazát fentartani és átadni az utókornak. T. képviselőház, megint Deák Ferenczre fogok hivatkozni. A 40-es évekbeli követi jelentésében azt mondja : „Az a tan, mintha a ma­gyar nyelv érvénye a hadseregben a törvényhozás intézkedései köré­ben nem tartozott volna, határozot­tan tóvtan és közjogunk alapelveivel ellenkezik.“ Hát szálljon perbe a t. képviselő ur Deák Ferenez emlékezetével és munkásságával, de ne vádoljon min­ket és őseinket azzal, hogy nem akarták és nem követelték a magyar nemzeti nyelv érvényesítését, (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Igenis, akarták és követelték, de az erősza­koskodó hatalommal szemben nem volt erejük, mert mindig akadtak

Next

/
Thumbnails
Contents