Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-04 / 9. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. ja, hogy a hadsereg főhatóságai nem tartoznak magyarul levelezni.“ És az én tiltakozó közbeszólásomra, hogy „ilyen a törvényben nincs,“ azt mondta a t. képviselő ur, hogy „igenis a törvény ezt mondja.“ Hát lássuk, t. ház. kinek van igaza Papp Zoltán : A törvénynek és neked van igazad ! Babó Mihály : En, t. ház felolvasom az 1844 : II. t.-czikket, a mely szól a magyar nyelvről és nemzetiségről. Az 5. szakasz igy szól: „A királyi helytartótanács mindennemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyzőkönyveiben, valamint ő Felsége elébe terjesztendő felírásaiban, és az ország határain belőli minden hatóságokhoz bocsátandó minden intéz- vónyeiben a magyar nyelvet használja, azon levelezések, a melyeket a királyi helytartótanács a hadi fő és az ő Felsége örökös tartományai- beli polgári törvényszékekkel, s külországi törvényhatóságokkal foly- tatand, ide nem értetvén.“ Hát azt kérdezem én t. képviselőtársamtól gróf Andrássy Gyulától, vájjon benne van-e ebben a törvényben a mit ő kijelentett, hogy a hadsereg főhatóságai nem tartoznak magyarul levelezni és miután ismételt közbeszólásra fentartotta, neki kötelessége ezt igazolni, mely törvényben foglaltatik, mert abban, a melyre ón állításomat alapítom, nincs, más törvényben nincs ebben a vaskos kötetben, a melyben az a törvény foglaltatik. De van e törvényben még tgy paragrafus, amely bizonyos felvilágosítást nyújt, a melyet móltóztatott t. képviselőtársamnak figyelmen kívül hagyni. A 7. §. ezt mondja : „A kapcsolt ró- szekbeli törvényhatóságok, a magyar- országi törvényhatóságoknak, magyar, ezek pedig a kapcsolt rószek- beli törvényhatóságoknak latin nyelven irt leveleiket is fogadják el, tárgyalják, és azokat illő válaszszal lássák el.“ Azt hiszem, t. képviselőtársam ép oly jól tudja mint ón, csak elfelejtkezett róla, hogy a nyelv kérdésében alkotott e törvények akkor a latin nyelv kiszorítása érdekében hozattak, mert hiszen Magyarország közéletében a latin nyelv volt a hivatalos nyelv. Nos, akkor azt állítani, t. képviselőtársam, hogy ez a német nyelv védelme érdekében hozatott, bocsánatot kérek ezt a t. képviselő ur komolyságával összeegyeztetni nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A császár javára magyarázzák a törvényt, a mint Széchenyi panaszolja. Az a legnagyobb baj ! Babó Mihály: Még egyebet fogok t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlani bizonyításául annak, hogy igenis, a magyar nyelvnek teljes érvényét kívánta és teljes érvényt szerzett a törvényhozás. Hogy a végrehajtásnál ott is történtek oly dolgok, mint ma, hogy a király rendelete, a mely 1868-ban kelt, végrehajtva nincs, (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) ebből a véletlenből, t. képviselőtársam, előjogokat magyarázni nem lehet más, mint rabulisztika. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy szives volt t. képviselőtársam elismerni, hogy a magyar nyelvre vonatkozó törvények tulajdonkópen a latin nyelvvel szemben való védekezést czólozták, nem tartom szükségesnek az előző törvényeket felolvasni, elég csak rámutatnom, hogy az 1790 : XVI., az 1792 : VII, az 1805 : IV. t.-cz, (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) az 1838. t.-cz. . . Pap Zoltán: Az 1839. évben is felírtak a magyar nyelv érdekében ! Bahó Mihály : De ajánlok én a képviselőtársam szives figyelmébe egyebet. Móltóztassók csak a történelemből visszaemlékezni a hires 1790-diki országgyűlésre, (Halljuk ! Halljuk !) annak junius 18 iki ülésében a Rendeknél felolvastatott a bra- hovai táborban 1790. május 19-ikóről kelt az a folyamodás, a melyet egy Károlyi, egy Pállffy, egy Nádasdy, egy Splényi, egy Erdődy és Tos- cana-Splónyi főtisztek nyújtottak be. (Halljuk ! Halljuk !) Mit mondanak ezek az urak e folyamodásban ? Ezt mondják „a törökkel szemben álló ezredek b hazára nézve súlyos csapásnak tartják a hadi rendnek elválasztását a nemzettől, és idegenek alá való bocsátását. Szükséges tehát a hazának boldogságára nézve“ — csak azokat a részeket olvasom fel, a melyek ide vonatkoznak (Felkiáltások a szólsőbaloldalon : Halljuk az egészet! Hadd tanuljanak!) — „Minthogy tudva légyen az, hogy a földnópe az országnak csupán a né- I met öltözet miatt gyűlöli ugyannyira a gyalog katonasorsot, hogy azt máskép nem, hanem erővel s természetes szabadságának iszonyú megsértésével lehet ezen életre hozni, szüksógkópen kölletik a német öltözetet a magyarral megváltoztatni, ide értvén főkópen a tisztviselőket is.“ Eitner Zsigmond : Ezt már akkor is tudták. Bábó Mihály: A kilenczedik pontban a nyelvről szólnak. (Olvassa): „A német nyelv, melynek súlyát nehezen viseli a magyar közkatona, a, haza seregei közül kiirtassék,“ (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) „s az egész hadi szolgálat magyar nyelven folytattassók, a mi az idegeneknek illendő eltávolítására fog szolgálni“. „11-edszer: A háborúnak idejében a magyar sereg némettel soha ne kevertessók össze, hanem maga s együtt harczoljon, hogy azáltal elkerülje ama mesebeli szamárnak sorsát, ki a lónak eledelt hordván, maga éhen meghalt.“ (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Nos hát, t. képviselő ur, remélem, szives lesz elismerni, hogy igenis, őseink tudták, érezték a nyelvnek jelentőségét és fontosságát és igy a képviselő ur méltatlanul vádolta meg őseinket, mintha érzékük nem lett volna. Ezek az urak katonák voltak, de magyar emberek, tehát átértették a nemzet jogosult kívánságát, (Igaz 1 ügy van ! a szólsőbaloldalon.) megértették aspi- ráczióit és beláttak mintegy a jövendőbe, mintha tudták volna, hogy csak önálló magyar hadsereggel lehet a hazát fentartani és átadni az utókornak. T. képviselőház, megint Deák Ferenczre fogok hivatkozni. A 40-es évekbeli követi jelentésében azt mondja : „Az a tan, mintha a magyar nyelv érvénye a hadseregben a törvényhozás intézkedései körében nem tartozott volna, határozottan tóvtan és közjogunk alapelveivel ellenkezik.“ Hát szálljon perbe a t. képviselő ur Deák Ferenez emlékezetével és munkásságával, de ne vádoljon minket és őseinket azzal, hogy nem akarták és nem követelték a magyar nemzeti nyelv érvényesítését, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igenis, akarták és követelték, de az erőszakoskodó hatalommal szemben nem volt erejük, mert mindig akadtak