Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-04 / 9. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

márczius 4.

a magyar nemzet katonai szuverenitása elalkudtatott. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Miután azt tagadni méltóztattak, én rá fogok térni, hogy az miként alkudtatott el, és hogy mikép történt a nemzet ezen evidens jogáról való lemondás. Itt azonbn egy kérésem lesz a t. miniszterelnök úrhoz, a ki mint Deák Ferencz politikai hagyatékának örököse, lesz szives egy körülményre nézve megnyugtató felvilágosítást adni a nemzet számára.

Midőn az 1865-iki országgyűlés megnyittatott, méltóztatnak tudni, hogy az ügyek mikénti kezelésének módozatát megállapítandó, az országgyűlés épen Deák indítványára 67 tagú bizottságot küldött ki, mely a maga kebeléből 15 tagú albizottságot alakított,. Ezen 15 tagú albizottságnak az volt a feladata, hogy megcsinálja azt a javalatot, mely szerint az Ausztriával közös érdekű ügyek intózendők lesznek. Ennek volt tehát a feladata az, hogy megteremtse azt az alapot, a melyen az 1867 : XII. t.-cz. felépíthető lesz. Nagyon tanulságos ennek történelme. Én csak tisztán az ide vonatkozó részszel kívánok foglalkozni, hogy ráirányítsam a t. ház figyelmét arra, hogy miként csúszott le a a lejtőn Deák Ferencz és csúsztak le a vele együtt munkálkodó férfiak, a minek az lett a következménye, hogy a nemzet a katonai ügyekben rendelkezési jogát elveszítette.

Deák Ferenczhek javaslata, a mely 15-ös albizottság munkálkodásának alapját képezte — és erre nézve, azt hiszem, nem fog megczá- folni az igen t. miniszterelnök ur, hogy ezt a javaslatot Deák Ferencz maga diktálta, tehát a legsajátosabb munkája — idevonatkozólag a 11. §-t ekként szövegezte : „0 Felségének a hadügyek köréhez tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenül fennmaradván, mindaz, a mi az egész hadseregnek, és igy a magyar hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszerve- zetóre vonatkozik, közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.“

Első pillanatra talán nem fog feltűnni az a lényeges különbség, a mely ezen és azután a bizottságban megállapított szövegezés között foglaltatik. A bizottságban a beadott módosítás következtében a 11. §. igy szólt: „0 Felségének a hadügyek körébe tartozó alkotmányos

fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek, és igy a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének is, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. „Ha móltóztatott volna a t. túloldalon figyelemmel kisérni az idézett, Deák Ferencz által konczi- piált szöveget, akkor mindjárt észre kellett volna venni azt a lényeges külömbsóget, hogy mig Deák Ferencz javaslata közösen elintózendő- nek minősiti a katonai ügyeket, addig azok itt a bizottság szövegezésében már egészen közössé tétettek.

Itt lesz egy kérdésem a t. miniszterelnök úrhoz, mert a megnyugtató feleletet magamnak megadni nem tudom. Lesz szives tehát a miniszterelnök ur engem felvilágosítani arra nézve, hogy miután ennek a szövegnek ilyetén való megállapítását egy katona, Hollán Ernő államtitkár indítványozta és az elfogadtatott, miképen és miokból történhetett az, hogy Deák Ferencz, a ki javaslatának mindegyik pontjához következetesen ragaszkodott, a ki a javaslat tárgyalásai közepette mindegyik szakasznál fölszólalt, azért, hogy a maga álláspontját megvilágítsa, — mert védelemre nem nagyon szorult, hisz készséggel fogadták el javaslatait, ezen lényeges változtatáshoz a bizottsági ülésen egyetlen szava sem volt Deák Ferencznek? Hogyan engedte azt Deák Ferencz, hogy épen ez a szakasz menjen vita és az ő hozzászólása nélkül keresztül ? mert más mint Tisza Kálmán, ki a magyar önálló hadsereget követelte és Ivánka Imre nem szólalt fel.

Ivánka Imre kijelentésében is van azonban egy fontos mozzanat, a mely ma is jelentőséggel bir, a midőn a belszervezet kérdését ekként határozza meg: „Én belszervezet alatt mást mint taktikai beosztását a hadseregnek, nem érthetek. Azt tartom, hogy mindenesetre szükséges, hogy Magyarország kikösse magának, miként a magyar hadsereg egy kiegészített és minden, egy hadsereg kiegészítéséhez szükséges területekkel ellátott külön egész hadsereg legyen.“ Tehát még a bizottság szövegezésében is, a mely szövegezés, hangsúlyozom, ismételve, lényegesen eltér Deák Ferencz fogalmazványától.

En azonban azt hiszem, hogy ha számba veszszük a körülményeket és szem előtt tartjuk a következményeket, akkor minket egy nagyon higgadt, komoly és megfontolt államférfiu fel fog világosítani arról, hogy tulajdonképen miért is történt az, hogy a nemzet jogai megcsor- bittattak és a Deák Ferencz által proponált szöveg mellőztetett, illetve akként alakíttatott át, hogy a katonai ügyek közösekké tétettek.

Azt mondja az a higgadt, komoly államférfiu, a ki később Magyarország pénzügyminiszteri székébe ült be, egy időben pedig a háznak volt elnöke : hogy „van egy eszme : a birodalom egységes létének és életfeltételének eszméje, mely előtt minden _ tekintetnek háttérbe kell vonulni. Én azon véleményben vagyok, hogy ezen eszmének helyes értelmezésében közjogi kérdésetek megoldásának kulcsa és hazánknak és a monarchiának jövendője rejlik.“

Es mit mond ezután? Azt, hogy: (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa): „Maguk az 1848. évi törvényeink mik voltak egyebek, mint a nemzet azon ősöktől örökölt állandó öntudatának törvényes nyilvánu- lása, . . . mely szerint hazánk mindamellett, hogy több más országok és tartományok velünk közös fejedelmének, ausztriai császár ő Felségének uralkodása alatt áll — valamely más államnak, egy egységes osztrák császári államnak alkatrészéül soha nem tekinthető. A mi a mondottak gyakorlati alkalmazását illeti, azon értelmezésnek különbsége, mely e szónak „ausztriai birodalom“ — egyrészről Lajtán innen, másrészről Lajtán túl — tulajdonittatik ; a törekvés az e fogalomban rejlő eszmét valósítani nézetem szerint főforrása hazánk minden múlt, jelen és jövő küzdelmeinek, bajainak, szenvedéseinek és azon tömérdek félreértéseknek, melyekkel nyilatkozataink naponként találkoznak. E szónak „Lajtán túli“ értelmezésében, mely szerint a ausztriai birodalom belvi- szonyaira nézve is egy állam, egységes állam — keresik igazolásukat a Lajtán túli szomszédaink: csak összpontosítási és beolvasztási minden törekvései. E szónak magyar értelmezésében, mely az auzztriai birodalomban két egymástól belvi- szonyaikra nézve független és önálló államtestet szemlél, — találja fel alapját és igazolását a magyar nem-