Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-02 / 48. szám

1903.

deczember 2.

I Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

A halas-rigyiczai vasút menetrendje.

A november 1-ón megnyillott uj helyiérdekű vasút menetrendjének főbb tudnivalóit a következőkben ismertetjük:

Kiskunhalas és Bácsalmás között naponta 3 vonat, Bácsalmás és Bi- gyicza között naponta 2 vonat közlekedik íöl is, le is.

A vonatok menete a Budapest- Zimonyi vonalon közlekedő szemóly- vonatokmenetével van összhangban. Csatlakozik ugyanisaz indulás a Kiskunhalas-állomásra Budapestről érkező hajnali, déli és esteli vonatokhoz, — viszont az érkezés csatlakozik a Kiskunhalas állomásról Budapestre induló éjféli (1 órás), reggeli (6 órás) és délutáni (3 órás) vonatokhoz.

Bácsalmáson csatlakozás van a Bajára reggel 7 órakor, és d. u. 4 órakor érkező vonatokhoz ; — valamint a Bajáról délelőtt fél 11-kor induló vonathoz.

Kiskunhalasról indul:

Hajnali 4 órakor, déli 11 ó. 50 pkor, este 7 órakor.

Fehértóra érkezik :

Béggel 4 ó. 30 pkor, délben 12 ó. 20 pkor, este 7 ó. 32 pkor.

Jankováczra érkezik :

Beggel 5 ó. 5 pkor, d. u. 1 ó. 23 pkor, este 8 ó. 15 pkor.

Bácsalmásra érkezik :

Beggel 5 ó. 58 pkor, d. u. 2 ó. 38 pkor, este 9 ó. 15 pkor.

Rigyiczára érkezik :

Beggel 7 ó. 47 pkor, d. u. 4 ó. 56 pkor.

Rigyiczáról indul:

D. e. 9 ó. 40 pkor; d. u. 4 ó. 05 pkor.

Bácsalmásról indul (felfelé) :

Hajnali 3 ó. 44 pkor, déli 12 ó. 05 pkor, este 7 ő, 55 pkor.

Jankováczról indul:

Beggel 4 ó. 58 pkor, d. u. 1 ó. 37 pkor, este 9 ó. 27 pkor.

Fehértóról indul :

Beggel 5 ó. 26 pkor, d. u. 2 ó. 11 pkor, este 10 ó. 01 pkor.

Kiskunhalasra érkezik : Beggel 5 ó. 54 pkor, d. u. 2 ó. 46 pkor, éjjel 10 ó. 36 pkor.

Menet dijak :

Halasról

I. 0.

11. 0.

III. 0.

Kopolyára- ’60

—■30

—•20

Fehértó ra

1 —

—■60

—•40

Terézhalomra

1 30

—■80

—•50

Jankováczra

1-50

—•90

—•60

Mély kútra

2-50

1-50

1 —

Bácsalmásra

3 50

210

1-40

Eudicsra

3-50

210

1 40

Báesmadarasra

4-50

2-70

1 80

Madarászra

4-50

2-70

1-80

Katymárra

5-—

3'—

2-—

Sanaczra

5-—

3-—

2-—

Hegyenre

5 50

3-30

2 20

Bigyiczára

6'50

3.90

2 60

Dr. Babó Mihály beszéde

a képviselőház 1903. november hó 1 7-iki ülésén az ujoncz- jutalék fentartásáról és megajánlásáról szóló (örvényjavaslatok tárgyalása fölött.

T. kópviselőház! A miniszter elnök ur a kormány programmját arra az időre helyezte kilátásba, a mikor az 1904. évi költségvetés fog beter- jesztetui. de jónak és szükségesnek látta mégis a prológot előterjeszteni, és mivel az a feletti vitát megszakítva, a véderőjavaslatokat azzal az indokolással kérte napirendre kitü- zetni, hogy ennek tárgyalása folyamán mindazokat az indokokat és érveket fel lehet hozni, a melyek az ő politikai czéljaira vonatkoznak, ennek következtében azt gondolom, hogy a t. ház természetesnek találja, hogy ez alkalommal az élőbeszéddel is, a melyet a t. miniszterelnök ur itt kifejezésre jutatott, felszólalásom folyamán kötelességszerüen foglalko zom. (Halljuk.)

Mielőtt azonban rátérnék magára a kérdés lényegére, egy történelmi tényt és igazságot akarok konstatálni abban a hitben és meggyőződésben, hogy ezt még a t. túloldal sem fogja kétségbevonni. Tegyük fel a kérdést: mi volt az 1867-ik évi u. n. kiegyezés czélja abból a szempontból, a mint azt Deák Ferencz önmagának felállította és a mint azt az akkori többség elfogadta ? Lássuk, hogy az osztrák részről vitatott alkotmányvesztés elméletével szemben, a mely a magyar közjognak a múltját nem érintette. hanem csak az akkori jelent támadta azért, hogy tabula rasa-t csináljon a jövendőnek, milyen álláspontra helyezkedett Deák Ferencz és pártja? Méltóztatnak jól tudni, hogy a jogfolytonosság alapjára helyezkedett azért, hogy a nemzetnek törvényben biztosított jogai fentar- tassanak és a gyakorlati életben meg is valósitassanak. Ebben a tudatban hajolt meg a nemzet Deák Fe- reuez bölcsessége előtt és ezért fogadtatott el az a kiegyezés, mely az 1867 : XII. törvényezikkben nyert beczikkelyezést.

Már most t. képviselőház, mivel ott a nemzetet törvényeiben biztosított jogainak tovább fentartása és megvalósítása vezette, lássuk, vájjon a katonai élet terén azok a törvény- biztositotta jogok, a melyek a nemzetet megillették és megilletik, ér- vényesittettek-e a 67-es kiegyezés óta, igen vagy nem ? Ma a t. többség és a t. kormány a katonai ügyek terén azt a felfogást vallja, hogy minden rendelkezési jog ő Felsége kezébe van letéve, kivevőn az ujoncz- megajánlás jogát. Ez ugyan nem áll, mert hisz törvényeink, még maga az 1889. évi védtörvény is, a mely először használta a „közöshadsereg“ kifejezést szintén fentartják a nemzet részére a jogot, hogy azujonezok megajánlását bizonyos feltételekhez köthesse és a mennyiben azok el nem fogadtatnak, egyszerűen megtagadhassa.

Nézzük tehát, hogy állt 1867 előtt a katonai ügyek terén a nemzet törvónybiztositotta joga ? Nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, csak három törvényre fogok hivatkozni a múltból, a mikor még nem volt behozva az állandó katonaság, a mikor tehát a királynak is szabadabb keze volt a katonai ügyek terén, mert hisz ő is tarthatott katonaságot.

Ebben a korban is a nemzet a maga jogait teljes mértékben gyakorolta. Itt van mindjárt az 1598 : XVI. törvónyezikk. Ez megengedi, hogy „ü Felsége a megajánlott adóból újabban fogadhasson lovas és gyalogos katonákat, kapitányokat és egyéb hadi tiszteket, de azok magyarok legyenek.“ Ha tehát csakugyan a fejedelemnek fentartott szuverén jog volt a katonai ügyekben