Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-02 / 48. szám

1903.

való rendelkezés, el lehet-e képzelni akkor, hogy a király szentesítéssel lásson el egy olyan törvényt, a mely neki megengedi, hogy katonaságot gyűjtsön, hogy katonaságot alkalmazzon, a midőn a törvényhozás, a mely ezt az ő hozzájárulásával és szentesítésével megengedi, egyenesen hozzáteszi azt a feltételt, hogy ezeknek azonban mind magyar tisztek vezetése alatt kell állniok.

Azután következik az 1599: XIX. törvónyezikk, a mely azt mondja, hogy „A magyar katonaság az ország szokása elleni esküre ne kényszeritlessók, mert a magyar katonának régi jogai vannak, melyeknél fogva csak magyar kapitányoktól függ.“ T. kép viselőház, vájjon akkor, a midőn a törvény kimondja, hogy a magyar alkotmánynyal és a nemzet szokásaival ellenkező esküre a katonák ne kónyszeritessenek, lehet-e azt állítani és azt vitatni ma, a midőn pedig mindenütt a nemzeti irány dominál nemcsak egész Európában, hanem az egész világon, hogy a magyar katonaság legyen egyedül az a föld kerekségén, a mely a nemzeti gondolkozással, és felfogással szemben a nemzeti jogokkal homlokegyenest ellenkező esküre kényszeritte- tik és szorittatik ?

Ott van továbbá az 1825 : XXIV. törvónyezikk, a mely azt mondja, hogy „A külkatonaságot ajelen idők veszélyes voltánál fogva nem lehet ugyan még kivonni a végvidékekről, de mihelyt megtörténhetik, tüstént vitessenek ki, addig is azonban a magyar kapitányok és magyar törvények alatt állanak és a nádortól függnek.“

Tehát még ezen idegen zsoldos katonákra vonatkozólag is, a kik a végvidéken voltak elhelyezve és a kik csakugyan a császártól függtek, világosan kimondja a törvény, hogy ezek a magyar törvények alatt állanak mindaddig, mig azok kivonása meg nem történhetik.

Már most t. kópviselőház, önként felmerül az a kérdés, hogy vájjon ezen törvényes rendelkezések, a melyek az 1867-iki kiegyezés megalkotóinak szeme előtt lebegtek, — mert hiszen Deák Ferencz is folytonosan azokra hivatkozott 1861-től 1867 ig tartó működésének ideje alatt — meg vannak e ezek óva a nemzet számára ? Gondolom, mél- tóztatnak, bár sajnálattal elismerni, hogy bizony ezen rendelkezések tel- I

Kiskun-Halas helyi értesítője.

jesen mellőzve vannak a hadügyek terén, (ügy van! a szélsőbaloldalon.)

Midőn az 1715 : VIII. törvény- czikkel behozatott az állandó hadsereg, akkor a katonai ügyekre is kiterjedt attól fogva _ a magyar törvényhozás jogköre. Én nem akarok a törvények tartalmából szószerinti idézeteket elősorolni, hanem egyszerűen utalok a vonatkozó törvényekre, mert fel kell tételeznem azt, hogy a t. túloldal, a mely tüskön-bokron keresztül követi a kormányt és a mely ógre-földre esküdözik, hogy a 67-iki törvények azon tartalma által a nemzet jogai meg vannak óva és törvóny- biztositotta jogai érintetlenül maradtak, bizonyára vette és veszi magának azon fáradságot, hogy az országos törvénytárban foglalt mindazon törvényeket, a melyekre hivatkozni fogok, legalább is elolvasta. A vonatkozó törvények a következők : az 1791 : XIX., az 1796 : II., az 1802 : I.. az 1807 : I.. az 1823/4 : VI, az 1825 : III, az 1830: VII, az 1840: II. és az 1848: XXII. tör- vényezikkek. Sőt van egy fontos törvényünk, az 1536 : IX. t.-cz, a mely azután a későbbi törvények által kiegészítéseket is nyert, s a melyben még az is ki volt és ki van mondva, hogy a háború és békekötés joga is az országgyűlés beleegyezésével gyakorolható,' (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mint ez kitűnik az 1608. évi koronázás előtti II, az 1622 : II.. az 1659 : I, az 1791 :

IV. és az 1791 : XLI. törvónyezik- kekből. Mit bizonyítanak ezek? Azt bizonyítják, hogy Magyarországon a katonai ügyek terén császári vagy királyi egyoldalú hatalmak soha sem érvényesülhettek, hanem érvényesülnie kellett a törvény értelmében egyedül a nemzeti akaratnak mindaddig, a mig ez a szerencsétlen 67-iki kiegyezés mindezen törvények alkalmazását és végrehajtását lehetetlenné nem tette az által, hogy ilyen irányban Becsből jövő parancsoknak és utasításoknak nyitott tért.

A küzdelem újabban a nyelv kérdése körül forgott és a körül forog ez idő szerint is. A t. túloldal, a mely 36 esztendőn át katonai Programm nélkül ólt, — mert hiszen csak a közelmúltban látta szükségesnek katonai programmját megállapítani és kifejezésre juttatni, — kénytelen elismerni azt, hogy a vezérleti és vezényleti nyelv nincs átruházva a királyra, és mégis ennek megvalósítását ez idő szerint lehetetlenségnek tartja. Miután azonban vannak a t. túloldalon olyanok, a kik azt vitatják, hogy a nyelv joga az 1867 : XII. t;-cz. 11. §-ában átruháztatott a Felségre, én nagyon röviden csak egy pár körülményre hívom fel szives figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!)

Nevezetesen azt szokták mondani a túloldalon ülő t. képviselőtársaink, hogy mit okoskodunk mi, a kik már meglehetős távol estünk a 67-iki törvények végrehajtásának a kezdetétől, a kik tehát nem tudjuk felfogni azon irányelveket, gondolatokat és eszméket, a melyek a 67-iki kiegyezés megalkatóit vezették? Ha az lett volna a törvény értelme — mondják a tuloldajon ülő t. képviselőtársaink, a melyet mi vitatunk és állítunk akkor lehetetlen feltételezni, hogy 1867-től fogva a túloldalon ülő képviselők ne követelték volna a törvénynek ilyen értelemben való gyakorlati végrehajtását.

Hát én kötelességemnek tartom figyelmeztetni a t. házat, hogy az 1868-ik évi — tehát az első —vód- erőtörvóny megalkotásánál az előadói tisztet teljesitő Kerkapoly Károly indokló nyilatkozata egyenesen kizárja annak a feltevését, annak még a lehetőségét is. hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában a nyelv joga felségjoggá tétetett volna, (ügy van ! a baloldalon.) Hiszen mit mond Kerkapoly Károly mint előadó, a ki tehát e minőségben a legkompeten- sebb volt nyilatkozatot tenni ? Azt mondja: „A közös hadsereg nem akadályozza, hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar indulatot, a magyar jelleget megtarthassa.“ Hogy nyelv nélkül, jelvény nélkül lehetetlen ezt a magyar jelleget megtartani, ezt — gondolom — nem kell bővebben vitatnunk, mert ez kétségtelen mindenki előtt, hiszen a magyar jelleget, épen a magyar nyelv, a magyar szellem képes megadni, (ügy van ! a baloldalon.) De tovább ment Kerkapoly Károly és folytatólag azt mondta : „. . . nem akadály arra, hogy a harcz és a csata veszélyei között a hazai jelvényekből.. .“ — tehát a hazai jelvényekből — ,,... merítse lelkesedését; nem akadály, mert a hadseregbe, a mely a véderőtörvény által teremtendő lesz, — a magyar hadsereg bele nem olvadt, — „. . . hanem az közös, a melynek a magyar hadsereg egy része,“