Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-21 / 42. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

október 21.

becsülni, tisztelni tanulja a jövő nemzedék a hazafiui mély bölcsesség és a szeplőtlen jellemtisztaság örök póldánykópót.

*

A gymnasiumban d. e 9 órakor az ifjúságon és tanári karon kívül az egyháztanács tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg a díszteremben. Az ifjúság énekkara a Szózattal nyitotta meg az ünnepet. Utána Papp Lajos VIII. oszt tanuló olvasta fel Deák Ferenczről írott értekezését, mint a melyet a tanári kar az osztálybeliek dolgozatai közül legjobbnak talált. Majd Fülöp Sándor tanár vázolta röviden a múlt század 3 nagy magyarjának (Széchenyinek, Kossuthnak és Deáknak) érdemeit, jelentőségét. A Hymnus eléneklóse és Szathmáry Sándor igazgatónak a megjelentekhez intézett köszönő szavai zárták be az ünnepélyt.

■t»

A községi iskola növendékei a város közgyűlési termében tartották ünnepólyöket. Oda vonultak fel a tanítótestület vezetése alatt osztályonként zászlókkal, nemzetiszin jelvényekkel, kokárdákkal. Maga a felvonulás megkapóan kedves látvány volt. A teremben, hol Deák Ferencz megkoszorúzott arczképe díszítette a főhelyet, jelenvolt Dr. Nagy Mór polgármester, számos is- kolaszóki tag és nagy közönség. A Kovács Antal vezetése alatt elénekelt Szózat után S z a 1 a y Z s i g- mon d igazgató tartotta a következő emlókbeszódet:

Kedves gyermekeim ! Hazám reményei ! Magyar nemzetünk minden igaz fiának legszentebb kötelessége, hogy hazánk azon nagy fiait, akik nagyot, dicsőt cselekedtek, szeresse, megbecsülje. Ily ünnepre sereglettünk ma össze, hogy egy igen-igen kiváló nagy emberünknek 100 éves születési évfordulója alkalmával ismerjétek meg főbb vonásokban azt a kitűnőségünket, akit Magyarország ezzel az igen ritka jelzővel tisztelt meg, hogy a „haza bölcse.“ E férfiú Deák Ferencz.

Deák Ferencz bölcsője 100 évvel ezelőtt Zalavármegyónek Söjtör nevű községében ringott; korán árván maradt, ugyannyira, hogy édesatyját nem is ismerte, nagybátyja Deák Antal neveltette és taníttatta ; már mint tanuló valami kitűnő volt ugyannyira, hogy Pápán,

Győrön ahol tanult, tanárai nap- napután ugyancsak feldicsérték. Mikor iskoláit elvégezte, elvállalta Zalavármegyének árvaügyeinek intézését, és azt úgy megcsinálta, hogy olyan lelkiismeretes és pontos munka az egész országban nem volt.

Nagybátyja Deák Antal országgyűlési követ volt, mikor megöregedett, már egészsége sem volt jó, azt mondta barátainak, hogy: „majd küldök ón nektek olyan fiatal embert, akinek a kis ujja is többet ér, mint ón magam egészen.“ Csakugyan el is ment Deák Ferencz országgyűlési követnek. — Nem kis aggodalommal lépett a nehéz követi pályára, mert fájdalmasan érezte azt a nyomasztó állapotot, melyet polgári szabadságunk vérző sebei a személyes szabadságon okoztak. A szegény adózó nép ügyében egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy föl ne szólaljon. — Abban az időben a könyv és újságírás nem ment ilyen szabadon, mint most; elképzelhetitek kedves gyermekeim, hogy olyan embereket, mint Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós bebörtönöztek, mert egész bátran kiírták az újságba a magyarnóp akkori szomorú állapotát. — Deák Ferencznek sem kellett több, az ő végtelen nagy tudományával és ékes szólásával az országgyűlésen szólalt fel e miatt és az ilyen bajok megvitatásában szerezte legszebb szónoki babórait, úgy, hogy senki sem vonta többé kétségbe, hogy pártjának ő a mindenkitől készséggel elismert feje és vezére.

Sok-sok remeknól-remekebb beszédekkel, tettekkel működött közre hazánk boldogitására. Midőn az 1848-iki márcziusi napokban a nagy események még jobban reá fordították a nemzet tekintetét, az országgyűlés levélben, a miniszter- elnök pedig küldöttsége által kérte fel a megjelenésre. O ekkor azt felelte, hogy : „roncsolt egészségem miatt nehezen győzöm ugyan a munkát, de ne vádoljon senki, hogy hazám javára nem tettem meg, a mit tehettem, — fölmegyek.“ Fölment tehát Pozsonyba, hol senkire sem volt akkor nagyobb szükség, mint ő reá, kire tekinthetett volna nagyobb bizalommal a nemzet, mint első törvényhozójára.

Nappal gondolatainak, éjjel álmainak egyedüli tárgya volt, hogy édes hazánk minden izében magyar

legyen, ezért mondá, hogy : „ha ez ország a legvirágzóbb ország lesz is, de ha nem Magyarország, nem telik benne semmi örömöm,“ „a szabadság és rend érdekében mindig fel fogok szólalni, mig össze nem roskadok.“

Az 1848-iki események azt igazolják, hogy a függetlenné lett Magyarország a nehéz körülmények között méltóbb kezekre nem bízhatta volna az igazság ügyeinek vezetését, ezért lett ő Magyarország igazságügyminisztere. — A haza megmentése képezte nagy feladatát. A felelős minisztériumról szóló törvényjavaslatát az egész ország örömmel üdvözölte. Mint a jog és törvényesség védője rendületlen sziklaként állott szabadságharczunk hullámai között, még több erólylyel és szilárdsággal védte alkotmányunkat az osztrák hatalom ellen, mely ezt megtámadta.

Szabadságharczok idején a szenvedélyek szerepelnek első sorban. Deák Ferencz sem elveinél sem vérmérsékleténél fogva nem érzett hivatást magában az állam igazságügyeit kormányozni akkor, mikor a szenvedélyek féket vesztettek és imádott hazánk láthatára lángba borult.

Az 1848-iki vívmányokhoz köny- nyen vélt nemzetünk hozzájutni. Haj ! de balsorsunk úgy akarta, hogy súlyosan megszenvedjenek érte szép Magyarországunk lakosai. — Bajjal, áldozattal, vessólylyel jár a szabadság. Fáradni kell azért és sokat- sokat küzdeni 1

Nincs a föld kerekségén nemzet, mely szabadságáért, jogáért többet küzdött, szenvedett volna mint a magyar, ezért mondja Pető fi, hogy „Isten csudája hogy áll hazánk.“ Higyjótek el kedves gyermekeim, hogy a szenvedés nagy gyötrelmeiből mindenkor több jut ki a mérséklet embereinek, a kiket válságos időkben nem támogatnak ama nagy szenvedélyek, a melyek a veszedelmet eltakarják. Deák Ferenczet nagy lelki ereje tartotta fenn a hazafiui óriási fájdalmak között.

Szabaságharczunkban a hős magyar honvédek e „névtelen félistenek“ győzelemről—győzelemre szálltak, de végre a szorongatott osztrák seregnek segítségül jött egy nagy orosz hadsereg is, emiatt aztán vesztesek lettünk. Ünnepélyünk sziik keretében igen bajos elmondani azt a siralmas helyzetet, amiben akkor