Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-21 / 42. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 21. Magyarországunk volt! Ipar és kereskedelem pangott, a magyarnak se igazsága se becsülete nem volt; saját hazájában sem érezte magát itthon, újságot, könyvet előleges bírálat nélkül nem volt szabad kinyomatni, ellenben mint Deák Ferencz mondá egy alkalommal, még fohászaink is gondosan feljegyeztettek; a tétlenség bölcsesség volt. Árva hazánk kormányzására küldött osztrák államférfiak a végletekig törekedtek kizsákmányolni ez édes hazát. Magyarországot hullának tekintették, a melyen szabadon végezhetik műtótüket. Egyet azonban kifelejtettek a számításból, hogy ha sikerült is engedelmességre meghódítani e népet, de nem sikerült szolgaságra! mert nemzetünk nem vesztette el méltóság érzetét, nem vesztette el rajongó hazaszeretetét, mert Deák Ferencz az ő hatalmas, gazdag szellemével ez időben is gyíimölcsö- zőleg tudott hatni. Budapesti lakása találkozó helye volt minden rendű és rangú hazafinak, ide az ország minden részéből hoztak értesítést és minden irányban vittek vigasztalást, kitartásra buzdították az ország lakosait. Elég volt olykor, ha csak azt elbeszélték otthon, hogy Deák Ferencz él és munkálkodik, hogy nem esett kétségbe. Az önkény uralom emberei ugyan szép színekkel festették előtte milyen boldogság vár Magyarországra, ha egybeolvad Ausztriával. Erre azt felelte, hogy : „Mennyivel nagyobb a menyei boldogság és még sem akar senki meghalni.“ Mikor aztán a legválogatottabb sérelmek és szenvedések sem törték meg nemzetünket, végre a király elhárította magától osztrák tanácsadóit, ünnepélyesen kijelentette, hogy lemond az önkényuralomról és az alkotmányosság útjára tér, mert meggyőződött az uralkodó, hogy a korlátlan uralom a birodalom népeit nem vezetheti boldogságra. A magyar nemzet és uralkodó Deák Fe- renczet választották a kiegyezés nagy munkájának vógbevitelére. Deák ősi alkotmányunkat követelte vissza, csakhamar e férfiú zászlaja körül sereglettek, és megtalálták azt az alapot, mely a béke olajágát hozta nemzetnek és királynak. Magyarország újra megjelent az országok sorában. Eme korszakot alkotó munkánál nagy aggodalomban volt úgy a nemzet, mint a király, hogy Deák Fe- reneznek hogyan fejezzék ki elismerésüket ; Deák Ferencz az egyszerű polgár nem ismert, nem keresett sem czimet, sem vagyont, ór- demjelekkel csak megkínálni is végtelen sértés lett volna. Egy kis emléket gondolt ki a király, hogy a király és a királyné arczképétfogadja el; hogy azonban 40 évi önzés- telen munkásságára rá tegye a koronát, az arczképét elfogadta ugyan, de a rámáját visszaküldte, nehogy azt mondhassa valaki, hogy az arczkép egyszerű, de bizonyára sokat ér rámája. — Alkotását és nem személyét kívánta megóvni a rágalomtól, és végre azt mondta, hogy: „0 felsége valószínűleg tovább ól mint én. ha meghalok, mondja el síromon, hogy Deák Ferencz becsü- leles ember volt, ezt kérem jutalmul;“ ezt mégis kapta, mert halála alkalmával ravatalára az első koszorút a királyasszony saját kezűleg helyezte, a magyar nemzet pedig szívvel lélekkel átérezte és hálásan méltatta és méltatni fogja örökké annak az embernek a munkásságát, aki a szabadságért és jogaiért, oly dicső küzdelmet folytatott. Epen azért kedves gyermekeim mi se maradjunk ama milliók mögött, hanem tegyük le az emlékezet koszorúját 100 éves születési évfordulója alkalmával, és őrizzük meg kegyelettel a haza bölcsének emlékét. Midőn ezt tesszük, kiáltsuk egy szivvel-lélekkel, hogy a mi szeretett Magyarországunk éljen ! A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Pethő József vezetése mellett a Hymnus elóneklése fejezte be az ünnepélyt. * A zsidó iskola tanulói d. u. 2 órakor a hitközség földiszitett gyű- lóstermében tartottak díszes közönség előtt emlékünnepet. A Hymnus hangjai után ¥ e i s z P. tanító tartalmas és magvas felolvasásban ismertette Deák Ferencz életét, működését és jellemét. Ezután Grosz Móricz IV. oszt. tanuló szavalta a Haza Bölcse ez. költeményt, majd Deutsch Irma V. oszt. és Ádám Ernő IV. oszt. tanuló szavaltak kisebb hazafias verseket. Erre karban énekelték a gyermekek a Fóti dal néhány versszakát. Végül D r. Spitzer Sámuel rabbi egy magasan szárnyaló beszédben méltatta Deák Ferenczet mint az igazságosság és jogegyenlőség tántorithatlan bajno-' kát. Ä Szózat hangjai képezték a szép kis ünnepély befejezését. Népesedési mozgalom. — október 14. október 20. — Születtek .Babó Béniámin és László Juliannának László nevű fiuk. Práger Móricz és Bachrach Ilonának Anna nevű leányuk. Beck Márton Muki és Bleier Katalinnak Ibolyka nevű leányuk. Rókasi Ferencz és Csáki Juliannának Imre nevű fiuk. Pap Lajos és Báló Rozáliának Piroska nevű leányuk. Lajkó Imre és Polencsik Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Nagy V. Sz. Lajos és Figura Zsuzsannának Imre nevű fiuk. Lipák Imre és Tóth Teréziának József nevű fiuk. Biró Pál és Lehóczki Erzsébetnek Julianna nevű leányuk. Csapó László és Fekete Rozáliának Julianna nevű leányuk. Nagy F. Károly Lajos és Búza Máriának Lajos nevű fiuk, Babusák István és JVIa- rancsik Erzsébetnek István nevű fiuk. Kis Kurgyis Lajos és Tót Barta Juliannának Lajos nevű fiuk. Nacsa József és Engi Veronának ikerszü- lés Lukács és Péter nevű fiuk. Monda Sándor és Bábud Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Márta Péter és Kálmán Apollónak Bóniá- min nevű fiuk. Meghaltak: Király Gy. Vendel 8 éves korban. Király Gy. István 4 éves, Kuli Szabó József 59 éves, Csicsó Juliánná 18 hónapos, László Erzsébet 5 hónapos, Bergl Aranka 16 éves, Huszár Mária 8 hónapos, Buda Erzsébet 9 hónapos, özv. Göncz Lajosné Kun Juliánná 51 éves, Lőrincz Káz- mér 28 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Csatári Sándor Btihler Katalin söltvadkerti lakossal. Gazdag Lajos Elő Viktóriával. Bagó Péter Fecske Erzsébet söltvadkerti lakossal. Benke József Muhari Rozáliával. Egybekeltek: Kovács G. István Csorba Etelkával. Kis István Ambrus Baki Erzsébettel. Gáspár Sándor özv. Göm- böez Jánosné Modok Judithtal. Bá- nóczki Imre Szundi Rozinával. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában
