Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-30 / 39. szám

1908.

szeptember 30.

Meghaltak:

Sárközi Istvánná Hatházi Zsófia 78 éves korban. Ábrahám Józsefné Kábák Erzsébet 64 eyes, Baumann László 17 hónapos, Ökördi Imrénó Szabó Rozália 55 éves, Kovács Voder Sándor 66 éves korban.

Kihirdetett jegyesek:

Gáspár Sándor özv. Gömböcz Jánosáé Modok Judithtal. Király Gy. Bóniámin Farkas Viktóriával.

Dr. Bakó Mihály beszéde

a képviselőház 1903. szeptember 24-iki ülésén a chlopyi hadparancs és a királyi kézirat tárgyában.

Babó Mihály : T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy nem magát a kópviselőházat, hanem a magyar nemzetet érdekelte és érdekli az a kérdés elsősorban, hogy mi történt Chlopyban és mi történt Becsben. Magyarországot az, hogy a Lloyd- ópületben ezt a kényes ügyet elintézték, meg nem nyugtathatja.

Miután a chlopyi hadiparancs ép úgy, mint az ennek reparácziója ezóljából kibocsátott királyi kéziratban Magyarország alkotmányos jogával szemben a legridegebb, ^ legigazságtalanabb és legjogtalánabb sértés követtetett el, én kötelességemnek tartom, hogy kimutassam, hogy még a t. szabadelvű párt sem járt el helyesen akkor, mikor e felett napirendre térni akarva, lelkiismeretét megnyugtatni jónak látta.

Mit mond ő Felsége a chlopyi hadiparancsban? Azt mondja: „Sohasem adom fel azon jogokat és jogosultságokat, melyek a legfőbb hadúrnak fentartva vannak.“ Én a t. túloldal közjogászait kérdezem, hogy van-e Magyarországnak olyan törvénye, a mely legfőbb hadurat ismer és ezt az állást kreálta? Azt tudjuk a magyar törvényekből, hogy a magyar hadseregnek fővezére volna a magyar király, de miután nincs magyar hadsereg, nem lehet annak fővezére sem.

De a legnagyobb sértés a hadiparancsban miben áll ? Abban midőn azt mondja a király: „Közös maradjon a hadsereg, olyan közös és egységes, a milyen ma az én hadseregem.“ A magyar országgyüKiskun-Halas helyi értesítője.

lés képviselőházában lefolyt ujoncz- vita folyamán csak egyetlen egy ember vállalkozott arra, hogy az egységes szót kiejtse es annak megindokolását megkísértse.

Ez gr. Andrássy Gyula képviselőtársunk volt. Hát én azt mondom, hogy azok, a kik ő Felségének azt a tanácsot adíák, hogy ezt a kijelentést egy hadiparancsban Magyarországgal szemben megtegye, elfelejtették, sőt szándékosan nem világosították fel arról, hogy egyenes összeütközésbe jön az által a szentesített törvónynyel. Már pedig nemcsak a nemzet ellen, hanem a király ellen is bűnt követ el, ki oly cselekedetet vitet véghez vele, a mely okot ad arra, hogy az eskü szentsége iránt bizonyos aggodalom keletkezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es nézzük meg, vájjon nem kvadrál-e ezzel a közjogellenes alkotmánysértő kijelentéssel, vagy -— miután először, másodszor hivatkozott rá a miniszterelnök, tehát hezitált, — nem-e ráliczitál a királyi leirat ide vonatkozó részével a chlopyi hadparancsra. Mit mond ő Felsége, móltóztassauak megfigyelni: „Fejedelmi kötelességem figyelmeztetni a nemzetet, hogy ón most is ragaszkodom a kiegyezéshez. Meggyőződésem, hogy az a szellem, a mely e müvet megalkotta, ma is él régi erejével a nemzet lel- kületóben.“ Én azt gondolom, mikor ő Felségével ezt aláíratták, akkor nem az 1867: XII. t.-czikket adták elibe, hanem az osztrák törvényt, a mely lényegesen eltér a magyartól, mert már ott kijátszotta Ausztria Magyarországot, mikor az 1867: XII. törvónyezikk megfelelő intézkedéseit nem vette fel szósze- rint úgy, a mint a mi törvényünkben van.

Én megengedem, hogy a szerint a szellem és felfogás szerint, a mely Ausztriában dívik, ő Felsége ragaszkodik a kiegyezéshez. De hogy nem volt felvilágosítva a kiegyezés magyar szelleméről és értelméről, azt ki fogom mutatni magából a törvényből. Mi ragaszkodunk ahhoz, a mit a magyar törvény tartalmaz; ő Felsége ragaszkodik ahhoz, a mit az osztrák törvény tartalmaz és igy most már abba a súlyos helyzetbe jutottunk, hogy az a kérdés nem párt és párt közti kérdés, hanem, fájdalom, a király és nemzet közti kérdéssé alakult át. (Tgaz! Úgy van !

a szélsőbaloldalon.) Mit mond az 1867: XII. t.-cz., melyet a koronás királynak esküje értelmében megtartani és megtartatni szent kötelessége? Még ez a szerencsétlen törvény is, a mely az országot ily végzetes bajokba belevitte, a következő kijelentést tartalmazza: „Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthatták el gondoskodni oly módokról, a melyek lehetővé tegyék, hogy azon alap- szerződés, a mely az 1723. évi I.,

II. és III. t.-czikkek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létre jött, a mely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak az 1723. évi I. és II. t.-czikkek értelmében együttes és elválaszthatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartas- sók.“

Azt mondja a következő bekezdésben, hogy a közös ügyekre nézve az érintkezés módja állapittatik meg, tehát a jog a nemzet számára fenn van tartva s egészen világos, hogy csak a kezelés és érintkezési mód állapittatik meg. Ha erről felvilágosították volna ő Felségét tanácsosai, meg vagyok róla győződve, hogy ha meg nem akarja tagadtatni a legalkotmányosabb jelzőt, akkor ebbe a királyi leiratba ezt nem engedte volna belefoglalni. Rossz, lelkiismeretlen tanácsadói voltak, (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) a kik Magyarországnak esküdt ellenségei. Köztudomású, hogy katonai ügyek kérdése körül forog ma a vita és itt áll szembe a király akarata a nemzet akaratával, vájjon azok a nemzeti jogok, melyek elévülhetetlenek, melyeket a nemzet, még ha akart volna is, át nem ruházhatott volna senkire, vájjon ezek érvényesíthetők-e vagy nem érvényesithetők? A királyi felfogás szerint nem, a nemzeti felfogás szerint igen.

Én megvallom őszintén, lelkem egész keserűségével tapasztaltam azt, hogy olyan könnyedén siklott át a t. többség ezen a nehéz és komoly kérdésen és lelki keserűséggel és fájdalommal tapasztalom azt, hogy a hazafiui lelkiismeret itt ebben a teremben nem szólalt és nem szólal meg a túloldalon ülő t. képviselő urakban, mert akkor, a midőn a nemzet legvitálisabb jogai, a nem-