Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-16 / 37. szám

1903.

szeptember 16.

hatott a segédekre, a kik önkényt újra munkába álltak és igy a mozgalom megszűntnek tekinthető.

Gyújtogatás. Schneider Ig- nácz utódai baromfikereskedők udvarán levő nagy baromfiszin alját tegnap éjjel kiásta valaki és a üregbe halmozott gyúlékony anyagot felgyújtotta. Szerencsére a tűz nem tiara pózott gyorsan tovább és igy könnyen elfojtatott. mielőtt a telepen és környékén nagyobb pusztítást vihetett volna véghez.

Baromfikiállitást és vásárt rendez a megyei gazdasági egyesület Czegléden e hó 26. 27. 28-ik napjain.

Lókötők. Tegnapra viradóra Nagy Pál János tanyájáról 3 darab lovat távolítottak el szép szerével eddig még ismeretlen valakik. — Bizonyosan a fogat kiegészítése végett tiint el ugyanazon az éjszakán Kalmár Mihály kalapos pusztai lakosnak kocsija 2 lóra való szerszámmal együtt. A rendőrség most erélyesen nyomozza a — kötőtöket.

Népesedési mozgalom.

— szeptember 9. szeptember 15. — Meghaltak:

Rá ez Mihály 4 napos korban, özv. Kis Lajosné Úri Renáta 50 éves, Darányi Antal 8 napos, Dáezi Imre 3 hónapos, Komlós Márton 59 éves, Mig G. András 78 éves, Forgó Lajos 28 napos, Magyar Kálmán 22 napos, özv. Paprika József- nó Csikós Erzsébet 76 éves korban.

Házasságra kihirdettek:

Kis Ambrus István Baki Erzsébettel. Dömötör Imre Nyilas Annával. Komlós Imre Doniján Jusztinával. Árvái Sándor Zseni Juliannával.

Egykekeltek:

Ádám Sándor özv. Csömör Mártonná Müller Krisztinával.

Ny iltt ér.

(A szerk. nem felel az itt közlőitekért.)

Válasz

a „Kun-Halas“-ban megjelent nyilatkozatra.

Tóth Kálmán ur fia a mait iskolai év végén érezte és tudta, hogy a mennyiségtanból elégtél, n osztályzatot érdemel. Ezért idő hívta atyját, a ki azon kéréssel és kijelentéssel jött hozzám, engedjem át a fiát, úgy sem taníttatja tovább.

Én jóindulattal megadtam az elégséges osztályzatot, azon reményben, hogy az apa, ígérete szerint, nem járatja fiát többé középiskolába. Azt hiszem, ilyen szívességet megtesz a többi halasi tanár is, és bármely iskola tanárai is.

Épen ezért adtam csodálkozásomnak kifejezést, midiin Tóth ur fiát mégis be akarta Íratni a következő osztályba.

Ez az igazság. íi/.t tanártársaim is megerősítik. Ezért kaptam én Tóth úrtól köszönet helyett azt a finom hangú „Nyilatkozatot“. Egyébb mondani valóm nincs és nem is lesz.

Kiskunhalason, 1^03. szeptember 15.

Kristóf József.—Beszámoló beszéd.

J)r. Bakó Mihály, városunk országgyűlési képviselője vasárnap d. e. tartotta meg első beszámolóját a városháza előtti térségen. A választók zöme a függetlenségi és 48-as körből lobogók alatt vonult fel a térre, hol már nagy tömeg várakozott. Elsőnek Dr. Nagy Mór polgármester intézett pár lelkes szót a közönséghez, hazafias hévvel mutatva rá a mai viszonyok közt a beszámoló jelentőségére, s kérve a , hallgatókat a rend megtartására. Éljenzések között lépett ezután az emelvényre Dr. Bakó Mihály és az ő lendületes, páratlanul folyékony előadásával másfél órán át, a figyelmet folyton lekötve ismertette az országgyűlésen követett magatartását, kifejtett működését és a kérdéseket, melyek most a nemzetet oly élénken foglalkoztatják. A beszédből, — mely többször ragadta zajos tetszésre a hallgatókat, — kivonatosan közöljük az alábbi részleteket.

„Hálateljes köszönettel hajtom meg önök előtt az elismerés lobogóját, mert e város közönsége átértve és átérezve a kor követelményeit szívvel és lélekkel pártkülönbség nélkül csatlakozott ahhoz a hazafias mozgalomhoz, a melynek czólja a nemzet törvénybiztositotta jogainak megvalósitása ; üdvözlöm ezért önöket az országos függetlenségi és 48-as párt és annak nagyérdemű elnöke Kossuth Ferencz nevében is (Éljenzés !) azzal a szívélyességgel, a melyet az a hazafias érzelem sugall, mely bennünket egybeolvaszt.“

E szavakkal üdvözölvén a közönséget, utal a megbízó levele átvételekor tett Ígéretére, hogy istentől nyert tehetsége és erejéhez képest arra fog törekedni, hogy képviselői

feladatai lelkiismeretes teljesítésével a neki előlegezett bizalmat kiérdemelje, — s kijelenti, hogy működéséről beszámolva alkalmat akar adni arra, hogy kiki megítélhesse, megfelelt-e a várakozásnak.

Rámutat mindenekelőtt a prog- rammbeszédjóben említett nádori állás betöltésének, a jász-kun re- demptio visszatérítésének és az 1849-ben bevont magyar pénzjegyeknek kérdéseire.

A nádori állás betöltésének kjvánatos voltát igazolja a mai politikai helyzet. E kérdésben ő a legrégibb függetlenségi párti képviselőnek, Madarász Józsefnek engedte át a kezdeményezést, ki törvényjavaslatot is nyújtott be az iránt, de ez napirendre nem tűzetvén a kérdés függőben maradt.

A jászkunok váltságügyében őt az eljárásra a város képviselő-testü- lete kérte föl; de mert az érdekeit 25 község közül csak kevés csatlakozott, holott siker csak együttes fellépéssel volna elérhető, ezért a városi tanács — az ő javaslatára — a beérkezett nehány meghatalmazást is visszaküldte. Az ő meggyőződése szerint együttes fellépéssel legalább az volna elérhető, hogy miután a megváltásnak országos költségen kellett volna történni, a jászkun- birtokosok az u. n. föld tehermentesítési járulék fizetése alól fülmeutet- nónek.

Az elkobzott 30 milliónyi magyar pénzjegyek kártalanítását jogosult követelésnek tartja Austria irányában, a mint azt Kossuth Lajos is hangoztatta 1861-ben a londoni törvényszék előtt. Ezt tehát komolyan joggal föl lehet vetni az osztrákokkal szemben, akik a kvóta kérdésénél azt hangoztatják, hogy ők tartják ki Magyarországot, holott mindig annak tönkretételére törekedtek és törekesznek. (Úgy van !)

Ezek után áttér politikai munkálkodása ismertetésére, s megjegyezve, hogy országgyűlési beszédjeit lapunk szószerint közölte, és igy azokból véleményét kiki megalkothatta, — az országos ügyekben elfoglalt álláspontját részletesen kifejti.

Első felszólalásában a királyi trónbeszédre adandó válaszfolirati vita folyamán azt hangoztatta, hogy a magyar nemzeti állam helyreállítása munkájában első sorban ő fel