Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-16 / 37. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. szeptember 16. ségének kell részt vennie, de el kell készülve lennie arra is, hogy a nemzet kitartással fog küzdeni jogaiért és önállóságáért. A költségvetés általános tárgyalása során követelte az adóreform keresztülvitelét, a fokozatosság behozatalát, a személyes kereseti adó eltörlését és a legkisebb vagyon mentesitósót a lefoglalás alól.(Élénk helyeslés.) A belügyi költségvetés tárgyalásánál követelte az önkormányzati jogok fejlesztését, a tisztviselői szolgálati szabályzatot, a fegyelmi törvények javítását, az általános választási jog behozatalát és a szegény- ügynek törvényes rendezését. Az igazságügyi tárcza költségvetésénél sürgette a polgári törvénykönyv és perrendtartás megalkotását, a bólyegilletókek leszállításával az igazságszolgáltatás olcsóbbá tételét, a tisztviselők előléptetésénél igazságos sorrend betartását és azt, hogy ezek minősítési táblázata nekik nyilvánossá tétessék. A vármegyék pénztári kezeléséről szóló törvényjavaslatot ellenezte, mert ezzel az önkormányzaton sérelem ejtetett, s megkárosittatnak az árvák és özvegyek az által, hogy az állami kezelésbe utalt árvatőkék után csak 3°/0-ot kapnak ; indítványozta, hogy a törvényben 5°/0 biztosíttassák, de a többség ezt elvetette. Kifejtette, hogy milyen álláspontot foglalt el az országgyűlésen a felhatalmazási (indemniti) javaslatok,— akvótabizottságkiküldóse,— az ex-lex állapotról szóló minister- elnöki jelentés, — az ujonczlótszám felemelését czélzó törvényjavaslat és az uj ministerium programmja fölött tartott képviselőházi beszédeiben. Az ujonezlétseám fölemelése kérdéséből előállott helyzetre nézve úgy volt meggyőződve, hogy miután Széli Kálmán nem fogadta el Kossuth Ferencz (Éljenzés) határozati javaslatát, az ellenzéknek folytatnia kellett a megkezdett harczot, mert látta, hogy a kormány a katonai kérdéseket keresztül akarja erőszakolni, noha az ország minden részéből felzarándokolt küldöttségek utján tudnia kellett, hogy maga a nép foglal állást a katonai követelések ellen ; — az ellenzék köteles volt felállítani a nemzeti követelményeket, melyeket a vidéki szabadelvű pártok is magukévá tévén, most már az egész nemzet követeléseit képezik ; s meg van győződve arról, hogy a hatalom kénytelen lesz meghajolni nemzet törvényben gyökerező,,örök és elévülhetetlen jogai előtt. (Elénk helyeslés.) Kijelenti, hogy ő lankadatlan kitartással fog küzdeni mindaddig, mig a nemzet kívánsága teljesítve, jogai elismerve és azoknak a megállapítandó időben való érvényesítése törvényszerűen biztosítva nem lesz, mert ha most akár az erőszaknak akár az ármánynak sikerül letörni a nemzet küzdelmét, akkor évtizedek múlva is alig jön a nemzet abba a helyzetbe, hogy a harczot a siker reményével újból felvegye ; kéri ezért, hogy az ellenzék hazafias küzdelmét e város lakossága továbbra is részesítse lelkes támogatásában. (Éljenzés !) Ismerteti Széli Kálmán minis- terelnök bukását, báró Fehórváry Géza honvédelmi minister lemondását, gróf Tisza István sikertelen kísérletét és gróf Khuen-Héderváry Károly kudarczát, mivel kapcsolatban részletesen előadja a minister- elnök és a függetlenségi párt között folyt tárgyalást, és igazolja, hogy a párt lekötve nem volt s az állítólagos megállapodásokat maga a bánból lett ministerelnök szegte meg. Rátérve a Szapáry-fóle vesztegetési kísérletre előadja, hogy az ennek folytán tartott budapesti nép- gyűlés elnöksége által ő is felkére- tett, hogy tudassa álláspontját az általános választói jog tárgyában ; mire ő következőkben fejezte ki véleményét : — „Mindazok a férfiak, kik a köz-, a társadalmi- és a mindennapi élet terén ezek egyikében vagy másikában akár szellemi, akár testi munkájukkal közreműködnek a nemzetet alkotó egyesek megélhetése és boldogulásának előmozdítására,— akik a haza iránt tartozó kötelességről meg nem feledkeznek, — akik a nemzet jogai érdekei ellen nyilvánvaló cselekedetet el nem követnek,— a zengzetes hazai magyai; nyelvet szóval és Írásban tökéletesen bírják, s a törvény értelmében önjoguak : kell, hogy a képviselő választói joggal felruházhassanak, mert a mindenkit egyaránt terhelő emberi és honfiúi kötelességek teljesítése fejeben meg kell adni mindenkinek az összes állampolgári jogokat, a mitől csak azok foszthatok meg, akik azzal visszaéltek, de ezek aztán mégis fosztandók“. Ismerteti ezután hogy a vesztegetésektől eltekintve mikkel kísérelte meg a hatalom a nemzeti küzdelem lefegyverzését. Előtérbe állították a tisztviselők fizetésének rendezését, hogy a tisztviselők osztályára, majd a beruházási törvényjavaslatot, hogy az iparosokra, kereskedőkre, munkásokra gyakoroljanak hatást. E fogások után jött a leszolgált katonák bentartása uj évig; ezzel a népet akarják az ellenzék ellen zúdítani, hogy azt leszerelésre kényszerítsék. Hite, hogy ez az utolsó tromf sem fogja a népet megtántoritani, hanem ellenkezőleg az ellenzék támogatására fogja ösztönözni azért is, hogy ezután olyan véderőtörvény alkottassák, mely a hatalom hasonló túlkapásait, előre kizárja. Bírálja a kormány újabb kísérleteit, melyek arra irányulnak, hogy a katonai követelmények helyett, érje be az ország belügyi reformokkal és esetleg az önálló vámterület megalkotásával. Kifejti, hogy ez hiábavaló megtévesztési kísérlet, mert ezekhez a nemzetnék különben is törvényes joga van. Megemlítve végül a Rákóczy Ferencz-fóle szabadságharez 200 éves fordulója alkalmából tartandó ünnepélyeket, melyek ép alkalmas időben emelik és fokozzák a hazafias hangulatot — beszédét igy fejezte be : — „Hazánk sorsa forduló ponthoz jutott. Az önfeláldozó munkásság, jövőbe vetett hit, és honszerelemtől áthatott törhetetlen ragaszkodás nemzetünkhöz és jogaihoz biztosíthatja a Jiaza önállóságát, függetlenségét. (Éljenzés.) Az annak érdekében megvívandó nagy harcz- ban vezéreljen bennünket az a tudat, hogy egy anyának, az édes magyar hazának vagyunk gyermekei, akik ha testvéri szeretettel, összetartással megyünk a harczba, azt csak dicsőséggel végezhetjük be. A mig én önök bizalmával találkozom, ott leszek a harczolók soraiban s tántoríthatatlan ul kitartok a nemes küzdelemben, melyben vezérelvem volt és lesz : Mindent a népért, a néppel együtt! Isten áldja meg önöket !“ (Elénk éljenzés.) A szónoklat után Zscny István pártelnök intézett a közönséghez rövid, tetszéssel fogadott záró beszédet. Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában
