Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-26 / 34. szám

rendelet ellenesen nem városi jegyző vette fel, minek folytán a jegyzőkönyv közokirat jellegével sem bir. s ily körülmények között nem csoda, hogy abba sok oda nem tartozó s a tényekkel és az igazsággal ellenkező állítás lett bevezetve.

Hogy a bizottság eljárása és munkálata egyenesen a múlt elöljáróság lekicsinylését czélozza, s indokolatlanul ugyan, de a helyi viszonyokat ismerők által könnyen megtalálható személyi tekintetekből a bizottság vezetői részéről főleg a volt főjegyző ellen irányul — az egyebeken kivűl kitűnik az előlegek kérdésének előtérbe állítása és felújításának esetén kívül abból, hogy a bizottság úgy tünteti fel a dolgot mintha a múltban a személyi kiadásokkal visszaélés történt volna ; ? ! egyesek jogtalanul jutalmazásban részesítettek volna ; ? ! s minden kifogásolt utalványnak vissza térítésére az utalványozót javasolja köte- leztetni, pedig ha téves utalványozás történt volna is, az utalványozó előtt mások, első sorban pedig az felel a ki a pénzt felvette ;de különösen meglepő a bizottságnak azon tendentiosus kijelentése mely szerint a volt főjegyző által a város gazda részére a dohány földek felvétele körül tett közbenjárásáért utalványozott 120 korona napidij kifogásolásával kapcsolatosan ezt mondja :

„a bizottság megütközésének ad kifejezést a közpénz ily könnyelmű utalványozása felett, s javasolja hogy mondassák ki az utalványozóra a vagyoni felelősség.“ A bizottság ezen kijelentése a felületes eljárásnak alaptalan kifolyása, s miután a város gazda a volt főjegyzőnek testvére, úgy tüntetik fel a jelzett utalványokirat, mintha az utóbbi kedvezménybe részesittetett volna, pedig ha higgadt kötelesség érzettel jár el a bizottság a fentebb jelzett megrovást nem teszi, a vagyoni felelősséget nem javasolja, közvagyon könnyelmű fecsórlósről említést se tehetett volna, mert a megtámadott tétel mint a termelők helyett előjegyzett összeg szabályszerűen adatott ki, és pedig a képviselő-testület határozata értelmeién., a dohánytermelés ugyanis törvény szerint hatósági ellenőrzés alatt áll, ez köteles a termesztők jogainak védelme tekintetéből a pénzügyi közegekkel szembe polgári biztost alkalmazni, a ki a terület felmérése dohány zsinór mennyiség számba vétele szállítás mázsálás stb. alkalmával a pénzügyőrökkel együttesen a vizsgálati időben időszakonként jelen van s esetleges

kérdésekben a hatóságot képviseli; a dohány termelés részben magán ügy lóvén, az ellenőrzéssel felmerült költségek fedezése a termelők kötelessége, s ezl a hatvanas évek óta folyton fizetik, oly formán, hogy a pénzt lakostársaink támogatása tekintetéből a város előlegezi, melyet dohánybeváltás után a termelők a közpénztárnak pontosan visszatérítenek, aminthogy az a kifogásolt 120 korona is 2663 napló szám alatt 1902-ik évben tényleg vissza fizettetett a közpónztárba amiről a bizottságnak módjában állt meggyőződést szerezni, de nem tette, hogy a gyanúsító javaslatot fen tarthassa, de ezzel megbízhatóságát és szavahihetőségét el játszotta. Általában az utalványozásra megjegyzem, hogy azt a városi tanács és én mint polgármester gyakoroltam, azonban a szervezési szabályrendelet 35. §-ának 25. pontja alapján rövid időn át tartó, és ideiglenes akadályoztatásom esetére — azért is hogy egyesek az őket illető pénzösszeghez várakozás nélkül hozzájuthassanak— hosszabb távollótemre pedig a képviselő-testület által (mert a helyettes polgár- mester a hivatal vezetésre nem vállalkozott) h oly ettesittetvón — a főjegyző az utalványozásra ép úgy jogosult volt mint én, s természetes hogy utalványai végérvényesek voltak, s azok ellen illetékesség okából kifogást emelni nem lehet, mivel azokat ép úgy ellenőrizte, felülvizsgálta a számvevőség mint a többit.

Azon feltevés és ráfogás ellen, hogy egyesek, a nélkül hogy azért megszolgáltak jogtalanul külön kedvezményben részesítve a városi pénztárból fizetést kaptak volna — határozottan tiltakozom, s hogy az elöljáróság a szigorú takarékosság korlátái között teljesítette az utalványozást, elég utalnom arra, hogy az 1901-ik évi költségvetésben személyi kiadásokra I. czim, — 1, 2, 3, 6 tétel sz. alatt megszavazva volt 43633 kor. 13 fillér, a mivel szemben ugyan azon czimen a rendes és rendkívüli kiadás összege 40661 kor. 34 fii. + 2957 kor. 98 fii. = 43619 kor. 32 fillér: tehát a költségvetési összeg túl nem lépe- tett mert a beállt változás, átalakulás következtében a képviselő-testület tudomásával ideiglenesen alkalmazott két számtiszt (Szabó Ferencz és Rózsa Lajos) részére fizetett 1100 -f- 916 k. 52 f. = 2016 kor. 52 fillér nem vonható a költségvetésben előre megállapított személyi kiadások körébe s ez mint előre nem látott kiadás számolandó el.

Még két körülmény igazolja azt, hogy a számadás vizsgálatára kiküldött bizottság működését múlttal szemben a hangulat keltésre irányozta. — Egyik az, hogy a Pa- czolai-féle vádakat uj vizsgálat tárgyává tétetni kívánja ; a másik pedig az, hogy a folyó 1903-ik évi, a jelenlegi polgármester ur ideje alatt megállapított, s tárgyalt költségvetést, egyesek bírálatával szemben védelmébe veszi.

Nem tudom, hogy a hírlapi támadás, mely 1903. évben történt, s az 1903. évi költségvetés (mely mint jeleztem az uj polgármester ur vezetése alatt tárgyaltatott) mennyiben tartozik az 1901. évi számadásra, — melynek okmányai lehetnek és kell, hogy legyenek irányt- adók a vizsgálatnál — de azt tudom, hogy Paczolai Béla az állásától elmozdított dijnok hírlapi vádaskodásait, a mostani polgármester ur által is aláirt jegyzőkönyv szerént, az alispán ur helyettese] egy megyei számvevővel részletesen megvizsgálta, 1903. márcz. 27-ón (a mikor már ón nem voltam polgár- mester) ; s azt is tudom, hogy Paczolai vádjait az alispán ur alaptalanoknak mondta ki, s ezen alispáni határozatot a képviselő-testület tudomásul vette, és igy méltán feltehető a kérdés, hogy ily tényállásai szemben mi jogon akarja a számadás vizsgálatra kiküldött bizottság a megye alispánja és a város kópvi- selő-testülete határozatával szemben ez ügyet összekeverni ? s mi jogosítja fel a szakegyén közbejöttével, hivatalos egyén által felvett jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben a számvizsgáló bizottságot a kételkedésre ? s arra, hogy a hely. alispán megyei főjegyző ur által konstatált tényeket hazugságnak minősítse, és valótlanságnak nyilvánítsa ? !

Nekem hivatalos működésemet illetőleg magam részéről pártatlan és szakszerű hatósági vizsgálat ellen kifogásom nincsen, de mint volt polgármester múltban tanúsított magatartásomhoz következetesen azért is, hogy a megtámadott volt városi tanácsot — (melynek díjtalanul működő, s a köztiszteletet ez okon is kiérdemelt tagjai Dr. Farkas Imre, Gaál Gábor, Kolozsváry Kiss Sándor, Babó János, ifj Farkas Imre, Halász D. Ferencz, Tegzes Ignácz és Berki Antal volt ügyész urak a számvizsgáló bizottság által ellenük is inditványozott fegyelmi vizsgálat helyett hálás elismerést, köszönő iratot érdemelnek a várostól) — a számvizsgáló bizottság ellen kötelessógszerű védelemben része-