Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-26 / 34. szám

31-ón volt-e a városnak 41770 kor. 64 fillér hátralékos oly követelése, mely azt az évi költségvetések alapján megillette. —Lássuk egyenként:

Az előlegekre, kisegítő kölcsönökre szükség volt, mert a költségvetésben megállapított bevételek, különösen a képviselő-testület által évről-óvre megszavazott pótadó teljes összegében soha be nem folyt, a kiadások azonban az előirányzott összeget rendszerónt inkább meghaladták, s igy miután a város háztartásában fenakadásnak beállni nem szabad, a kiadások fedezendők voltak — természetes, hogy a városi tanács felelőssége tudatában nem tehetett mást, minthogy kisegítésül előleg kölcsönöket vett igénybe visszatérítési kötelezettséggel, még azért is, mert nem egyszer oly kiadásokat is kellett közgyűlési utasítás folytán fedezni, melyek a költségvetésben elő nem fordulnak.

Az igénybevett előlegek azou- ban nem téríttettek vissza, különösen 1899. évtől fogva, mert 1899. évtől maga az adóhátralék-követelés 53—56 ezer kor. között váltakozott, mely összeget növelte a város föld- házbór és egyébb hátralék követelése.

Legfontosabb azonban a 3-ik kérdés, az t. i. hogy az 1902. docz. 31-iki előleg-tartozás 41.770 kor. 64 fillérnek van-e fedezete a város 1902. évi decz. 31-iki hátralék-követeléseiben, mert ha igen, akkor a múltat semmi felelőség nem terhelheti ; de hogy a városra a fedezet esetleges kevesbletéből sem származhat kár az bizonyos, mert mint a képviselő-testületi gyűlésben tartott egyik beszédében a volt főjegyző kijelentette, s a polgármester úrhoz ugyan azon napon intézett beadványában is megismételte (jóllehet erre kötelezhető nem lenne) ő kész kifizetni azt az összeget, a melylyel az 1902. évi decz. 31-iki 41.770 kor. 64 fillér netán meghaladja az akkor létezett városi hátralék követelések összegét, s én a volt főjegyző önérzetes és önfeláldozó kijelentéséi.. melyről utólag csak most. ^jUesiil- tertr egészJterieaelmében osztom, a felelőség alól magamat ki nem vonom, meglévőn külömben győződve arról, hogy a hátralék-követe- telés az előleg összeget meghaladja, mert bár a volt főjegyző Írásos kérelmére az 1902. évi állapotot a polgármester ur ez ideig nem közölte, (úgy tudom, azért, mert az

! 1902. évi városi pótadó főkönyv még teljesen lezárva nincsen) még is meglehet állapítani a fedezetet a következőkben :

Az adóhátralék-követelés a pótadó főkönyv szerint 1901. decz. 31-ón volt: a) pótadó 40.661 kor. 12 fii., b) iskola adó 1277 kor. 19 fii., c) ebadó 2585 kor. — fii., d) mezőőri adó 10.308 kor. 99 fii., összesen 54.892 kor. 30 fillér.

Az adóhátralék-követelés 1902. decz. 31-ón a pénztári főkönyv szerint : a) pótadó 31.816 kor. 96 fii., b) iskola adó 554 kor. 45 fii., c) ebadó 1552 kor. — fii., d) mezőőri adó 3948 kor. 99 fii., összesen 37.872 kor. 40 fillér.

Ugyde ehhez járul még a városnak 1902. decz. 31-én létezett föld-házbér és egyéb hátralék-követelése 5510 kor. 73 fii. és az 1903. évi költségvetés alapján az e czimen 1902. évben fedezett, de a költségvetésben előírva nem volt következő visszafizetési összeg, és pedig :

a) Kossuth ünnepély költsége 3759 kor. 49 fii., b) Vásártér bekerítése 3897 kor. 07 fii., c) Halas- tázlári ut 1565 kor. 66 fii., összesen 9222 kor. 12 fillér; minek hozzáadásával a fedezet 52605 kor. 25 fii. vagyis 10 834 kor. 61 fillérrel meghaladja az előleg-tartozások ösz- szegót, a melyet növel a pótadó főkönyvben az adókból túlfizetésként kimutatandó összeg, mert a pénztárnál a túl fizetett összeg az 1902. évre számoltatott el, s ez szátnmű- veletileg a pótadó hátralék összegét apasztja, a pótadó főkönyvből azonban a felülfizetések nélküli hátralék- követelés fog kitűnni, ami 8—10 ezer korona további fedezeti többletet fog kihozni.

Kénytelen vagyok azonban az előlegek ügyével kapcsolatban kitérni arra a sokszor hánytorgatott állításra, hogy ezen összegekről a képviselő-testületnek nem volt és nincs tudomása. — Könnyen és röviden végezek ezzel az alaptalan s a gyanúsításra szánt állítással s egyszerűen utalok az 1901. és 1902. évi költségvetésre, ezeket a szakosztály, a képviselő-testület, s a vármegyei közgyűlés annak idejében tárgyalta, azok mindegyike kinyomatott példányban a képviselő-testület minden egyes tagjának kézbesítve volt, ezekben a képviselő-testület gondoskodott az előlegek vissza téritéséről (már pedig ha nem tudott volna róla, bizonyosan a visszafizetésre szükséges összeget sem szavazta volna meg) és pedig olykép hogy:

Az 1901 -ik évi költségvetés VI. czime (tartozások) 6-ik rovata alatt előlegek visszatérítésére kiadásul megállapít 22698 kor. 89 fillért.

Az 1902-ik évi költségvetés pedig ugyan azon czim 4-ik rovata alatt 20000 kor. — fii. vagyis összesen 42698 kor. 89 fillért tehát az 1901. és 1902. évben az elöljáróság rendelkezésére bocsájtott a képviselő-testület, az előlegek vissza térítésére 42698 kor. 49 tilt, — vagyis a 41770 kor. 64 filre adott fedezetet ; annólkiil azonban, hogy e czimen újabb adókivetést engedélyezett volna, a mire nem is volt szükség, mert az 1902-ik évi költségvetés bevételei II. czim 1—6 rovata alatt az 1902-ik évben remélhetőleg befolyó követelési hátralékok (adó s egyebek) czimón összesen 41855 kor. bevétel íratott elő, vagyis a

41,770 korona 64 fillér előlegnek megfelelő fedezete, a hátralék követelésekben mindig rendelkezésre állt, de mert nem folyt be nem volt az előleg visszatéríthető.

Kérdem, elfogulatlan egyén ily körülmények között állithatja-e ? öntudatosan és jogosultan azt, hogy a képviselő-testületnek az előlegekről vagy ideiglenes kölcsönökről nem volt tudomása ; — igen is volt, a minthogy az egyes pénztáraktól igénybe vett összegek minden esztendő számadásában úgy a közpénz- tár, mint az előlegező pénztár számadásaiban pontosan napló szerűleg kivolt tüntetve, s az előlegező pénztárnak vagyon állagánál az előlegül adott összeg mint követedós kivolt mutatva, a miről a számadás vizsgálatánál a képviselő-testület évről-évre meg is győződött, sőt éppen az éllölegekre nézve, az 1900- ik évi számadással kapcsolatban tett számvizsgáló bizottsági kifogásokat a tanács felvilágosító jelentése folytán, a képviselő-testület mellőzte s ezzel már az előlegek ügyét igazolta, és igy azok újabb felelevenítése nem más, mint a múlt elleni indokolatlan, okuélküli oly támadás a melynek a város és közönsége hasznát nem veheti, s csupán arra jó, hogy gyanúsításoknak anyagul szolgáljon; hogy azonban ily czél szolgálatára volt e a számvizsgáló bizottság kiküldve, ? ! s annak ez képezte e feladatát ? ! ennek eldöntését a nagyérdemű közönségre bízom, magam részéről természetesnek találván azt, hogy a számvizsgáló bizottság nem tudta megtartani hatáskörét, mert működését nem irányította az elöljáróság, melynek tagjai közül azok, a kiknek joga és feladata lett volna a számadás vizsgálatába befolyni, benem folytak, mert — mint hallom — mellőztettek, megnem hivattak, úgy annyira, hogy a bizottság jegyzőkönyvét szabály