Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-10 / 23. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

junius 10.

Íjunkkal, mint fővezérrel élén egy teljesen organizált fele legyen az összes hadseregnek, épen úgy, mint országunk is teljesen szervezett és királyával be is tetőzött fele a birodalomnak, vévén a „fél“ szót azon értelemben, a melyben pl. ügyfelekről szólunk.“

Nohát t. kép viselőház, ha And- rássy Gyula t. képviselőtársam ezt elolvassa, és összehasonlítja pünkösdi czikkével, vájjon micsoda érzelmek fogják az ő lelkét és szivét magukkal ragadni. Vájjon ha azok, a kik a véderőtörvóny megalkotása előtt, mint előmunkások ezen nagy kérdésben igy gondolkoztak és igy jelölték ki a czólt, akkor, t. képviselőház. jogosult-e a t. képviselő urnák az a kijelentése, hogy egységes hadsereggel kell foglalkozni, mert egységes hadsereg van? (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Azt mondhatná erre t. képviselőtársam, hogy ezt czólozták de másként cselekedtek. Hát legyen az ő hite szerint. Vádolja meg azokat a vezető férfiakat elvtagadással, ón abban is megnyugszom, de hogy mennyire következetesek voltak, ezen elvnek gyakorlati keresztülvitelében, erre vonatkozólag Kerkapoly ismét a következőket mondja, és én kénytelen vagyok ezeket a dolgokat a t. háznak különösen figyelmébe ajánlani. (Halljuk ! Halljuk ! Folytonos zaj a jobboldalon)

Barabás Béla : Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád ! (Egy hang a néppárton : Dehogy nem ! Zaj a szélsőbaloldalon)

Babó Mihály: Hát az egységes kérdésére Kerkapoly Károly a következőket mondja (olvassa): „Hiszen a hadsereg nem szolgál csupán egyedül és csak külre, a belbókének fentartására is lóvén esetleg hivatva. Innét keletkezése megannyi törvénynek, mely a magyar katonaságnak az országban tartását, az idegen seregeknek pedig kivonatását kívánta újra és újra szinte szünet nélkül, és valóban nincs miért tagadni, hogy e téren az egység kevósbbó szükséges. E téren csupán csak az össze- hatást kell biztosítani. Ez a czólra elég, sőt sikeresebb magánál a szoros egysógesitésnól. Igen természetes, miután a nemzeti közszellem hatását kevósbbó venni vastag hiba volna, a mi pedig annál hatalmasabb, minél nagyobb azon organikus test, a melyben kifejtetik. Ezt tudva tartá

fenn az 1867 : XII. t.-cz. a magyar hadsereget, bár hogy teljesen biztosítsa az összhatást, csak mint az egész hadsereg részét.“

Hát t. ház, a hadügyi albizottság előadója, a magyar honvédelmi miniszter államtitkára a törvényre hivatkozva egyenesen megmondja, hogy fentartotta a magyar hadsereget a 67-iki törvény és az csak a kiegészítő része a közös hadseregnek. Én tehát megiut csak gróf Aud- rássy Gyula meggyőződésére és lelkiismeretűre bízom, igaza van-e, mikor egységes hadseregről beszól és azt fentartandónak véli. (Tetszés a szélsőbaloldalon)

De, t. kópviselőház, mikor Kerkapoly Károly, mint a hadügyi albizottság előadója az első katonai költségvetést beterjesztette a bizottságban és a mikor a képviselőházhoz szóló jelentését megszerkesztette, azt mondja : „ . . . a következő, u.

m. 39 gyalog, 14 huszárezed, a második vadászzászlóalj, a horvátországi két gyalog, 2 dzsidás és a 14 határőrezreddel és a titeli zászlóaljjal képezi ez idő szerint az égsz hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereget.“

Méltóztassók jól megfigyelni ! Mint az albizottság előadója, hivatalos jelentésében, a melyet a hadügyi albizottság magáévá tett és a melyet a ház elé is terjesztett, Kerkapoly felsorolja azokat a gyalog, huszár és egyéb zászlóaljakat, a melyek ez idő szerint „az egész hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereget“ képezik, akkor csak nem lehetett szó egységes hadseregről ! De miután azt mondja Kerkapoly Károly a bizottságban : „nem csatolunk ezúttal részletes indokolást ehhez a jelentéshez, mert azt a tárgyaláson fogjuk teljesíteni“, azt gondolom, igazam vau, midőn azt állítom, hogy annak a hivatalos jelentésnek, a mely a magyar hadseregről beszól, kétségbevonhatatlan és tőle el nem szakítható kiegészítő része az a beszéd, a melyet Kerkapoly a képviselőházban a véderőtörvóny tárgyalása alkalmával mondott.

Lássuk tehát, miként állapítja meg a hadsereg közösségét, vagy a mint gróf Andrássy Gyula szeretné és óhajtaná, de bizonyítani nem tudja, az egységes hadsereg kérdését, így szól: (olvassa): „A hadsereg a hatalom eszköze.“ Ebben teljesen igaza van, azután felveti a kérdést,

hogy a vóderőtörvónyjavaslat hogyan viszonylik a czólszerüsóghez. Foglalkozik ezzel is és azt mondja, hogy a birodalom két államfele védheti egymást kölcsönösen és védekozhetik közösen is. Ezt az elvet is felállította. Azután hivatkozik arra, hogy az 1867 : XI. t.-cz. közös védelemről beszól, a mivel együtt jár a közös hadsereg, a mely a magyar hadsereget mint kiegészítő részt is magában foglalja. Tehát ismét magyar hadseregről beszól, azonban kijelöli az irányt, a melyet követniük kellett volna a honvédelmi kormányoknak, gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek és az azután, következett összes kormányoknak. És igy folytatja :

„De ezen közös hadsereg közössege nem akadály arra. hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar öntudatot és a magyar jelleget megtarthassa, nem akadály arra, hogy a mint Komárom városának igen t. képviselője kívánja, a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve a harcz és csata veszélyei között (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) a haza jelvényei szemléléséből — tehát nem fekete-sárga zászló és nem kótfejii sas — meríthessen lelkesedést és tudja, hogy a dicsőség, a melyet a harcztóren arat, egyszersmind hazájának dicsősége; nem akadály, mert a hadsereg, a melyről itt szó van, a mely a törvény- javaslatok által teremtendő lesz, ezen hadsereg nem egységes hadsereg“ — világosan ráczáf'ol tehát gróf Andrássy Gyulára, — . . .“ a melybe a magyar elem beleolvadt, ezen hadsereg közös hadsereg, melynek a magyar hadsereg egy része, a mely tehát ebben benne van,“ tehát magyar hadsereg.

Mond azonban egy ennél érdekesebb és szinte fontos dolgot is Kerkapoly, mit kótsógbevonni nem lehet. És ha volna önérzete a többségnek, úgy látva azt, hogy miként játszották ki a nemzet jogait 1867 óta a katonai ügyek terén, azt a jogot, melyet a törvénybe belemagyaráznak s illetőleg melyről állítják, hogy az a törvényben benne van, már régen meg kellett volna valósítani az uralkodó többségnek. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon )

Azt mondja ugyanis Kerkapoly Károly, hogy a létszám áll 800.000 emberből; ezen létszámot ő fentartandónak tartja, mondván : „a

Folytatása a III. mellékleten.