Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 10. politikának támogatására, a mely lehetetlenné akarja tenni a nemzet jogosult kívánságainak érvényesülését. Ez, t. képviselőház, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen az állami élet vezetői és a vezetőket támogató többség iránt. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) T. képviselőház! En azt gondolom, hogy miután mindenki kénytelen beismerni, hogy a mi küzdelmünk a nemzet küzdelme, mindenki kénytelen beismerni,-hogy az igazság a mi részünkön van, mélfóztas- sanak elhallgatni az obstrukczó és ex-lex-be kergetés vádjával, a mely mind önökre hull vissza, önökre, a kik a hatalom birtokában jól érzik magukat és tovább semmivel sem törődnek. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) T. képviselőház : Ma a mi közéletünket a katonai ügyek kérdése uralja, úgy annyira, hogy a Szent Lélek ajándékainak kiömlése, a ház egyik tagját illetőleg abban nyert megnyilatkozást, hogy ő egyik német lapban szükségesnek látta a maga véleményét kifejezésre juttatni. (Halljuk ! Halljuk! a szólsőbaloldalon) Hogy csakugyan a katonai kérdések uralják a mi közéletünket, elég beletekinteni az újságokba, elég beletekinteni a kormány kapkodásába, a mely elárulja, hogy ezzel a kérdéssel nem tudván beszámolni, nem tud más tárgyhoz hozzáfogni, mert hiszen, ha tudna és akarna, akkor, nagyon természetes, nem vágná útját annak, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyek a nép érdekében szükségesek, letárgyal- tassanak, hanem azoknak letárgya- lását eszközöltetné. De lenni vagy nem lenni kérdése a kormánynak az, hogy vájjon a katonai javaslatokból lesz-e törvény vagy nem ? (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Hát nézzük meg gróf Andrásy Gyula t. képviselőtársam hogyan nyilatkozik meg pünkösd szent ünnepén. Azt írja a katonai ügyekre vonatkozólag : „Nem vagyok azon a nézeten, hogy az általuk — t. i. az ellenzék által — követelt vívmányok erősítenék a hadsereget.“ En nem akarok vitatkozni a t. képviselőtársammal, de azt gondolom, ha rámutatok a túloldalról elhangzott beszédekre, ha rámutatok Vészi József t. képviselőtársamnak nyilatkozatára, akkor befogja látni, hogy őt ebben a kérdésben Magyarországon senki nem követheti, hacsak meg nem tagadja, hogy ő ennek a hazának fia és gyermeke, (ügy van 1 ügy van ! a szólsőbaloldalon.) De itt nem állt meg a t. képviselőtársam, hanem több lépéssel nagyon, de nagyon messzire elment és azt mondja : „Harezolni fogok a közös és egységes hadseregért.“ Ha még valaki a tényleges állapotot tartja szem előtt és a közös hadseregért tud és akar lelkesülni, ám tegye, mert hiszen, fájdalom, hivatkozhatik törvényes alapra, hogy a hadsereg közös. De hogy egy magyar képviselő azt juttassa kifejezésre, hogy az egységes hadseregért lelkesül, nohát ez a hazafiatlan- ságnak non plus ultrája, (ügy van ! Úgy van 1 a szólsőbaloldalon) mert elkezdve id. gróf Andrásy Gyulától, a ki az országnak a 67-es alapon nemcsak első felelős minisztere, de honvédelmi minisztere is volt, és a ki ez ellen a felfogás ellen következetesen tiltakozott, tiltakozott az ellen mindenki, hogy az a hadsereg egységes- volna, (Úgy van! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) egészen addig a napig, mig gróf Andrásy Gyula t. képviselőtársunk ezt írásban is ki nem jelentette. Arról, hogy az igen t. képviselő- társunk azután holmi hazafias érzéseknek érvényesülését a szerinte közös és egységes hadseregbe megengedi, nem szólok, és nem szólok arról, hogy ez miként egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a nemzeti követelmények érvényesülése nem válnék hasznára a közös és szerinte egységes hadseregnek és hogy miként egyeztethető az össze azzal a kijelentéssel, a melyet ón a képviselőház iránti tiszteletből megfelelő kifejezéssel bírálni és jellemezni nem kivánok, hogy t. i. ő egyenesen kívánja a német nyelvnek fentartását, mondom, vagyok annyi tisztelettel a képviselőház iránt, hogy ezt nem jellemezem és nem nevezem nevén a gyermeket, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) hanem rábízom a képviselőtársunkra azt, hogy bírálja el, vájjon az ő felfogása, a mely fából vaskarika, miként egyeztethető össze a magyar embernek, a magyar közönségnek, a magyar társadalomnak felfogásával. (Úgy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Holló Lajos: És a magyar közjoggal ! Egységes hadsereg sehol nincs a közjogokban. Babó Mihály: Hiszen, ha őszintén érezte a t. képviselőtársam és igaz az ő szempontjából és felfogása szerint az, a mit irt, hogy t. i. a nemzet sajátságait és érzéseit becsülni annyit tesz, mint hogy a hadseregben az egymással versenyző erőket egymást kiegészítő tényezővé tenni,“ továbbá, hogy „az önfeláldozás forrásának el kell apadni oly hadsereggel szemben, a mely a nemzeti érzést magától száműzte,“ hát akkor, t. képviselőház, kár volt, hogy a t. képviselő ur magamagát arczul verte, (Igaz! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) mert ez semmi más, a mit az előző tételekben felállít, mint önmagának arczulütése. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Meg kapta rá a feleletet a t. képviselő ur mindenkitől, a ki azzal a kérdéssel foglalkozik és foglalkozott, mert igaza van Vészi József t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondotta, hogy nem lehet Magyarországon egyetlenegy ember, a ki az egységes hadseregért lelkesedni tudna. Nohát ő megtalálta azt az egy embert gróf Andrásy Gyula személyében, örvendezzenek egymásnak és maradjanak meg egy párton. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nézzük meg, t. képviselőház, ezt a kérdést közelebbről. (Halljuk ! Halljuk !) Igaza lenne a miniszterelnök urnák, ha most bejönne és közbeszólásával arra figyelmeztetne, hogy nem fogok valami újat mondani, de oly ember szavait fogom idézni, a kit ő is kénytelen tekintélynek elismerni, mert nem csekély mértékben volt tényezője a 67-es kiegyezés nehéz munkájának, különösen a hadügyi kérdésekben, mert ő volt a hadügyi albizottság előadója, ő volt a honvédelmi minisztérium államtitkára, tehát jogosult és illetékes volt, hogy annak az izzó közéletnek közepette, a midőn ezen kérdések tárgyaltattak, kifejezésre juttassa az akkori vezetőknek a felfogását. Lássuk t. képviselőház, hogy mit mond Kerkapoly Károly ! (Halljuk ! Halljuk 1) Azt mondja : „Az átalakítás érdekében az országgyűlésnek feladata lesz majd gondoskodni, hogy olyan vódrend- szer állapíttassák meg, a mely mellett lehető lesz megalkotni egy oly magyar hadsereget, a mely kirá-
