Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 10. nyelvét érvényesíthesse, nincs ebben a képviselőházban ember, a ki e kérdésre „nem“-mel felelne.“ Azonban t. képviselőtársunk elvi meggyőződéséből — engedje meg, hogy egy kis kérdőjelt tegyek utána, — mégis útját iparkodik állani annak, hogy ez a jogos követelés igenis érvényesüljön, (ügy van ! a szólső- baloldalon) és azt mondja a t. képviselő ur, hogy „elsőbben tessék a népiskolákat magyarrá termi.“ Hát ki gátolta meg a kormányt és a többséget abban, hogy ezen becsületbeli kötelességét teljesítse ? (IJgy van ! a szólsőbaloldalon. Egy hang ugyanott: 34 év óta !) Azt kérdezem : ki gátolta meg abban, hogy a mit ő felvetett már, hogy a közigazgatás nyelve kizárólag magyar legyen ? Az ellenzék? Vájjon ki gátolta meg abban, hogy a papság minden felekezetűéi magyar legyen ? Az ellenzék ? Akkor, ha önök hirdetik az elvet és az eszmét és nekünk azt vágják a szemünkbe, hogy mi csak elvek és eszmék után szaladunk, akkor mi visszahárítjuk azt a meggyanusitást, midőn minket azzal vádolnak, hogy mi a komoly munkát nem akarjuk, mert hiszen önök játszanak a szavakkal, a jeligékkel, pedig itt volnának a többség erkölcsi kötelességei, hogy a mit Ígértek, azt beváltsák és a komoly munkához hozzáfogjanak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Vészi József t. képviselő ur pedig számoljon le gr. Andrássy Gyulával, legyen ez az ő dolguk, mert hisz az egységes hadseregről nyilvánított osztrák felfogást a magyar közjogba ütközőnek kell kijelentenie, számoljanak le egymással, hisz egy pártban vannak, bizonyosan lesz alkalmuk csókolódzni és ölelkezni és ezt a kérdést békés utón megoldani. Egyre azonban figyelmeztetem t. képviselőtársamat, a ki a tolinak ügyes forgatója, hogy legyen bátorsága és legyen meg a kötelességérzése arra is, hogy azon czikket, a melyben gr. Andrássy Gyula az egységes hadseregről beszól, a melyre már képviselőházi beszédében ráczáfolt t. képviselőtársunk, — ország világ előtt czáfolja meg, mert ha a kormánypárt oldaláról jönnek az ilyen czáfolatok, akkor talán majd mégis kegyesek lesznek szabadelvű polgártársaiknak is megengedni, hogy elhigyjék, hogy a nemzet az ő alkotmányos és törvénybiztositotta jogától eddig meg volt fosztva, ki volt játszva és ez az eljárás, a melyet követett a kormány és a többség, ennek a nemzetnek teljes tönkretételére vezet, és nyissák fel önök a nemzetnek a szemét, a mire mi is törekszünk, és mondják ki nyíltan, hogy a kétszínű politika ideje már lejárt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem lehet felfelé más és lefelé megint más politikát folytatni, mert vagy van politikai igazság, erkölcs és tisztesség, vagy nincsen. De lenni kell, mert ha megromlottak is azok az erkölcsök, de alapjukban kell, hogy létezzenek és ha csaku- gyanazon erkölcsi és igazságos követelményeknek eleget akar tenni a kormány és a többség, akkor nemesek azzal az istenadta, munkára szorított néppel szemben kell a hatalmat érvényesíteni és gyakorolnia, hanem az uralkodóval szemben is, a kinek akaratától és jóindulatától függ ma ez országban minden, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) Azonban figyelmeztetem a t. többséget arra, hogy egyedül a királyi jóindulatra alapítani a nemzet jövőjét nem lehet, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szólsőbaloldalon) Mert móltóztassék csak a történelemben visszagondolni arra az esetre és jelenetre, a midőn Lengyel- ország fölosztásáról volt szó, midőn Mária Terézia királynő egyenesen megmondotta, midőn arról volt szó, hogy aláírja az okiratot — hogy lehetetlen ilyen becstelenséget Isten és emberek előtt elkövetni. Beöthy Ákos.- Mégis aláírta ! Babó Mihály : Igen, aláírta és pedig a következő indokolással (Halljuk ! Halljuk !): „Én ugyan aláírom, mert sok okos ember, miniszterek és diplomaták azt tanácsolják, de tudom, hogy holtom után tapasztalni fogja a világ, mily Isten és ember előtti sértéseket követtünk el.“ A női nemes szív érezte, hogy itt egy Isten s ember előtti igazságtalanság követtetik el, de nem volt királyi ereje, nem lehetett aka- ratata, hogy érvényesüljön, hogy ezen istentelensóget el ne kövesse. így tehát azt gondolom, hogy jogosult az én kijelentésem, hogy csupán a királyi jó indulatra és jóakaratra a nemzetek jövőjét, alkotmányát és felvirágzását alapítani nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szólsőbaloldalon) Es talán elérkezett az ideje annak, hogy a kormány és a többség világosítsa fel a koronát arról, hogy itt van az ideje, ha magát és trónját, különösen pedig családját a jövendő számára biztosítani akarja, hogy akkor ne osztrák birodalmi, hanem magyar birodalmi politikát csináljon, mert hiszen könnyű ő Felségével megértetni, csak akarni kell és bátorság kell hozzá, hogy ma már a nemzeteknél az államalakulások kérdésénél a nemzeti irány, a nemzeti érzület és a nemzeti egység a döntő (ügy van ! a szólsőbaloldalon) és hogy az ő uralkodása alatt álló két államot, Magyarországot és Ausztriát tekintve, miután a német elem a hegeno- m iától Ausztriában megfosztatott, miután ott a német elem egyenesen a nagy német birodalom felé, a szláv elem pedig Oroszország felé gravítál, csak az egyetlen magyar nemzet és nép az, a melynek sehol másutt keresni valója nincs, a melynek a szabadsága, joga, múltja és jövendője ehhez a területhez van kapcsolva, magának a királynak és családjának, meg a nemzetnek is jogosult érdeke és kívánsága az, hogy az (uralkodó család térjen át a magyar birodalmi politikára, helyezze át súlypontját Magyarországra és innen igazgassa a koronája alá tartozó államokat és országokat; köny- nyű volna megértetni a következendő uralkodóval is, örököseivel, hogy ez a nép és nemzet az, a melyre nyugodtan támaszkodhatik a netalán bekövetkező bonyodalmak nehéz napjaiban, mert ennek a nemzetnek kifelé gravitálni nem lehet és nem is szabad, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) Ellenben azok a népek, melyeket a német és szláv elemekhez tartozóknak kell tekintenünk, egyáltalában nem képezhetnek biztos alapot arra, hogy ő akár a birodalmat, akár családjának a trónt a jövőben megtarthassa, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) Én úgy látom és úgy tudom, hogy ebben az irányban egyáltalában semmi sem történik a kormány részéről, semmi és semmi daczára annak, hogy 36 esztendő alatt igen, igen sok történhetett volna, mert nem volna szabad kihagyni az eny- nyire fontos kérdésnél a számításból azt, hogy a mostani király, Magyarország jelenlegi uralkodója, az élet- tapasztalatok keserűségei, az őt ért sok csalódás egyénileg kellett, hogy
