Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1903. június 10. meggyőzzék arról, hogy a nemzetek jövendőjével, sorsával könnyelműen játszani nem lehet és nem szabad. Ezeknek meg kellett őt győzniük arról, hogy igenis, ha érzelemben, gondolatban, czélban egyesülni tud a magyar nemzettel, akkor magának, családjának trónját biztosította s ennek a nemzetnek jövendő boldogulását elősegítette, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) J)e ismétlem, vájjon azok az egyéni keserű tapasztalatok, a melyek ő Felségének osztályrészül jutottak — ne keressük jól vagy nem jól, — de tény, hogy osztályrészül jutottak, őt önmérsékletre, komolyabb előrelátásra nem intik és kényszeritik-e, vájjon ki áll nekünk jót arról, hogy az utánna következő uralkodó, a király majd a keserű és közvetlen tapasztalatok hiányában azt az önmérsékletet, azt az előrelátást, a mit pedig királyilag gyakorolni szent kötelesség, képes lesz-e és akarja-e gyakorolni ? (Tetszés a szélsőbaloldalon) Vájjon van-e ily körülmények között aggódó hazafi, a ki kétségbe ne esnék a jövendő felett, akkor, mikor látja és tudja, hogy összes nemzeti instituezióink biztosítékai leromboltattak, a mikben pedig erő és hatalom nyilatkoznék és a mikor a nemzet kezébe vissza kellene szerezni, azoknak útjában áll a többség; vájjon az aggódó hazafi lélek nem szó mohi kétségbeeséssel pillant-e abba a jövendőbe, a melyben mi ennek a nemzetnek] nagyságát, boldogságát és •függetlenségét véltük és akartuk feltalálni ? (Tetszés a szólsőbaloldalon) Annak a politikának következménye ez, hogy önök lerontották a nemzet hitét és bizodalmát a jövendő iránt, mely politikát önök 1867- től következetesen nem a magyar nemzeti állam, hanem a birodalom eszméjének hódoló császári hatalom érdekében vittek. (Egy van ! a szólsőbaloldalon) Szó esett ma már itt arról, hogy ő Felsége a király a brucki hadgyakorlatok alkalmával a mosonmegyei főispánnak, Nagy Jenőnek, azt mondotta : „Remélhető, hogy a parlament nemsokáva ismét békésen fog dolgozni és az egész ügyet az óhajtott megoldás elé viszi, Hiszen nyilvánvaló, hogy a kormány elfoglalt álláspontjától el nem térhet.“ Uyron Gábor: De mi sem ! Babó Mihály : Nem tudom, ki Kiskun-Halas helyi értesítője. tanácsolta ő Felségének ezt a kijelentést. Azt nagyon jól tudom, hogy ő Felségének megnyilatkozásaiért a minisztérium, illetőleg a miniszter felelős ; de csak abban az esetben, ha a szóbeli nyilatkozat a miniszter tudtával, az Írásbeli nyilatkozat pedig a miniszter ellenjegyzésével történik. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla : Másként ő maga felelős ! Babó Mihály : Igen, másként ő maga a király felelős ! És minthogy legsajátosabb tényóről, felelősségéről van szó, engedje meg a t. képviselőház, hogy legnagyobb tiszteletem daczára, a melylvel az uralkodó király iránt már a törvény értelmében is viseltetniük kell és viseltetünk is, azt a kijelentést tegyem, hogy nem volt jó tanácsadója a királynak, a ki ha nem is adta ezeket a szavakat a király ajkára, de nem törekedett meggátolni azt, hogy a Felség ajkáról ily szó elhangozzék. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) Mert lerántani a királyt és a királyi tekintélyt a politika mindennapi posványába, bűn a nemzet, bűn a király iránt. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És én azt gondolom, hogy ha már csakugyan megtörtént ez a nyilatkozat, akkor azok a férfiak, a kik a mi kormányunkat reprezentálják, a főispánok, nagyon furcsa fogalommal bírnak a diszkróczióról, hogy az ily nyilatkozatnak nyilvánosságra hozatalát még előmozdítják. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) Odáig jutottunk, t. képviselőház, hogy a legfontosabb kérdésekben, az országot és a nemzetet annyira közvetlenül érdeklő kérdésekben is a hiúság uralkodik az embereken és mintegy dicsekednek azzal, hogy ime, ő Felsége, a koronás király ilyen és ilyen kijelentéssel tisztelte meg őket. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) ügy vagyok meggyőződve, hogy a ki ily nyilatkozatot hall a király ajkáról, annak hazafias kötelessége, hogy azt titokként megőrizze, (Igaz! ügy van ! a szólsőbaloldalon) és ne publikálja azért, hogy a maga csekélységét, a maga törpesógót nagysággá emelje. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) T. képviselőház ! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban talán rövid megjegyzést lehet tenni a küldöttségek és megyei határozatok ügyében. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) Hiszen azt mondja a t. miniszter ur, hogy jönnek a vármegyei határozatok; (Mozgás a szólsőbaloldalon) arról nem is szólok, hogy hogyan keletkeznek, mert hiszen beszédem bevezető részében rámutattam már, különben is köztudomású dolog ez. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nem adott ki rendeletet arra nézve, hogy a vármegyék megnyilatkozzanak. Ezt a t. miniszterelnök urnák elhiszem. Annyi taktikai ügyességet feltételezek róla, hogy Írásban azt nem adta ki. De élőszóval sem kellett azt megmondania a főispánoknak ; hiszen megmondta az állami tisztviselők küldöttségének tisztelgése alkalmával. Hiszen ha Magyarország állami tisztikara nem tudta volna megérteni és felfogni a miniszterelnök ur figyelmeztetését, akkor csakugyan szegénységi -bizonyítványt állított volna ki magáról a kormányai szemben annyira, hogy a minisztérium akár fegyelmi vizsgálatot is indíthatott, volna ellenük tudatlanság czimén. (Tetszés a szólsőbaloldalon) Nagyon is megértették a figyelmeztetést. Jönnek is a bizalmi nyilatkozatok. Gyönyörködjék bennük a t. miniszterelnök ur. De legyen szives párhuzamba helyezni ezeket azokkal a küldöttségekkel, a melyeknek tagjai maguk személyében itt a ház t. elnöksége elé járulnak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Uray Imre: A maguk költségén ! Babó Mihály.- Láttunk már tüntetéseket, nagy körmeneteket, a melyek bizonyos politikai czól elérése végett rendeztettek. Hanem sajátságos dolog történt, t. kópviselőház. Az t. i., hogy most, a mikor a küldöttségeknek ide zarándokolása bekövetkezett, a túloldalon ülő egyikmásik t. képviselőtársunk nem átal- lotta feltenni a kérdést, hogy vájjon miből fedezik a küldöttségek a költségeket, honnan veszik a pénzt? Nos hát azok az emberek a saját véres verejtékükkel szerzett pénzükön jönnek. (Igaz ! Úgy van i a szélsőbaloldalon) Megbecsteleni tőnek tartanák, ha valaki az útiköltséget meg akarná nekik adni, (Igaz 1 ügy van ! a szólsőbaloldalon) így meggyalázni a magyar népet, azokat a jóravaló, becsületes polgárokat egyáltalán nem szabad és nem is illendő.
