Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-10 / 23. szám

1903.

junius 10.

Ill Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

törvénynek a 13. §-a — mint mél- tóztatnak tudni, — 800.000 főben állapítja meg a létszámot.“ Erre azt mondja Kerkapoly (olvassa): „Ez a 13. szakasz arra való, hogyha jönne idő, midőn a törvényhozás meggyőződnék arról, hogy nem azért, mintha a 800.000 kevés“ . . . (Zaj a jobboldalon.)

Ugrón Gábor: Ejyne, hát hallgatni sem tudunk ! (Mozgás jobbról) Engedelmet kérek, de azt megkövetelhetjük, hogy bennünket ne zavarjanak !

Babó Mihály: Ezen idézet fontosságánál fogva, — gondolom, •—■ nem követek el sértést a ház tagjaival szemben, ba ismét elölről kezdem az idézetet. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) Azt mondja tehát Kerkapoly (olvassa): „Ez a 13. szakasz arra való, hogy ha jönne idő, midőn a törvényhozás meggyőződnék arról, hogy nem azért, mert a 800.000 kevés, hanem mert úgy használtatik, mint nem kellene, és annak kiegészítve fennállása a nemzetnek nem hasznára, hanem kárára volna, akkor nem tartaná fenn ezen létszámot, mely czólszerűtlenné vált. Ha ily körülmény következnék be, akkor akár 800.000, akár kétszer 800 ezer legyen a szabályszerű létszám, nem fogná azt megadni a törvényhozás.“

Milyen keservesen csalódott. Hiszen az a többség, a mely ma odaát ül, kényszerűségből bár, de többségének tudatában, meg fogja adni a többletet is, pedig nem vonhatják kétségbe, hogy bebizonyosodott, hogy az a hadsereg nem úgy használtatik, mint kellene, és annak kiegészítése a nemzetnek nem hasznára, hanem kárára lenne, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalou.)

Galányi Miklós: Nincsen ezeknek semmi érzékük az iránt, a mi szép, nemes és hasznos az országra nézve. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.)

Babó Mihály: De, t. képviselőház, tovább megy Kerkapoly és ha önök a 67-es törvények szellemét felfognák, s fel akarnák fogni, ezt sem szabad lett volna figyelmen kívül hagyniok. Mikor ugyanis Komárom város képviselője: Ghiczy Kálmán aggodalmának adott kifejezést abban az irányban, hogy nincs benne a törvényben a magyar hadsereg elnevezés, és töprengett a felett, hogy nincs benne annak

eszméje, akkor azt mondja Kerkapoly Károly : „Ez igenis benne van, és ha nem volna benne, az baj volna, sokkal nagyobb baj, mintha a kifejezés hiányoznék belőle.

Eu részemről azt tartom, hogy mivel ezen egész intézmény olyan, mely a mostani állapot fentartását kizárja, az sokkal jobb, mintha egy szakasz volna, mely azt rendelné, hogy az megváltoztattassák, mint elrendelte annyi törvényünk és az annak daczára sem változott meg.“

Igenis azok az idézetek, a melyeket Kerkapoly Károly munkáiból, beszédeiből és hivatalos jelentéseiből felolvastam, nem beszélnek egységes hadseregről Magyarország és Ausztria között, mert ez egyenes negácziója volna a törvénynek, tehát egyenes felhívás a forradalomra és ennek részese gróf Andrásy Gyula t. képviselőtársunk. (Zaj és mozgás. Elnök csenget.)

De nem állt meg ott sem, t. ház, mert az a hazafias érzülettől áthatott tudós férfiú érezte a jövendő szempontjából a felelőség súlyát, a mely reá és a bizottságra háramlóit, és még tovább ment. (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon) Nagyon fontos kijelentéseket tett; azt mondotta : „Ha volna itt egységes állam,“ — t. i. Magyarországról és Ausztriáról beszólt, — „a minőnek lennie nem lehet, nem szabad, akkor egy egységes hadsereg felelne meg azon helyzetnek. Ha két állam volna, akkor két külön hadsereg felelne meg, s erz esetben, mint a t. képviselőtársaim által a krimiai háborúból felhozott példa mutatja, egymással szövetkeznének, mint a hogy szövetkeztek akkor a francziák és az angolok. De miután nem egy egységes, és nem is két külön, hanem a personál-unió alapján összefűzött, a dualizmus elvén konstruált országról van itt szó, azért csak olyan rendszer felelhet meg. a mely mindezeket számításba veszi.“ Tehát mogiut kizárja itt az egységes hadseregnek még a lehetőségét is, annál is inkább, mert, mint hangsúlyozza, s a mint a törvény mondja, „a magyar hadsereg kiegészítő része a közös hadseregnek.“ Tehát megint a magyar hadseregről beszól, és azzal a királyi rendelettel szemben, a melynok végrehajtását illetőleg kijátszta a nemzettel szemben a kormány a királyi akaratot, (ügy van ! a szólsőbaloldalon) arra a rendeletre vonatkozólag is nagyon érdekes kijelentést tesz a magyar tisztek áthelyezésének kérdésére nézve.

„E tekintetben méltó várakozást formálhatunk kormányunk irányában, a jogos reményt ő Felsége irányában, a ki a mint a miniszter- elnök úrtól hallottuk, a kezdeményezést ezen nagyon is igazságos irányban már megtette. A dolog nem maradhat úgy, a mint volt. Nemcsak azért, mert a .törvény és az arra letett fejedelmi eskü másképen kívánja; nem maradhat úgy azért sem, mert ha úgy maradna : nincs parlamentáris kormány, a mely megállhatna, tehát ha a parlamentáris kormánynak általában fenn kell állnia, ezen dolognak is meg kell változnia.“ (ügy van ! a szólsőbaloldalon) Szegény Kerkapoly Károly ! Zavarhatják csendes álmait és túlvilág! boldogságát azok az események és állapotok, a melyeket a t. többség, a többség uralma elvének czégóre alatt itt meghonosít. (Elénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon) Nos, t. ház, ha nekünk ilyen tanunk van a törvény mellett, akkor vajon van-e joga a többségnek azt mondani, hogy az ország érdekeivel, jogaival, igazságával játszunk ; vájjon nem az e a t. túloldal és a t. kormány kötelessége, hogy bennünk is felébredjen a nemzeti öntudat és nemzeti érzület, igyekezzenek egyszer már arra, hogy a nemzet ezredéves jogaival és törvényeivel a nemzetnek az istenségtől nyert természetes jogai érvényesüljenek. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Ha ezt nem tudják és nem akarják önök megtenni, akkor ne hivatkozzanak a szavazat többségének jogára, hanem teljesítsék azon hazafiui szent kötelességet, hogy álljanak félre az útból, és adjanak helyet egy jobb kor és jövendő férfiainak ; engedjék meg, hogy — miután minden kor megszüli a maga embereit, — az a megváltozott kor is meghozza a nemzet és hon számára azt a férfiút, a ki a nemzetet a dicsőség hazájába fogja vezetni. (Elénk éljenzés és helyeslés a szélsőbaloldalon) Hiszen meg Vészi József t. képviselőtársunk is azt mondja: „Azzal a kérdéssel szemben, hogy van-e a magyar nemzetnek joga arra, hogy a közös hadseregben nyelvét, mint az állam