Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 10. magyar nemzet függetlenségét és önállóságát meg lehet valósítani, csak idő kell hozzá, mondom, attól a esekóly erejű ellenzéktől talán politikai hiba lett volna, hogj teljesen élére állítsa a dolgot akkor, a mikor a nemzet tulajdonképen a kiegyezés következtében bizonyos nyugalmat kívánt és kapott. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Várt, t. ház, egészen 1875-ig. Egy nemzet életében 8 esztendő soknak nem mondható még a várakozás tekintetében sem. Mi történt 1875-ben ? A balközép vezére, Tisza Kálmán, a ki tudta és érezte, hogy mellette van a töbség, bevonult a 67-es alapon álló pártba, annak kebelében a vezetést átvette, azon felfogással, hogy ő azon az alapon immár megvalósíthatónak tartja eddig elfoglalt álláspontját, de csak lassan, körültekintő utón és módon. És mi a legnagyoabb bűne Tisza Kálmán politikájának'? Az, hogy midőn meggyőződött, mert az első alkalommal meg kellett neki róla győződnie, hogy szegre akasztott elveit megvan lósitani mint kormányelnök sem képes, mikor tudta és érezte, hogy a pártban a nagy többség, künn az országban pedig a nemzet egész zöme vele tart, akkor az lett volna neki a nemzet iránti kötelessége, hogy odaálljon az uralkodó elé és nyílt férfiassággal megmondja, hogy ha azokat a czólokat, melyeknek érdekében ón felfüggesztettem a magam elveit és az a párt is, melynek vezetője voltara, most a hatalom birtokában a megvalósítás felé nem vi- hetem, mert nem engedik Becsben, akkor kénytelen vagyok visszamenni az ellenzékre és onnan kjelenteni, hogy ezen a közösügyes alapon a nemzet, jogait érvényesíteni nem lehet. Őt bizonyosan követte volna a pártja az ellenzékbe és akkor próbálhatta volna meg akárki bármiféle pártalakulással meggátolni a nemzet jogait. (Igaz! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Ne méltóztassók tehát minket, ellenzéket vádolni a múltban elkövetett állítólagos mulasztásainkért, méltóz- tassók azokat vádolni, a kik az ellenzékről átmentek a hatalom birtokos- sai közé, de ott a hatalmat nem arra a czólra érvényesítették, a melyet azelőtt hirdettek és igy megölték a nemzet hitét, bizalmát jövője iránt. (Tgaz! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) De menjünk tovább, t. ház ! Vájjon mikor azután a Tisza-órát követő Bánffy-kormány alatt bekövetkezett megint a visszaesés még nagyobb mértékben, mert erőszakoskodás erőszakoskodásra halmozódott, mikor már annak tudatára ébredt az ellenzék, hogy a 67-es alapon álló kormány és többség vagy nem akarja vagy nem tudja megvalósítani azon czélt, melyet eddig ő is vallott, hogy a hazát függetlenné és szabaddá tegye, nem teljesitette-e akkor az ellenzék a maga hazaíiui kötelességét, vájjon az általa megindított mozgalom nem söpörte-e el a kormányt, vájjon az általa megindított mozgalomnak nem volt-e következménye nemcsak Széli Kálmán kormányra jutása, hanem azoknak a törvényeknek a megalkotása is, melyeket a t. miniszterelnök ur magának tulajdonit, pedig a miniszterelnök ur magától aligha csinálta volna meg, ha a paktumban benne nem lettek volna ? Ha teljes jóhiszeműségében nem is ment el az ellenzék addig a határig, a hol a biztosítékokat szorosabban meg kellett volna követelni és körülírni, de kétségtelen, hogy teljesítette a kötelességét. És most, t. ház, vájjon akkor, mikor a katonai javaslatokkal a kormány egyenesen erősíteni akarja azt az álláspontot, hogy itt a hatalomnak minden körülmények közt érvényesüljön az akarata, nem követnénk-e el nemcsak a párttal, de a nemzettel szemben is öngyilkosságot, ha fel nem vennők a küzdelmet azzal a nagy hatalommal, mely a nemzeti párt bevonulásával is megerősödött, annál is inkább, mert hiszen a volt nemzeti párti képviselők is meggyőződhettek arról, hogy azon az alapon melyre most újabban reáhelyezkedtek, abban a pártban, mely uralja a helyzetet, még azon eszméket sem lehet megvalósítani, melyeket ők hirdetnek és a melyekért több éven át küzdöttek. Ne méltóztassanak tehát minket kötelességmulasztással vádolni, mert kötelességünket igenis teljesítettük. De ha úgy volna is, hogy mulasztottak elődeink, akkor nekünk kétszeres kötelességünk volna a mulasztásokat helyrehozni és küzdeniink mindaddig, mig a nemzet jogait nem érvényesítjük. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) T. kópviselőház ! Az obstrukczió kérdésére vonatkozólag a szabadelvű- párt egy tekintélyes tagja, Hodossy Imre t. képviselőtársunk egy czikkben felteszi a kérdést, hogy mi hát az obstrukcziónak czélja, és azt mondja, hogy: „Az obstrukcziónak nyíltan bevallott czéljait az ujonczo- zási törvény meghiúsítása nem meriti ki, mert hiszen Bartha Miklós t. képviselőtársunk egyik czikkóben, a melyre ő hivatkozik, meg van Írva, hogy : „. . . Mit akar a többség, mit akar a kisebbség ? Egyenes legyen a felelet! magyar zászlót, magyar czimert és magyar nyelvet akar a kisebbség, osztrák zászlót osztrák czimert és német nyelvet a többség.“ Azt mondja ugyan t. képviselőtársunk, hogy az utóbbi állítás, mintha ők osztrák czimert, osztrák zászlót és német nyelvet akarnának, nem áll. Hát nézzük, a kérdés hogy áll ? Én igazat adok a t. képviselőtársamnak abban, hogy a beállott viszonyok és körülmények következtében immár nem meriti ki az obstrukczió czéljait teljesen az, hogy csak pusztán visszavonják azon törvényjavaslatot ; igazat adok abban, hogy ez most már nem elégítheti ki, most már igenis feltétlenül össze kell kapcsolni a nemzet jogainak órvónyesitósóvel. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) En csak tisztelettel hajlok meg t. képviselőtársunk előtt, hogy ezt észrevette és felfedezte és csak tisztelettel hajlok meg Hodossy Imre előtt, midőn ,ő tiltakozik az ellen, hogy ők osztrák czimert, osztrák zászlót és német nyelvet akarnának ; de akkor elvárom tőle, mint komoly férfiútól és mint politikai életünk egyik kitűnőségétől, hogy álljon fel nyíltan és mondja meg itt a ház színe előtt, hogy igenis hiába akarod kormány javaslatodat keresztülvinni, nekünk becsületbeli kötelességünk tiltakozni az eddigi rendszer ellen, — mert a tényleges állapot mégis az, hogy osztrák zászló, osztrák czimer és német nyelv van a hadseregben, — tehát t. kormány neked engedned kell, akarva, nem akarva hozzá kell járulnod ahhoz, hogy igenis a nemzet jogosult kívánságai megvalósíttassanak és ebben a hadseregben az, a mire ennek a nemzetnek joga van, érvényre és diadalra jusson. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Csodálatos t. képviselőház, hogy egy oly tisztán látó fő, mint a milyen Hodossy Imre képviselőtársunké, a konzekvencziát itt nem meri levonni ; sőt odaszegődik annak a
