Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1903. I. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. június 10. 50. §-a ? Világosan azt mondja: „Általában minden tagja a bizottságnak“ — tehát nem csak a főispán, a ki elnök, hanem a bizottság bármely tagja, — „csak olyan ügyek tárgyalásában vehet részt és szavazhat, melyekben közvetlenül érdekelve nincs. Már most, ha egy kormány iránti bizalmi kérdésről van szó, s illetőleg arról a kormányról van szó. a melynek qna alteregója a főispán, akkor itt — a törvény értelmében — a közvetlen érdekeltségnél fogva sincs joga a főispánnak szavazni. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, a lényeg ott fekszik, hogy ha a főispán szavazati jogával nem ól, — ami neki nincs is meg — tehát ha vissza nem él, akkor az a javaslat, a mely a kormány iránti bizalmat akarta kifejezésre juttatni, kisebbségben maradt volna. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Ha tehát az ottani főispánnak a törvény iránt csak egy kis mértékben is érzéke van, és föléje helyezi a törvényességet az alárendeltségnek : akkor, t. kópviselőház, nem lett volna szabad elfeledkeznie a főispán urnák arról, hogy miután ö érdekeltségi viszonyban van, egy ilyen kérdés tárgyalásánál neki tulajdonkópen még az elnöklóst sem szabad vezetnie. Tehát annak a főispánnak mint közvetlen érdekeltnek, ha részt nem vehet a szavazásban, már talán a illendőség szempontjából is — ha egyébből nem, — az ülést sem kellett volna vezetnie. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Hiszen a törvény erre világosan megadja az utasítást, mondván, hogy a főispánnak ilyenkor kötelessége az elnöki széket az alispánnak engedni át. Ha a főispán ezt megtette volna, akkor, t. miniszterelnök ur, nem egy szavazattal lett volna kisebbségben azoknak a pártja, a kik a kormánynak bizalmat akartak szavazni, hanem kettővel, mert a főispán szavazata elesik, az alispán pedig, mint elnök, csak a szavazatok egyenlősége esetén dönthetett volna. így tehát két szavazatról van szó. A főispán álláspontját tehát a törvényhatóságról szóló törvóny- nyel szemben megvédeni teljes le- hatetlensóg. Itt feltétlenül törvénysértést követett el az illető főispán. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Polónyi Géza: Visszaélés az elnöki állással ! Babó Mihály : A mi már most, t. képviselőház, a torontáli esetet illeti, itt a t. miniszterelnök ur ismét nem tartotta szem előtt a törvény világos szavait és rendelkezéseit. Nem áll az, t. miniszterelnök ur, a mit méltóztatott mondani, hogy a törvényhatóságoknak belügye az, hogy rendrQutasitás után széksértési kereset alá vettek egy, törvényhatósági bizottsági tagot. Én azt hiszem, hogy a főispán ur maga meg fogja czáfolni a miniszterelnök urat, mert a törvénynél fogva nem tehet mást; de ha ő nem tenné, akkor megczá- folja a törvényhatóságról szóló törvény. a melynek 54. §-a igy szól : „A ki a tanácskozás méltóságát vagy a gyűlés tagjait sértő kifejezéssel ól és azt rögtön vissza nem vonja, valamint a ki a tanácskozást megiu- tós és azt követő rendreutasítás után is tartósan zavarja, még azon ülés föl) am a alatt széksértési kereset alá vonathatik és a gyűlés által a feleb- bezós kizárásával 100 forintig terjedhető és közigazgatási utón behajtható birsággal büntethettetik, fenmarad- ván a büntető törvények súlya alá eső cselekményekre nézve a későbbi megtorlás joga.“ Nem lehet, hogy a t. miniszterelnök urnák, különösen mint belügyminiszternek, elkerülje a figyelmét az, hogy itt az előterjesztés szerint az illető felszólaló törvényhatósági bizottsági tag rendreutasittatott; tehát csak abban az esetben lehetett volna széksértési kereset alá venni a törvény világos szavai értelmében, ha ő ezeu rendreutasítás után is tartósan zavarja a közgyűlésen a tanácskozást, (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Hát ha igy kezeltetik a törvényhatóságokban a törvények végrehajtása, a mint ebben a két vármegyében a jelen esetben történt, akkor én azt gondolom, hogy a t. miniszter- elnök urnák és a kormánynak azokat a bizalmi nyilatkozatokat inkább szégyellne kell, mint reájuk hivatkozni öröme nem lehet. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Ezek után t. képviselőház, áttérek felszólalásom tulajdonkópni tárgyára : a miniszterelnöki és a számvevőszéki jelentés kérdésére. A t. miniszterelnök ur — mint ő magát kifejezte — a képviselőháznak köteles tiszteletből tudomására hozza egy bejelentéssel, hogy május elsején a törvényenkivüli állapot következett be. Hát t. miniszterelnök ur, ezt bejelentés nélkül is tudta az ország, tudta a képviselőház. Ebből a szempontból tehát a t. miniszter- elnök urnák jelentést tennie nem volt szükséges ; (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) egészen más czól- nak kellett vezetnie a t. miniszter- elnök urat a bejelentésnél, s későbbi felszólalása során mintegy indokul azt hozta fel, hogy ő csak követte elődjének, b. Bánffy Dezsőnek példáját. Várady Károly : Jó példa ! Babó Mihály : Ám méltóztassók követni akkor mindenben és következetes lenni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Úgy ám!) mert ha méltóztatott b. Bánffy Dezsőnek a bejelentésre vonatkozó álláspontját elfogadni, akkor t. miniszterelnök ur, következetességből tovább kell mennie. (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) és ugyanúgy alkalmazkodni az ex-lex-szel szemben a mint alkalmazkodott b. Bánffy t. i. levonni a konzekvencziátós állását otthagyni. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Akkor hivatkozhatik precze- densre a t. miniszterelnök ur és akkor a preczedensre való hivatkozása és ahhoz való alkalmazkodása személye iránt mindenesetre tiszteletet fog parancsolni. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Sajátságos, t. képviselőház, ennek a bejelentésnek sorsa épen a miniszterelnök ur magatartása következtében. A miniszterelnök urnák indítványa ugyanis, mikor bejelentését itt megtette, az volt, hogy az kinyo- massók, a ház tagjai között szétosz- tassók és az indemnitási törvény- javaslat letárgyalása után tűzessék napirendre. Mikor azután látta a t. miniszterelnök ur, hogy ebből a bejelentésből mégis több baj származik, semmint azt előre gondolta és képzelte, akkor fordított, egyet indítványán és azt mondotta, hogy majd annak idején tűzessék tárgyalásra. Ez volt az önmagával való megha- sonlásának első megnyilatkozása. Széli Kálmán miniszterelnök : Önmagámmal való meghasonlás ? ! Babó Mihály : Önmagával mindenesetre meghasonlott a miniszter- elnök ur, mert, bocsánatot kérek, sokkal nagyobb tisztelettel vagyunk a t. miniszterelnök ur elhatározásai iránt, semhogy ne tudnók azt, (
