Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-20 / 20. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

május 20.

egyet: hogy, ha azután egyszer öntudatra ébred a nemzet, és ha egyszer a közvélemény egy kérdésben állást foglal, akkor nem állhat érdekében sem a hatalomnak, sem a nemzetnek, hogy a kettőt egymással szembeállítsák, mert szomorú tanulságokat mutat fel a történelem, hogy akkor úgy az egyik, mint a másik fél vészit. De elvesztek koronák, a melyeket visszaszerezni nem lehetett. (Úgy van ! Halljuk ! Halljuk ! a szólsöbaloldalon) Az azonban bizonyos, hogy a nemzet, ha a kitartás ösztöne, az óletfentartás ösztöne meg van benne, ha van lelki ereje, akármiként tiportatott össze, előbb vagy utóbb feltámad. (Elénk helyeslés a szólsöbaloldalon)

Ne méltóztassék továbbá a kormányelnök urnák megfeledkezni arról, hogy még az a hires Róma is, akkor, a mikor hatalmának tetőpontján állott, mikor a diktatúrát megteremtette, az sem volt képes azt hat hónapnál tovább fentartani. Talán ezt tartotta szem előtt a t. miniszterelnök ur, a mikor az önök kibőj- tölési politikáját mindössze hat hónapra akarja kiterjeszteni, mert tudta, — a történelemből tudnia kellett, — hogy még a diktatúra is hat hónap alatt kimerült, (ügy van! a szélsőbaloldalon) Nos hát, móltóz- tassanak megnyugodva lenni, hogy a mi türelmünk, kitartásunk nem megy hat hónap alatt tönkre ; mert mi tudjuk, mi érezzük, hogy a nemzet közvéleménye és az igazság velünk van. (Úgy van! a szélsőbaloldalon)

T. képviselőház! Nekem az a meggyőződésem, hogy annak a quóta-bizottságnak a kiküldése teljesen felesleges, mert annak a munkának Magyarországon gyakorlati eredménye, gyakorlati haszna nem lesz. Semmi egyébb sem czéloztatik annak a bizottságnak a kiküldésével, mint tisztán az, hogy mód és alkalom adassák a kormánynak, hogy ő Felsége elhatározását kikönyörögje. (Helyeslés a szólsöbaloldalon) Nos- hát, mi nem kérünk abból a felség- döntésből. Mi követeljük a törvény becsületes végrehajtását, (ügy van ! a szólsöbaloldalon) a mely törvény világosan előírja azt, hogy mikópen kell ezt a quótakórdóst magának a koronának is eldönteni abban az esetben, ha az előfeltételek megvannak és a törvény értelmében is ez kötelességévé válik, (ügy van ! a

szélsőbaloldalon) És figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy akkor a midőn 1899 ben ez a kérdés itt a házban tárgyaltatott, akkor, a midőn a múltra vonatkozólag, — a melyért nem ő volt felelős, hanem elődje, — a volt kormány mente- getődzését itt előadta és kérte annak az intézkedésnek utólagos jóváhagyását, akkor egyenesen, nyílt férfiassággal kijelentette azt, hogy ezentúl, a jövendőben, különös gondot fog fordítani arra, hogy az ösz- szes törvényes előfeltételek bekövetkezzenek, mielőtt a korona döntése alá bocsáttatik az arány meghatározása. Hát méltóztassék nekem a miniszterelnök ur kormányzása idejéből törvényt mutatni, a mely a törvény által meghatározott módozatra alapítja a quótát vagy legalább is konstatálja, hogy a megegyezés a két országgyűlés között nem sikerült ! (Tetszés a szélsőbaloldalon)

Hát akkor mire való a quótakül- döttsóg kiküldetése? Arra való, hogy Magyarország anyagi érdekeit újabban megsérthessék és a törvényt kijátszhassál, megkerülhessék ! Pedig elhibázott politika, hogy a keserűséget és elkeseredést szülni szokott anyagi kérdésekben a nemzettel az államfőt, állítsuk szembe, a kinek ténykedései azután a legkíméletlenebb bírálatban részesülhetnek, a mi oly következményekkel járhat, a melyeknek kikerülése mind a két félnek, t. i. a koronának és a nemzetnek egyaránt érdekében áll. (Úgy van ! a szólsöbaloldalon) Vájjon, t. képviselőház, a midőn 1896- ban az osztrák quótabizottság arra a merev álláspontra helyezkedett, a melyet majd leszek bátor jelentéséből, véleményéből felolvasni, vájjon van-e akkor arra remény, van-e arra kilátás, hogy attól a merev állásponttól eltérjen ?

És miután nincsen rá kilátás, nem volna-e a t. kormánynak szoros kötelessége, hogy épen ezen merev álláspont következtében kétszeresen őrködjék a fölött, hogy a törvény rendelkezései e tekintetben megva- lósitassanak már csak azért is, hogy a törvényhozásnak módja és alkalma legyen először dönteni a lölött, vájjon a jelenlegi quóta igazságos-e, vagy nem, másodszor pedig afölött, hogy az milyen mértékben állapíttassák meg. (Halljuk ! Halljuk !) S hogy ebben a mi kívánságunk teljesen jogosult, igazságosés törvényes,

azt bizonyítja a magyar quótabizott- ságnak az a jelentése is, a melyet 1902-ben terjesztett a ház elé. Ebben a magyar quótabizottság egyenesen kimondja, hogy : a magyar országos bizottság tagjai még most is meg vannak győződve arról, hogy a jelenleg érvényben álló quóta jelentékenyen túlhaladja a magyar korona országainak teherviselési képességét. Hát vájjon mi volna akkor annak a quótabizottságnak a kötelessége smi volna e küldöttségi jelentés beérkezte után a kormány kötelessége, ha egyszer igaz, a mint hogy igaz, hogy a nemzet erejét túlhaladó módon vagyunk közös kiadással megterhelve ?

Az volna a kötelessége, hogy módot és alkalmat adjon a törvényhozásnak, hogy ebben a kérdésben egyszer érdemileg dönthessen. Ezt azonban nem akarja a t. miniszter- elnök ur, talán azért, mert fél attól, hogy úgy jár, mint a katonai javaslattal, hogy a császár iránti szolgálatra kész Reichsrath csupán Magyarország megkisebbitése, gyülöl- sógének a kifejezése czéljából sietni fog és megállapítja ezt is törvényhozási utón, úgy, a mint megszavazta az ujoncztöbbletet. De ettől fél is a t. miniszterelnök ur és a t. kormány, úgy még ez esetben sem térhet ki a törvény parancsoló szava elől, még ez esetben is kötelessége idehozni a quóta-bizottság javaslatát, hogy a törvényhozás a maga akaratát kifejezhesse. De nem akarja idehozni a t. ministerelnök ur azért, mert nagyon jól tudja, hogy akkor az a királyi döntés, a mely Magyar- ország quótáját 34'4°/o-ban állapította meg, indokolatlannak fog találtatni. Saját felelősségével próbálja tehát fedezni a korona tekintélyét. Ám tegye, ez kötelessége, de nem zárhatja el a törvényhozást attól, hogy erre vonatkozólag is megmondja a maga véleményét, nyilvánítsa a maga akaratát a jövendő szempontjából. Kétszeres kötelessége a törvényhozásnak a quóta- kérdóssel foglalkozni azért, mert már 1896-ban az osztrák quótabizottság üzenetében a következőket adja tudtára a magyar quóta-bizott- ságnak (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): „Az osztrák-magyar monarchia két államának területe egymással a legteljesebb paritás viszonyában áll. Magyarország épen annyi befolyással bir a közösügyekre, mint a biro-