Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-20 / 20. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. május 20. dalmi tanácsban képviselt országok és tartományok. A külügyi politika irányára elhatározó befolyást gyakorol és a hadügyi kormányzat kérdéseiben is több Ízben meg tudta valósítani kívánságait. Csak jogos és méltányos volna tehát, ha a közös háztartás költségeihez egyenlő mértékben járulna. Hiszen a közös intézményeknek költségeit fedezni kell. Mindkét résznek egyenlő hasznára vannak; egyenlő előnyök pedig egyenlő terheket tételeznek fel.“ Hát t. képviselőház, ennél nagyobb valótlanságot hivatalos okiratba még nem foglaltak soha. (Úgy van j Úgy van ! a szólsőbal- oldalon) És vájjon akkor, a midőn az osztiák quóta-bizottság elég vakmerő azt a kijelentést tenni, hogy mi a paritás követelményeinek megfelelően egyenlő befolyást gyakorlunk a külügyek és hadügyek vezetésére, — a mi nem igaz —- (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) lehet-e ismét módot és alkalmat nyújtani arra, hogy a miniszterelnök ur a quóta-döntés kérdésében ezt a törvényhozó-testületet mellőzze s elkerülje? Nem, t. ház; becsületbeli kötelességévé vált a képviselő- háznak és a törvényhozásnak, hogy ezen komoly, fontos, az összes közösügyekre kiterjedő és hatással biró kérdésben a maga akaratát végrevalahára kifejezésre juttassa. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Mert azt kérdezem ón, hogy vájjon azon ügyekben, a melyek közösek, csakugyan az osztrákokkal egyenlően jóakaratu elbánásban vagyunk-e mi részesítve? Vájjon itt szókel- nek-e a külföldi államok követségei ? Vájjon itt vannak-e a katonai főhatóságok ? Vajon azok a közös intézmények, a melyek a közös viszonyok rendezésének nagyon fontos tényezői,"olyan mértekben vannak-e itt elhelyezve, mint Ausztriában ? (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbal- oldalon) Vajon azon rengeteg milliókból, a melyeket a külföldi követségek. a katonai hatóságok, az azokkal való érintkezésre hivatottak, kötelezettek, vagy az azokkal tetszésük szerint érintkezők Becsben elköltenek, kapunk-e mi csak egy árva fillért is? Vajon órvónyesül-e külügyi kérdésekben a magyar nemzet akarata? Vájjon a királyi eskü, a királyi hitlevél, de sőt a beczikke- lyezett berlini szerződés intézkedéseinek szem előtt tartásával meg van-e valósítva az az elv, hogy az okkupáit tartományok Magyarország jogán kormányoztatnak ? (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Van-e arra gond és figyelem fordítva, t. ház, hogy ott a magyar nemzet jogai és érdekei a kellő mértékben megóvassanak ? (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Vajon t. ház s t. többség — mert hiszen önök akarnak uralkodni — nem látják-e önök elérkezettnek az időt arra, hogy az ilyen osztrák vakmerőséggel szemben végre önök emeljék fel tiltakozó szavukat és mint többség, kiáltsák oda az igazság nevében és a törvénynyel kezükben : „Elég ; ne tovább !“ (piánk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy az általam felsorolt indokok kétségtelenné teszik azt, hogy nem tisztán közjogi, de gyakorlati szempontból is jogos és indokolt dolog az, hogy mi, az ellenzéken ülők, a quóta- bizottság kiküldése ellen foglaljunk állást, (ügy van ! Úgy van ! a szól- sőbaloldalon) Én részemről a miniszterelnök ur által e tekintetben beterjesztett javaslatra sem fogok szavazni, a szavazásban részt nem veszek. (Helyeslés a szólsőbalolda- lon) Tartózkodni fogok a szavazástól, t. ház, hogy igy én is élő tiltakozást képezzek azon rendszer ellen, a melynek egyik sajnálatos kinövése az is, a mit quota-bizottság név alatt ismerünk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) A t. miniszterelnök ur csak az iménti felszólalásában is dicséneket zengett önmaga felett; gondolom, honorálja is a t. túloldallal és a t. többség a miniszterelnök ur magatartását, (Mozgás a szélsőbaloldalon) azonban a miniszterelnök ur most egy válaszút előtt áll. A t. miniszterelnök ur választhat most dicsőség vagy halál — a politikai értelemben vett halál közt. A t. miniszterelnök urnák módjában áll az előbbit választani, mert hiszen csak azt az akaratot, azt az irányt, azt az elvet kell nyílt őszinteséggel a koronánál érvényre juttatnia, a mit itt négy esztendőn keresztül ismételve, úgyszólván nap- ról-napra hirdet, mert azt gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy azok a kívánságok, a melyeket mi, az ellenzék felállítottunk, t. i. hogy a közös hadseregben a magyar nyelv, magyar zászló és a magyar czimer érvényesüljön, a nemzetnek elvitathatatlan joga. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon). A másik pedig az, hogy az igazság is mellettünk szól. De a mi mindennél erősebb, a mit a t. miniszterelnök ur szintén felvett jelszavai közé : a törvény is egyenesen mellettünk bizonyít. Tehát ón arra kérem a t. miniszterelnök urat, első sorban nem maga, hanem a haza érdekében, hogy világosítsa fel a koronás főt arról, hogy itt a nemzet jogos, törvényes és igazságos kívánságai vannak elébe állítva, a melyeknek teljesítése elől el nem zárkózhatik máskép, mint ha a jogot, törvényt és igazságot a Felség félreteszi. Mondja meg nyíltan, férfiasán, őszintén a királynak, hogy a nemzet, a mely áldozatot áldozatra hal-1 mozott, a mely terhei alatt immár az összeroskadáshoz közel van, abban az esetben, ha azt észleli, ha tudja, ha tapasztalja, hogy az ő jogait, kívánságait, melyek ezredéves múltjából vannak merítve és a melyeket egy ezredévre a jövendő számára átadni kíván, megvalósíttatnak és tiszteletben tartatnak, ez a nemzet meg erejét, túlhaladó áldozatokra is képes. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) De abban az esetben, ha a t. miniszterelnök ur erre nem vállalkozik és ezt az egyetlen helyes kivezető utat a törvénytelen állapotból nem követi, akkor csak a második választás lehetséges számára, t. i. a politikai halál, mert akkor többé a miniszterelnök ur szereplését ebben az országban nem folytathatja. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig bármit mondjanak, mi, a kik a ministerelnök ur politikája ellen állást foglalunk, egyáltalában nem tapasztalnánk lelki örömmel azt, hogy ha a miniszterelnök urat ópugy összeőrölnó ez az áldatlan közjogi viszony, közjogi helyzet, a melyben Magyarország és Ausztria van, mint összemorzsolta elődjeit, és ha teljesen leszorulna a politikai élet teréről, hanem mi azt kívánjuk, hogy a nemzet jogainak, a nemzet igazságainak győzelemre juttatásával magának és az országnak dicsőséget tudjon szerezni, mert ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot a mi szeretett hazánknak. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosán üdvözlik.) Halas, 1903. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.
