Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-20 / 20. szám
i 903. május 20. többé megvédelmezni nem lehet. A quóta-kérdésben, t. képviselőim, úgy látszik, hogy következetesen egy szerencsétlen eszme, egy szerencsétlen gondolat, az opportunizmus gondolata vonult végig akkor, a midőn ez a kérdés a két állam között szabályoztatott, természetesen mindenkor Magyarország rovására. Akkor, a mikor az első quóta- javaslatot a képviselőház tárgyalta, és akkor, a midőn az erre vonatkozó törvény az 1867 : XIV. törvény- czikk megalkottatott, akkor méltóz- tatnak nagyon jól tudni, t. képviselőtársaim, hogy egyidejűleg kérdés tárgyát képezte az is, és pedig szoros kapcsolatban az előbbivel, hogy a mi leigázásunkra, a nemzet tönkretételére felvett óriási kölcsön mily mértékben hárittatik át erre a nemzetre és ebből mennyit vállal magára Magyarország. És t. képviselőház, az akkori vezető férfiak — itt van a törvény a kezemben t. honvédelmi miniszter ur e felett nem lehet mosolyogni, ez szomorú dolog t. honvédelmi miniszter ur — akkor midőn a vezető férfiak aggódtak a felett, hogy Magyarország érdekeinek védelme szempontjából meg lehetne-e csinálni a vámszövetséget, akkor mit tettek ? Abba a törvénybe a mely az államadósság kérdésére vonatkozik, világosan belefoglalták azt a rendelkezést, hogy az adósságokat csak abban az esetben vállalja el Magyarország, ha úgy a quótát megállapító törvény, mint a vám- szövetség létre jön. Vájjon, t. képviselőház, nem volna-e a kormány részéről követendő ez a preczedens hogy összekapcsoltan csak akkor adunk és annyi quótát, a melyet megállapítunk akkor, a mikor a Magyarország érdekeit megvédő vám- szövetségi törvény valósággal megalkotva lesz. Mert addig, t. képviselőház, azon közös ins- tituczióknak, a melyek a mi érdekeink védelmére egyáltalában nem képesek, a melyek nem is akarják megvédelmezni a mi érdekeinket, módot és alkalmat egyáltalában nem nyújtunk, hogy azoknak anyagi eszközök rendelkezésükre bocsáttasa- nak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon,) és igy csak természetes, hogy a quota-bizottság kiküldése ellen a leghatározottabban állást foglaljunk. De t. képviselőház, kisebbségünk tudatában az opportunizmus elvére vonatkozólag ón az Kiskun-Halas helyi értesítője. önök állítólagos mesterére, Deák Ferenczre hivatkozom. (Halljuk! Halljuk !) Deák Ferenez akkor, a mikor 1867-ben a kiegyezést vezette, a mikor kénytelen volt elismerni és nyíltan el is ismerte magában a törvényhozás termében, hogy akkor a törvényhozást azaz opportunizmus jellemezte, mégis nagyon érdekes kijelentéseket tett, a melyeket jó volna a t. kormánynak és at. többségnek épen a mai szomorú viszonyok között nagyon is szem előtt tartani. Nevezetesen ezt mondja Deák Ferenez (olvassa) : „Uraim ! az opportunitás igen fontos érv ott, hol törvényalkotásról van szó, legfőbb tekintet akkor, midőn uj törvényt kell alkotni, mert akkor nem szükséges kérdésbe venni, törvó- nyes-e ezen törvény, mert, a mint a törvényhozás rendes utján megal- kottatik, azonnal törvényes, mert törvény. Ott azt kell tekintetbe venni, vájjon opportun-e az alkotandó törvény, vagy nem, megfelel-e a nemzet kívánalmainak, az állam szükségének, előbbre viszi-e a nemzet felvirágzását; egyszóval alkalmatos-e arra, hogy a nemzet politikai életét támogassa, és továbbra kifejtse ? Hanem midőn meg, vagy meg nem tartásáról van szó, az op- portunitással igen, de igen nagyon kényesen kell bánni.“ T. képviselőház, én azt gondolom, nem lógja tagadni senki, hogy akkor, a midőn a kormány a ház asztalára az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslatot letette, a törvényhozással egy uj törvényt akart alkottatni, igy tehát még az önök álláspontjából és utasításából — de mesterük álláspontjából és tanításából kifolyólag is — fel kell tenni a kérdést: vájjon az a javaslat megfelel-e a nemzet kívánalmainak, előbbre viszi-e a nemzet felvirágzását? Ha önöknek megengedi meggyőződésül, hogy erre igennel feleljenek, a mienk hangosan tiltakozik az ellen, (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon,) mert mi tudjuk és érezzük, hogy ez a nemzet koldus, szegény, és újabb terheket sem pénz-, sem véráldozat alakjában, elviselni nem képes. (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Arról világosította volna fel a t. miniszterelnök ur a nála járt küldöttséget, hogy ez az ellenzék azért küzd, hogy megtakarítást eszközöljön ki a katonai javaslatoknál azért, hogy nekik is jusson és jusson a nemzet többi oly rétegeinek és intézményeinek is, a melyek a támogatásra feltétlenül reászorulnak. (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, akkor, midőn azt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a melynek szükségszerű folya- mánya volt e párt az indemnity ellen való állásfoglalása is (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon,) épen azon merev magatartásánál fogva, a melyet a t. miniszterelnök ur és pártja elfoglalt: akkor önöknek figyelmükbe kell még ajánlatom Deák Ferenez következő szavait (olvassa): „az opportunitást, szemben a törvénnyel, igen nehéz megvédeni“. A „quid juris“ látszik a törvény szövegéből, mutatja azt a gyakorlat, és érti rendesen minden ember — kivált közdolgokban. A „quid consilii“ rendesen a politika mezején tapogatódzás : igen nehéz, nagyon gyakran megítélni, hogy mi a valóságos „quid consilii“, igen nehéz azért, mert annak minden faktorait, kivált korunkban, igen nehéz ismerni“. íme, t. képviselőház, mintha Deák Ferenez szelleme önöket és a t. kormányt óva akarná inteni, hogy vigyázz, mert az a javaslat, a melyet beterjesztettél, nem quid juris, hanem quid consilii — te nem látod azon tényezőket a melyek ennek létrehozásában közreműködtek, tehát kétszeresen vigyázz, mert kárt teszel nemzetednek, hazádnak. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) ' Es miután mj úgy vagyunk meggyőződve, hogy Deák Ferencz- nek ez a kijelentése is tiltakozás a katonai javaslatokkal szemben, mi állampolgári, törvényhozói kötelességünknek tartjuk azt, hogy annak az áldatlan törvényjavaslatnak törvényerőre emelését, az önök és a kormány passzív rezisztencziája daczára is, erőnktől telhetőleg megakadályozzuk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert nem szabad, vagy legalább nem volna szabad feledni, t. képviselőház, különösen annak a pártnak, a mely mint többség uralkodik, hogy a hatalomnak meg van az a sajátsága, hogy az csak trősbödni és terjeszkedni akar, (Igaz ! Úgy van a szól- sőbaloldalon) és olykor az eszközökben sem válogatós. De ne feledjünk
