Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-20 / 20. szám
1903 május 20. II. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. kellett ezt észrevenni ? IJgy látszik, a képviselő ur is úgy gondolkozik, mint a miniszterelnök ur, hogy majd, ha ott csakugyan a tettleges- sóg odáig megy, hogy emberélet fog áldozatul esni, akkor közbelép a kormány, de preventív intézkedésekről gondoskodni kötelességünknek nem tartják. Holv olt 35 esztendő alattazuralkodó többség? Mit cselekedett ? Miért engedte, hogy Horvátországban ekként fejlődjenek a dolgok és ekként neveltessék ott a horvátnóp, hogy magyarnak magát ne, csak egyedül a magyar ellenségének tekintse. (Elénk tetszés a szólsőbaloldalon.) De nagyon érdekesen és erősen ráczáfol a miniszterelnök urra a háta mögött ülő képviselő ur czik- kónek utolsp részében. A miniszterelnök ur ugya nis azt mondta itt, gondolom, Barabás képvise- | lőtársam felszólalására, hogy hiszen nem kell ám ott nagy bajoktól tartani, ott a józan elem olyan befolyással bir, hogy el fogja hallgattatni a közönséget. Ezzel szemben Vészi József képviselő ur ig.y ir (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : „Ámde sokat ne várjunk a józanabb felfogású horvát társadalom ellenhatásától. Jobb lesz nem bíznunk meg semmi másban, csak a magunk hatalmában.“ (Helyeslés a szélsőbalol- dalon.) „Azok a Manlicherek, melyek Pécs, Kanizsa és Csáktornya vidékéről vonulnak le a zavargások színhelyére, mégis csak a legjobb rendcsinálók és a leghathatósabb békeszerzők. Ha rájuk csap a magyar ököl a bakafántoskodó tömegekre, majd meglapulnak.“ Itt megint van rendszer a rendszertelenségben. Odafejlesztették önök az állapotokat és viszonyokat, hogy közébe lehessen lőni a közönségnek azért, hogy béke és csend legyen. Nem tudom, tegnap a Duna- ünnepólyen is nem volt-e ez a hátsó gondolat! T. kópviselőház ! Ezt a horvát viszonyokra vonatkozólag modtam. Most még egy megjegyzést kell tennem a t. miniszterelnök ur által többször hangoztatott arra a kijelentésére, hogy a többség akaratának kell feltétlenül érvényesülnie. Azt kérdezem túloldalon ülő t. képviselőtársaimtól, vájjon mikor és mily mértékben adtak önök kifejezést annak, hogy önök a nemzet rovására a katonai javaslatot meg akarták saját akaratukból, előzetes elhatározásukból szavazni és alapítani. Nem tettek önök, t. képviselőtársaim, ilyen kijelentést a nép, a választók előtt soha. Ne móltóztassanak tehát azt mondani, hogy a többség akaratának érvényesülését gátoljuk mi meg, mikor ez az akarat nem volt meg önöknél előzőleg, csak most van meg, mikor parancsszóra önöknek engedelmeskedniök kell. (ügy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) Önök, t. képviselőtársaim, saját érdekükben is köszönettel tartoznak az ellenzéknek azért, hogy önöknek “módot és alkalmat adott és ad arra, hogy az önök hallgatását megtörhessék, véleményüket szabadon nyilváníthassák. Megnyugtathatják önök a lelkiismeretüket, hogy azok a ‘küldöttségek, a melyek itt a ház szine elé járulnak akkor, mikor az elnök ur előtt jelentkeznek, nem értenek egyet azzal a javaslattal, mert akárhogy csürik-csavarják a dolgot, egy bizonyos, hogy azok a küldöttségek, a melyek önként, szabad akaratból, szabad elhatározásból jönnek és mennek, nem az önmaguk véleményét, hanem annak a közönségnek véleményét is hozzák tudomására a háznak, melynek köréből ide fáradsággal és költséggel megjelentek, (ügy van ! ügy van ! a szébőbal- oldalon) De úgy látszik, hogy a miniszterelnök ur nyugodtan hirdethette és hirdetheti a feltétlen hatalmat és uralmat a többség felett, mert ő még azt az óvóintézkedést sem látta a maga részéről szükségesnek, hogy kövesse egy volt fő-korifeusnak magatartását és az általa teremtetett preczedenst, t. i. nem látta szükségesnek, hogy a Tisza-lex megismételtessék, nem kért önöktől aláírást. Miért? Mert, a mint az imént mondotta, az az ő dolga, hogy ott a kormány pártban rendet csináljon, tudta és tudja hogy neki egy szemhu- nyoritása tökéleteset] elég arra, hogy önök azt cselekedjék, a mit ő akar, a mit ő parancsol, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Nohát , t. képviselőtársaim, ez talán mégis a törvényhozó testület tagjaihoz nem egészen méltó feladat és hivatás. (Ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Ám csinálják önök, nyugtassák meg saját lelkiismeretüket, de egy bizonyos, és ez az, hogy önök szívben és lélekben velünk egyetéreznek, önök szívben és lélekben egyiittéreznek azzal a néppel, a mely ide ezrével jön, csak a lekötött viszonynál fogva, annál a fegyelemnél fogva, a mely önöket odalánczolja a kormányhoz, nem mernek és nem akarnak kifejezést adni gondolataiknak. De kezd már odaát is derengeni a hajnal, hiszszük és reméljük, hogy el fog következni a felkelő nap is, a melyet mi a legmelegebben fogunk üdvözölni, mert mi azt kívánjuk, hogy annak áldást hozó sugarai önökre is reákáramoljanak. (Úgy vau ! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Azt gondolom, t képviselőház, igazságot mondok akkor, midőn azt állítom, hogy az államok szövetségének alapja a népeknek érdekazonossága és összetartója, a népeknek rokonszenve. Most már alkalmazzuk ezt az igazságot, kapcsolatban a quóta-kórdéssel, Magyarország és Ausztria viszonyára. Vájjon megvan-e ez az érdekközösség Magyar- ország és Ausztria között? Vájjon nem tapasztaljuk-e lépten-nyomon, hogy a legélesebb érdekellentét áll közöttünk anyagi kérdésekben ? Es ez csak természetes. A magyar nemzet agrikultur-állam, Ausztria ipari és kereskedelmi állam. Vájjon lehet-e ennek a kettőnek ellentétes érdekeit akként összeegyeztetni, hogy ott önként, kényszer nélkülr megfelelő egyezség lótesittessák ! Én azt gondolom, hogy nem. És vájjon azt az áldátlau viszonyt, a mely Magyarország és Ausztria között fennáll,, a népek rokonszenve kisóri-e, akár innen, akár túlról ? Vájjon kivánja-e a nép azt, hogy az a szövetség, úgy, mint az megcsinálva és megalkotva van, továbbra is fentartassék. Vájjon, t kópviselőház, kivánja-e azoknak a faktoroknak mindegyike, a melyek e kérdésnek rendezésébe befolyást gyakorolni hivatya és kötelezve vannak ? Vájjon azon viszonyokat, a melyek a törvény értelmében a szövetség szempontjából szabályozandók és rendezendők lettek volna, ez a, törvényhozás és a másik állam törvényhozása szabályozták és rendezték-e úgy, mint azon alapelvek megkívánják, a melyek az 1867 : XII. törvónyczikkbe lefektettettek ? Nem. Nem is akarja, nem is tudja, mert ez az alap lehetetlenné vált. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon) Erről az alapról, t. képviselőház, a nemzet igazát, jogát és érdekeit
