Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-20 / 20. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

május 20.

sók le mindenekelőtt az indemnitási javaslat. És ez természetes volt, mert felhatalmazás nélkül meg nem mozdulhatott, azután kérte a miniszterelnök ur, hogy sürgősen állapíttassák meg egyévi tartamra a vóderőtörvónyek hatálya. Ez is természetes volt. Harmadsorban akkor kérte a miniszterelnök ur az Ausztriával függőben levő kérdésnek, a meglevő kiegyezésnek ideiglenesen — az akkori viszonyokhoz képest alig is tehettett mást, — egy évre való szabályozását.

Igaz, hogy odatette a miniszterelnök ur, hogy gondoskodni fog, hogy azon óv végéig, tehát 1899. óv végéig végleges intézkedések történjenek. Mikor ezen halaszthatatlan ideiglenes intézkedések megvalósítását kérte, tett egy nagyon fontos kijelentést: közvetlen mindezen tárgyak után kívánta és kérte a képviselőháztól, hogy az azon évi költségvetés tárgy a I tűssé k. Tehát ha a t. miniszterelnök ur el tudta találni a helyes egymásutánt és a helyes utat megválasztotta a sorrend tekintetében, azt gondolom, hogy neki nem kell máshová menni pre- czedenst keresni, mint önmagához és akkor kötelessége puszta következetességből, a nemzet iránti kö- telessógórzésből, a törvényhozás iránti tiszteletből most ugyanazt az eljárást követni. (Egy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon)

És azt kérdezem én a t. miniszterelnök úrtól, hogy miért nem követi most ugyanezt az utat és ugyanazt a módot, talán azt akarja, hogy utódjának szolgáljon preczedenssel, hogy az követhesse őt; ám legyen, de bizonyos, hogy a miniszterelnök urnák, az akkor helyesnek bizonyult sorrendtől eltérni sem oka, sem joga nincsen. (Igaz ! ügy van ! a szélső- baloldal,) És kérdem ón a t. miniszterelnök úrtól: vájjon az ellenzék az ilyszerű programúi és az egymásután ilyen sorrendje megvalósítása ellen csak egyetlenegy szóval is emelt-e kifogást ? Vájjon ma nem áll-e a helyzet, hogy a mikor az ellenzék látta, észlelte, aggodalommal sejtette, hogy a miniszterelnök ur politikai múltjáról homlokegyenest ellenkezőleg kész és képes lesz belemenni az ex-lexb'e, akkor egyenesen felajánlotta azt az utat és módot, a mely szerint az ex-lex az ország érdekében kikerülhető lett volna. (Egy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon,) És vájjon nem fekszik-e a ház asztalán a függetlenségi és 48-as párt érdemes elnöke részéről beadott határozati javaslat, mely egyenesen arra hívja fel a házat, hogy utasítsa a kormányt arra, hogy mindenekelőtt, — miután az in- demnitást egyenesen arra a czólra kéri, — a köísógvetést tárgyaltassa le az indemnity után. Kérdezem én, hogy ily körülmények között volt-e oka a t. miniszterelnök urnák az állami tisztviselők küldöttsége elé úgy állítani oda az ellenzéket, mint a mely késlelteti, gátolja az ő jogos kívánalmaiknak teljesítését? (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.)

Kúbilc Béla : Es a pénzügyminiszter megígérte még deczember- ben, hogy beterjeszti a javaslatot a háznak. Nem terjesztette be ! (Úgy van a szólsőbaloldalon.)

Babó Mihály: Hát lehet ez ügyes kortesfogás és előkészület egy esetleges választásra ; de móltóztas- sók a t. kormányelnök ur és a t. többség meggondolni azt, hogy sokkal értelmesebb különösen a magyar állami tisztviselői kar, semhogy még közvetlen pressziónak is alárendelje véleményét, akaratát, a mikor tudja, hogy az ellenzék jogos, törvényes állásponton áll akkor, a mikor a miniszterelnök úrtól, a kormánytól és a t. többségtől egyenesen azt követeli, hogy a törvényeket becsületesen hajtsák végre, (ügy van 1 Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Hát mit kór az ellenzék ? Mi az ellenzék küzdelmének a czélja ? Az, hogy azon elvek, jogok és igazságok, a melyek a törvényekben le vannak fektetve, becsületesen meg is valósittassanak. Ezt eldisputálni még a t. miniszterelnök urnák sem sikerült. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.)

A t. miniszterelnök ur beszédének első részével ez alkalommal már végeztem. A mi pedig a dunai ünnepélyen lefolyt mindenesetre sajnos jelenetre vonatkozik, (Halljuk ! Halljuk! a szólsőbaloldalon.) engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy megjegyezzem, hogy kijelentése minket és azokat, a kik ott künt vannak, t. i. a népet, nem fogja megnyugtatni. Mert bár igaz az t. miniszterelnök ur, hogy ott tegnap este az ország fővárosának társadalmi ünnepélye volt; igaz, hogy ezt a dunai ünnepélyt a történetesen itt tartózkodó

koronás király is megtisztelte jelenlétével . . .

Molnár Jenő : A lapok szerint a maga házából nézte !

Nessi Pál: Az osztrák császár volt ott, nem a magyar király !

Szél Kálmán miniszterelnök : Nem az osztrák császár ! a magyar király !

Molnár Jenő: Ha a magyar király jelen lett volna, nem a Gott- erhaltét fújták volna ! De nem volt jelen ! (Zaj.)

Babó Mihály : De, t. miniszter- elnök ur, midőn a kiosztott hivatalos programmban az volt, hogy hódolat a királynak, hát akkor bocsánatot kérek, ezt magyar ember máskép nem értelmezhette, mint hogy a királyt azzal az őszinte tisztelettel és hódolattal fogják ott üdvözölni, a melylyel minden magyar ember az ő szent érzelmeit az alkotmányos király elé viszi. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Arra, t. miniszterelnök ur, tisztességes és becsületes magyar ember nem lehet készen, hogy ott meggyaláztassók nemzeti érzése, önérzete. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Hiszen ha önök szerint a katonabanda határozhatja meg azt, hogy a Gotterhal- tóval arczába kergessék a nemzet polgárainak a vért, akkor, t. miniszterelnök ur, ne beszéljen ön a nemzeti állam kiépítésének munkájáról. (Elénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon)

És a t. miniszterelnök ur nem lát-e bizonyos tendencziát abban a jelenetben, a mi ott tegnap a dunai ünnepélyen történt? Vájjon nem lehet-e feltenni azt, hogy ezen a dunai ünnepélyen okns előrelátással, mint szokták mondani, azért játszatták el a katonabandával a Gotterhaltét, hogy alkalmat adjanak a királynak jelenlétében a nemzetnek tüntetésre ? (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Hát ezzel szolgálatot tettek-e önök a királynak és szolgálatot tettek-e a nemzetnek ? Korántsem. Igenis, ha önök azt akarták, t. miniszterelnök ur, hogy alkalom adassák a királynak a nép szivébe és leikébe beletekinteni, nohát a kivilágítást rendezhették azok, a kik rendezték, de fólős, hogy ez a müvilágitás nem nyitotta és nem nyithatta fel ő Felségének a szemét, hogy tisztán lásson és lássa azt, a mi az emberek szivében honol; azt, a