Kis-Kunság, 1903 (7. évfolyam, 52. szám)

1903-12-25 / 52. szám

— 5 —

minden karácsonyi versében megemlékszik a költő. \zt szeretné, hogy ezen a szép ünnepen boldog legyen mindenik :

. . . Sehol a messzi, széles föld határán Szív egy se legyen elhagyatva árván Karácsony éjszakáján.

S ha lenne mégis, kinek éberen Balzsam sebére sehol sem terem :

Fordulva a szeretet Istenéhez,

Álma legyen legalább boldog, édes,

Karácsony éjszakáján. (K. éjszakáján.)

Gyönyörű költői gondolat az is, a mit az .4lom? ibránd? czimü versében ir :

Karácsony estéjén Valahol — valahol A földre a mennybolt Lehajol, lehajol.

Bizonyosan a föld Legfájóbb részére,

Elhagyott szegények Koldus vidékére.

} Lehajol hozzája,

S megcsókolja szépen ;

Az örök szeretet,

A Jézus nevében.

Varázslatos erőt érez a karácsonybaan, amely negtanitja hinni a hitetlent!

Akiknek a szivét Hit nem melegíti,

S ajkuk imádságra Még tán sohse nyílt ki,

Kik nézni se tudnak Reménynyel az égre :

— Szent varázslatoddal Karácsony estéje Azokra borulj !

Hadd tanuljanak ma Azok is, szegények,

Hinni, szeretni ! 1 (Hinni, szeretni.)

Kedves naivsággal hat meg az Egy nap, meg gy este czimü költemény :

Egy nap, meg egy este Minden esztendőben :

Szeretném, ha király Lehetne belőlem,

Ha nem is, ha nem is Valami sokáig :

Karácsony-szombattól Karácsony napjáig.

Karácsony szombatján Hogy a csillag támad,

Kinyitnám aranyos,

Gyöngyös palotámat.

Minden elhagyottat Oda gyűjtögetnék,

Sáppadozó árvát Szárnyam alá vennék.

Ha koldus, ha bűnös :

Nagy birodalmamba’

Szerető szó nélkül Senki sem maradna.

Könnyet ahol látnék,

E! azt se kerülném :

Szép selyem kendőmmel Szépen letörülném.

... Karácsony estéjén,

Minden esztendőben Szeretném, ha király Lehetne belőlem !

De nem marad csupán a jámbor óhajnál, midőn szegényt, az árvát meg akarja vigasztalni:

Jézus, ki a jászolban született,

Ma is szereti a szegényeket.

S jó angyalait majd karácsony-éjjel,

Azt tudakolni küldözgeti széjjel :

Hogy van-e még szeretet ldelent a világba’?

Ti gazdagok s ti boldog emberek !

Az angyaloknak ti feleljetek ! (Karácsonyra.)

Szeretne gazdag lenni :

— — mikor ma Könyezve látom,

Mennyi nyomor, kín Vár jót e világon S köny, mit letörülnöm Boldogság lenne :

Úgy ránehezül

Egy vágy a szivemre . . .

Vétkes vágy s róla Nem tudok letenni :

Hogy csak gyönyörűbb ma Gazdagnak lenni ! (Karácsonykor.)

Inti a tehetősöket:

Ne gyújtsatok gyertyát a karácsonyfára,

Ha beláthat könyes szemmel egy árva is rája.

Krisztus születését hasztalan áldjátok,

Ha az utczaajtótokat hamar bezárjátok.

Mit ér a hozsánna az Úrhoz, a mennyhez :

Ha szivünkben nincs szeretet minden emberekhez!

(Szeretet.)

S mindnyájan elmondhatjuk vele együtt jókiván- ságképen is :

Karácsony ünnepe, jer, borulj ránk szépen,

Szülj édes ihletést, boldog ünnepelést Mindnyájunk szivében.

Önts hitet, bizalmat az árva szivébe,

S könyje lepergését fesd oda intéskép A gazdag elébe.

Hogy a kit megáldott mind a két kezével A jóságos Isten, mást ő is segítsen Az egyik kezével.

Borulj ránk, borulj ránk szeretet világa,

Hintegess sugárt a kunyhók ablakára S márványpalotákra ! (,Karácsony ünnepe.)

*

Karácsonyi séta.

Irta : id.Bessenyei Ferencz.

Kedves szerkesztőm.*

Beteg voltam ; a mi ugyan a közvetlen környezetemen kívül széles e világon talán önt érdekelheti csupán s önt is csak annyiban, amennyiben a betegségem volt szükséges ahhoz, hogy önnel, helyesebben az ön b. lapjával szemben egy régi tartozást Ieróvjak.

Azt mondják : „régi tartozáshoz jutni annyi, mint ajándékot kapni.“ Nos hát ön is ilyen ajándékhoz jut most. És éppen karácsonra.

Beismerem, hogy gyarló egy karácsoni ajándék, mert ha az ön idei Christkindlije mind ehhez hasonló, no akkor jövőre vagy be sem ereszti lakásába, vagy egyenesen Betlehembe küldi vissza a Jézuskát.

De hát miről is Írjak? Az obstrukczióról talán ? vagy az azt irányitó azon férfiakról, kiknek szellemi nagy tulajdonaik mellett a müveit világ észre nem veszi egy Mommsennek és egy Spencer Herbertnek az elvesztét ?

Ne politizáljunk kedves szerkesztőm, hiszen fájdalom, úgy sincs már ebben az országban senki, akit a politika érdekelne ! Utánozunk, majmolunk más nemzeteket. A politika igazán előkelő küzdelme helyett az ország anyagi érdekeinek közönséges harczában pocsékoljuk el erőnket és nemzeti virányunkat. Mert mit ér az, ha Magyarország olyan gazdag és müveit lesz is, mint Németország, Anglia vagy Francziaor- szág ; hogy ha érzéketlenné lesz a nemzet ez ezredéves politikai küzdelem és azon alkotmány iránt, melyet nemzet és király törvénybfe foglalt, esküvel

*Örömmel közöljük Bessenyei Ferencz levelét, a mely még a lap volt szerkesztőjéhez, Dr. Hermán Ferenczhez érkezett.