Kis-Kunság, 1903 (7. évfolyam, 52. szám)
1903-12-25 / 52. szám
— 6 — megerősített és melyet megvalósítani az egyik nem bír, a másik nem akar! Mert mit érnek az anyagi és szellemi előrehaladásnak köznapi eszközei, mit ér az ezek által megteremthető általános jólét, hogy ha a politikával való foglalkozásnak vérünkbe átment nemes kultuszát Őseink dicső példaadása szerint nem fogjuk gyakorolni ? Igazán elszomorodom s a honfiúi gond és aggodalom ráncza ül ki homlokomon, midőn látnom kell, hogy maga a törvényhozás az, mely a nemzet politikai munkásságának múltjával szakítva, az ország anyagi érdekeit, a földmivelés, ipar és kereskedelemnek föltételeit igyekezik lázas tevékenységgel és érthetetlen egyértelműséggel megvédeni akkor, amikor az ország jólétére sokkal nagyobb fontosságú és inkább kiható közjogi kérdések még tisztázva nincsenek! Ezért hagyjuk ezt a tért, kedves szerkesztőm ! Inkább teszek önnek egy ajánlatot. Jöjjön velem és ismerje meg Budapest székes fővárosát; annak minden szépért, nemesért lelkesülő hazafias és szabadelvű demokratikus irányú lakosságát. Ez az ön b. lapja olvasóinak sem fog ártani, a kik csak a távolból ismerik Budapestet. Adja ide karomba a karját, de ne a csonkát, mert úgy bajosan haladhatnánk együtt. Vagy várjon csak kérem, csinálhatjuk gyorsabb ütemben a dolgot, üljünk egy egyfogatosra. Mit ? Ön két fogatost akar ? Hiszen Párisban, Berlinben, Drezdában stb. csupán egyfogatosak vannak és hogy ha a német császár fivére, Henrik her- czeg egyfogatoson járhat, hát nekünk se derogálhat a konflis. De kedves szerkesztőm, mi demokraták vagyunk s köztünk szólva azért veszem a konflist, hogy bemutassam önnek Budapest közönségének demokratikus felfogását. Nézze, ott jön egy ismerősöm ; vigyázzon csak, hogy a mint meglát, miként fogja fejét a házak felé fordítani ; lássa, ott jő egy második, vigyázzon ! Lássa, köszöntésem daczára elfordul tőlünk. Ön azt kérdi, hogy miért ? Hát árért kedves szerkesztőm, mert az illetők nem akarják, hogy az utcza közönség szemében megalázva legyenek amiért, nekik olyan komisz ismerőseik is lehetnek, a kik konflison járnak. Irtózatos dehonesztálólag hat az eféle dolog a disztingvált körökhöz tartozó úri emberre. Ön azt mondja, hogy a bold. Deák Ferencz a várostigetbe is mindig omnibuszon járt! Meg is rótták érte eleget. Különben meg kell jegyeznem, hogy Deák Ferencz ép oly kevéssé imponálna, a „jobb köröknek,“ mint Kossuth Lajos, akiknek tudvalevőleg még csak párbajuk sem volt. Igaz, hogy Deák Ferencz az omnibusz bakján is Deák Ferencz maradt és azt sem tagadom, hogy akadtak néhányan, kiknek szemében Deák ez által kissebb nem lett. Mikor úgy hallom a kritikát, hogy Deák tartozott volna születésének, tekintélyének, társadalmi és politikai pozicziójának azzal, hogy omnibuszra ne üljön : mindig egy jó régi bécsi adoma jut eszembe. A gazdag Kohn ment karonfogva éktelenül fel- piperézett kedves életpárjával. Előttük egy egyszerű nő ment a járdán. — Nézd Szálikám, hogy milyen egyszerű ruhában megy előttünk Schwarzenberg herczegnő, mig te majd elröpülsz a sok csipkétől és szalagtól. — Volna csak a Schwarzenberg herczegnő egy született Jeitelesz, akkor majd ő is születésének megfelelőig öltözködnék! nyugtatta meg a férjét Kohn urn,ö született Jeitelesz. De minek futok én bécsi adoma után, hogy Deál- Ferencznek ezen kritikusaira üssek, mikor sokkal találóbb és alkalmasabb magyar példák állanak rendelkezésre. Például a gróf Zichy-Szunnyogh-féle körtei: vers. Képviselőjelöltekként állanak egymással szember gróf Zichy és Szunnyogh, a mikor Zichy választói z következő gúnyvevsre gyújtottak: „Jön a Zichy határon. A Szunnyogh meg szamáron.“ a mire Szunnyogh kortesei rögtönözve vágták vissza „Inkább Szunnyogh szamáron, Mint a szamár határon.“ De siessünk, kedves szerkesztőm, mert a konczer tek és színházak megnyitásának ideje előtt még egv olyan metamorfózisról akarom meggyőzni, milyenrö1 Ovidius se szimatolt, pedig hát annak ugyancsak nag;; és ennélfogva föltételezhetőleg jó orrának kellett lenni Addig benézhetünk a kávéházakba. Nézze, mint hem, zseg benne a közönség ! Azt a nagy közgazdaságij kereskedelmi és ipari tevékenységet, a mi a politizá lás helyét elfoglalta, itt ítélheti meg leginkább. Annyir. kifáradnak az emberek az anyagi érdekek utáni lótás; futásban, hogy déltől, vagy délutántól kezdve esti £ 10 óráig fel se kelnek a kávéház asztalától, sőt nagy része a délelőttöt is itt tölti el. És a férfiaké: utánozzák a hölgyek is, kik egy csésze kávé melle 5—6 órahosszat töltenek el. Pedig Budapestnek egy magának több kávéháza van, mint Bécsnek és Bér linnek együttvéve. Folytatása következik. Művészet. Az úri kaszinó hangversenye. Az úri kaszinó estélyeinek sororozatát nagyobb szabású hangversenynyel nyitotta meg, a mely elmonc hatjuk nagyon is meddő zenei életünkben valóbai esemény számba ment. A műsorról a legnagyobb elismeréssel kell szó lanunk. Minden izében nemzeties, magyar volt és jele Zseni József csevegés-szerüen érdekes epizódc kát mesélt el amerikai utjából. Egyáltalában elmonc. hatjuk, hogy az ünnepély központja mindvégig volt. Utána Farkas Jenő szólaltatta meg tárogató mélabus hangját, a mit másodizben Zseni József ki rucz-nótáiban is volt alkalmunk a legnagyobb élv« zettel hallgatni. Két zongorán Szabados Béla és Szén1 Árpád urak precziz összjátékban adták elő Lis egyik rhapsiodiáját. Ugyancsak ők Chován K. mn gyár tánczait remekül játszották el, a mit a közönsé tomboló tetszése követett. Valdbauer József siró ht* gediijén Hubay ismeretes csárdajelenetét játszóba mé érzéssel, a közönség zajos tetszése után ráadással szolgált. A rendkívül sikerült zeneestély megerősített bei; nünket azon óhajban, hogy ennek minden évben lej: alább egyszer meg kell ismétlődnie, a miért az o> nagy számban megjelent közönség a kaszinónak jövőben is a legnagyobb elismeréssel fog adózni. * * HIRE k. Olvasóinkhoz. Lapunk a mai számmal me ujultan és uj formában lép ki a sajtó alól. Az edc ginéi kissebb, de tetszetősebb alakot adtunk neki. tekintve, hogy lapunkat az egész alsó Pestvármeg sajtó orgánumává kívánjuk tenni, jelen számunk; 2000 példányban bocsájtottuk útnak. Bizalommal fe kérjük azokat, a kik eddig a „Kun-Halas“-nak elő zetői nem voltak, de a „Kis-Kunság“-ból mutatván, számot kaptak, hogy a mennyiben lapunkra eiöfize'
