Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-12 / 7. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

február 12.

kereskedelmi ügyek terén ? Azt kérdem a t. képviselő uraktól, a kik a túloldalon foglalnak helyet, vájjon az önökválasztói megkérdeztett-e önök által, hogy mi az ö felfogásuk, és felvilágosittattak-e önök által azokról az előnyökről, a melyek az önálló vámterület felállítása esetén a mi jóságos _ népünk javára származnának ? (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) És ha megmondották, nem tettek-e ígéretet arra, hogy igenis a mellett foglalnak állást, mert elérkezett az ideje, hogy ez a kérdés megoldassák ? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) És ha mindezt megtették, nem lelkiismereti köteles- ségtik-e önöknek adott szavukat, Ígéretüket beváltani, vagy legalább is a kilátásba helyezett ezt a cselekményt véghezvinni ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Már elfelejtették!)

T. ház ! A nemzetiségi kérdésről sok szó esett ebben a házban. En nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, de kötelességemnek tartom, hogy bizonyos kijelentéseket megtegyek, mert lelkiismeretemet másképen nem tudom megnyugtatni. Papp képviselőtársunk az ő egyéniségét és érzelmeit mindenesetre igen szép és kedves színben feltüntető beszédet mondott. Tiszteletet parancsol az ő felfogása, mert hiszen nincsen jogunk kételkedni annak igazságában, a mit mondott. Ennek daczára azonban és mindaddig nem tartom megengedhetőnek, hogy önök, az igen t. képviselő urak. tapsoljanak, a inig azok az elvek, azok az eszmék, melyeket ő hirdet, az ő nemzetiségéhez és a többi nemzetiségekhez tartozó polgártársaink részéről is a magyar nemzeti zászló alatt s magyar nyelven nem hirdettetnek. Akkor tapsoljanak önök, t. képviselő urak, de addig időelőtti. Hiszen móltóztattak itt egyik képviselőtársunk felssóllalásáből értesülni, hogy Papp képviselőtársunk arczképét minden további magyarázatnólkülugy adtákki egy lapban az ő nemzetiségi társai, mintaki meghalt. No hát, ha ilyenérzelmi egység és közösség forog fenn a nép és képviselője között, akkor ón azt a hazára, a magyar nemzetre megnyugtatónak nem tartom s nem tudok, snemis fogok addig tapsolni a mig maga a nép, szive és lelke szerint a magyar nemzeti zászló alatt magyar nyelven nem hirdeti

azt, hogy : Isten áld meg a magyart ! (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.)

A t. túloldalról elhangzott beszédek a konklúzióig lehetetlen, hogy minden magyar embert kellemesen ne érintsenek. Kétségtelen, hogy a mit önök a túloldalon elmondottak, az mind igaz. való. De mi, kik itt e helyen ülünk, egyáltalában nem tudjuk magunknak megmagyarázni a logika szabályai szerint azt, hogy önök végeredményben, mikor bírálatuk elhangzik, mégis, csak azzal fejezik be felszólalásaikat: Elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Önök még egyebet eddig ki nem fejeztek, mint azt, hogy feltétlenül bíznak és bízni fognak a kormányban. Hát ezt kijelentés nélkül is tudjuk, mert meggyőződtünk 34 esztendő alatt arról, hogy önöknek tökéletesen mindegy, hogy a kormány kikből áll, ki annak a feje, mit cselekszik az ; önök a felesküdött 67-es alapra támaszkodva, folyton csak azt hangoztatják : kell nekünk ez a hatalom, mi azt a kezünkből kiengedni nem akarjuk és ezért támogatunk minden kormányt.

Vagy azt méltóztatnak hinni, hogy ezzel jó szolgálatot tesznek ennek a szerencsétlen nemzetnek ?

Ha önök kötelességükhöz képest mindazt, a mit szivükben éreznek, — mert ne tagadják, hogy érzik annak igazságát, a mit mi hirdetünk — következetesen dolgozva órvényesitenók, sokkal jobb szolgálatot tennének e háznak, mint azzal hogy tüskón-bokron át követik a kormányt. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt köteles vagyok Ballagi t. képviselőtársamnak kijelentésére egy helyre igazítást tenni. Ballagi igen t. képviselőtársam, ki a közjogban már hivatásánál fogva is teljesen jártas, elmondta nekünk, miként alakultak Magyarországon a politikai kérdések, politikai pártállások. Felsorolt mindenkit a nagyok közül, a kire csak hivatkozhatott, de egy embernek, Kossuth Lajosnak szent nevét nem merte kimondani, a kinek pedig ez a haza létét köszöni, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Babó Mihály: Elfeledte az igen t. képviselő ur, hogy Kossuth Lajos nagysága a történelem tanúsága szerint nem csupán az 1848—49-es

időkből származik ; sokkal nagyobb volt ő akkor, a midőn a hontalanság keserves kenyerét ette s agyának minden gondolatát, szivének minden érzelmét, éjjelét, nappalát mind ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett nemzetnek érdekében használta fel és önmagát e szent czólórt emésztette fel ! (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) — Elfelejtette ön t. képviselőtársam azt, hogy Kossuth Lajos akkor, a midőn száműzetése közepette Angolországban, Amerikában és Olaszországban éjjel-nappal dolgozott e nemzetért: többet tett, mint a mennyit 34 esztendő alatt az összes kormányok tettek. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsőbal- oldalon. Mozgás a jobbolbalon.)

Babó Mihály: Hát elfelejtette, igen t. képviselőtársam azt, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ha Kossuth Lajos 1849-ben bármily okból testileg, lelkileg megsemmisíthető lett volna, akkor az 1861-iki, országgyűlés Magyarországon össze nem ülhetett volna ? (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.

Babó Mihály : Avagy elfeledte igen t. képviselőtársam azt, hogy ha Kossuth Lajos 1861-tői 1867-ig nem dolgozik kitartással c nemzet ért,.. . (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.)

Babó Mihály:. . . akkor önöknek nem volna alkalmuk ott ülni, mert Magyarország nem léteznék, (ügy van ! Úgy van ! a szóls baloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : De Tisza Kálmánt emlegette ! Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.)

Babó Mihály: A t. túloldal szónokai a nemzet tagjainak megnyugtatására s annak a politikának megvédésére, a melyet ők képviselnek és szolgálnak, azt mondják : „Alkalmat kell adni a népnek arra, hogy megélhetése biztosítva legyen és ezzel elégedettsége megterem- tessók.“

Babó Mihály : Ez igaz t. ház ; ez az első és legfontosabb feltétele annak, hogy azt a népet, a mely munkára született, a mely dolgozik csak azért, hagy élhessen felsegítsük ; annak megélhetési eszközeiről, az erre szolgáló utakról és módokról igenis a törvényhozásnak kötelessége gondoskodni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)