Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-12 / 7. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

február 12.

De lássuk, hogy a t. kormány atyai jósága és e népnek érdekeiről való gondoskodása arra az esetre, ha azt akár a véletlen, akár más körülmények keresetképtelenné tették, minő védelmet és minő elégedettségre szolgáló alapot nyújt? A szegényügyre vonatkozólag Magyarország nagyon terjedelmes törvénytárában csupán as 1886 : XXII. t. ez.-ben van egyetlenegy szaka- szócska, a mely mintegy irányítást akar adni, hogy „mit tegyetek“. De majd mindjárt megmondom, hogy e tekintetben is hol van a legnagyobb baj ; hogy azután „mit nem tehettek“. A 145. §. igy szól (Halljuk! Halljuk ! Olvassa). „A mennyiben a jótékonysági intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna : a község anyagi viszonyaihoz mérten gondoskodni tartozik a községbeli illetőségű mindazon szegények ellátásáról, a kik magukat közsegély nélkül fentartani egyáltalában nem képesek.“ (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs miniszter !) Ha tehát azt a polgárt szerencsétlensége nem illetőségi községében érte, akkor az elöljáróság egy kis lelkiismeretlensóggel egyszerűen kocsira tehette azt a szerencsétlen beteget, vagy azt az elaggott öreget, a ki már dolgozni és keresni nem tud ; elszállittatta egyik faluból a másikba, sokszor bizony nem nagy lelki épülésére azoknak, a kik vándorújában láthatták és sorsa iránt érdeklődtek, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

T. ház! Önök a magas helyekről jövő jelszavakat következetesen elszokták fogadni, nem mondom, hogy mindig alkalmazni is. csak bizonyos tekintetben. Én ajánlom önöknek figyelmébe a boldogult királynénak egy intését, a midőn azt mondta a felséges asszony • (Halljuk! Halljuk!) „A társadalomnak kötelessége a népnek vagy munkát, vagy kenyérét adni.“ (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) Azokból a miliőkből, a melyek az állam- költségvetésben kiadásként szerepelnek, nem lehetett volna-e kihasítani 4—5 milliócskát annak a szegényügynek szolgálatára, a mely, hogy megoldassák, a nemzetnek legégetőbb kérdése ? (Úgy van! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Mert a törvénynek ezen szűkszavú és

szűkkeblű szavai csak a valódi szegényekre vonatkoznak, de a keresetképtelen. időszakilag keresetkép- telennó vált polgárokról egyetlen egy szóval sem rendelkeznek. Azok tehát ki vannak szolgáltatva az Isten kegyelmességének, nagy dicsőségére a 84 éves kormányzati rendszernek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen tudom ón azt, hogy a polgárnak törvény alapján nincsen joga segélyt követelni, de tudom és értem azt is, hogy erkölcsi alapon joga van, (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) és nekünk itt ezeken a padokon az erkölcsi alap, ez erkölcsi tekintet kötelező és biztosabb is, mint a paragrafusba öntött világi törvény és intézkedés, (ügy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.

A t. miniszterelnök ur a magyar nemzeti egységet, nemzeti teljes önállóságot szereti hangoztatni és a mint mondja, arra törekszik, hogy ő e hazában biztosítva mindenkinek a maga jogait, a nemzetiségeket is teljes megelégedésre juttassa. Nagyon szép ez, t. miniszterelnök ur; adná az ég, hogy hirdetett szavai valósulhatnának, adná az ég, hogy mi lennénk kénytelenek e helyről elismerni, hogy a miniszterelnök ur teljesítette feladatait, és az eredmény beszél. De t. miniszterelnök ur, ne móltóztassók elfeledkezni arról, hogy addig, a mig ez a magyar nemzet a benne lakozó erőt tettleg ki nem mutathatja, a benne lakozó erőt még a nemzetiségekkel szemben is valóságként fel nem mutathatja : addig ennek a magyar nemzetnek, ennek a magyar államnak nem lesz meg az a vonzó ereje és tekintélye, a melynek meg kellene lenni a nemzetiségekkel szemben! És bűnt bűnre halmozott a kormány 34 esztendő óta e tekintetben, mert hiszen Magyarország első honvédelmi minisztere és miniszterelnöke gróf Andrássy Gyula 1868. de- czember 8-ikán azt mondotta ; (olvassa) „A műszaki csapatok a 3., 8. és 12. számú tiizórezredek, az 1., 5., 12. számú vártüzérségi zászlóalj, 1. hidász és 7 mérnöki zászlóalj 1871- től kezdve Magyarországból fognak ujonezoztatni.“ 1871. január 16 án pedig ezeket mondotta (olvassa): „Ha a most fennálló rendszer érvényben marad, t. i. mind a közkatonák, mind az altisztek magyarokból osztatnak be, akkor okvetlenül

be fog következni az az idő, midőn ezen műszaki csapatok elérik azt, a mi a harczképesség tekintetéből igenis kívánatos, hogy egynyelvű, egymást értő egyénekből álljon az illető csapat.“

Mit értett ez alatt az első honvédelmi miniszter és miniszter- tlnök ? Azt értette, t. miniszter- elnök ur. hogy majd azokat a magyarokból alakított ezredeket a mire a törvény megadta neki a jogot, el fogja helyezni azon vidékekre, a hol szükség van arra, hogy a magyar nemzet a maga erejével imponáljon, és viszont, azokat a nem magyar ajkú ezredeket, lehozza a magyarsághoz és módot adjon arra, hogy ott a hazafias érzelmeket magukba felszívják.

Miért nem folytatták önök azt a politikát? Miért nem letéteményesei még annak a politikának sem, a melyet 1868-ban az akkori kormány inaugurált? (Úgy van! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.)

A közösügyi rendszer, t. ház, és annak eredménye immár elérte a 12-dik órát. Sőt miután felfelé még az óramutató sem mehet a 12-dik órán túl, indul lefelé, de nem az 1 felé, hanem megfordított irányban. Es miután nincs kilátás arra, hogy felfelé mehessen, vagy ha megy is és gyors forgásában történetesen átugrik az 1-ről a 12-dik órára, akkor is hanyatlást és halált mutat: ón elérkezettnek látom az időt arra, hogy a kormány godoskodjók arról, hogy a nemzet összes erői abból a czélból összpontosittassanak, hogy áthatva az igazi magyar nemzeti érzülettől és öntudattól, szívben és lélekben egyesülve, ennek a nemzetnek természetadta jogait arra, hogy önálló és független legyen, végre-valahára érvényesítsük. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Ha ezt hirdetik önök a nép között, meglehetnek győződve arról, hogy erre a czólra még áldozatoktól sem fog visszariadni. De mert nem erre méltóztatnak kívánni az áldozatokat, hanem azon közös ügyekre, a melyek az ország szerencsétlenségét okozzák, én a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szólsőbaloldalon ; a szónokot számosán iidvözlik.)

Práger Fcrcncz

felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Halas, 1902. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.