Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-12 / 7. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. február 12. denki által tárgyilagos bírálat utján legyen megítélhető és a kérdés úgy legyen megoldható, a mint azt ennek a nemzetnek, ennek az adózó közönségnek igazságos jogos érdeke kívánja. Mert, t. ház, mi volt eddig a baj ? (Halljuk ! Halljuk !) Az, hogy jött egy törvény, a mely önmagában kicsiny, talán nem is túlságos nagy terhet rótt a nép vállaira ; de midőn azt a sok kis terhet összeadtuk, a végeredmény, t. ház, az lett, hogy ma már az igen t. pénzügyminiszter ur is kénytelen elismerni, hogy ennek a nemzetnek többé nincsen ereje arra. hogy nagyobb terhet tudjon viselni. (Ugv van ! Úgy van ! a szólsöbaloldaion.) Miért nem tér rá az igen t. pénzügyi kormány arra, hogy behozza a börzeadót (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) azon kérlelhetetlen nemében, a mint behozta azt a többire. Ott, t. pénzügyminiszter ur, a hol egy nap alat milliókat nyernek, — igaz, hogy veszítenek is — kötelessége volna a pénzügyi kormánynak a jelen szomorú viszonyok között a maga részéről az állam jogait órvónyesiteni. (ügy van ! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem sújtaná ezaztsem, aki vesztett, mert ha elvesztette vagyonát, úgyis tönkrement, a sorsán nem sokat változtat az, ha az állam pénztárába folyik egy bizonyos rész az elvesztett összegből. Babó Mihály : Az igen t. pénzügyminiszter ur a tisztviselőket melegen kebelére ölelte. Azonban én nekem nagy aggodalmat okoz, t. ház az, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur ezt a kijelentést azzal kisérte, hogy nemcsak ezzel a kérdéssel, hanem a hadügyi szervezet kérdésével is kell foglalkoznunk, mert azt is meg kell oldanunk. Mert az eddigi tapasztalat, t. ház az, hogy a midőn ez utóbbi kérdés egyszer felvettetett, a mellett többé egyetlenegy kérdés sem bir érvényesülni a magyar nemzet, a magyar nép, vagy annak bármely rétege javára. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Eltalálta a ti* pénzügyminiszter ur a megoldás helyes útját; azon a módon kellene eljárni, a mint ő jelezte. Babó Mihály : Mert az kétségtelen dolog, t. ház, hogy azon tisztviselők, a kik a nemzet, a nép érdekében vannak hivatva dolgozni bizonyos tekintetben csakugyan hátrányos helyzetben vannak, a mennyiben minden közszolgálat egész embert, az embernek egész munkásságát igényli. Es az igen t. pénzügyminiszter ur nem fog engem megczáfolni, midőn azt mondom, hogy a fizetésrendezós utján az akadály óriási létszám ; (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) és pedig nem a segéd- vagy kezelő- személyzet létszámát értem ez alatt, akikkülönbenis nyomorultul fizettetnek és még szeszélyeknek, zaklatásoknak vannak kitéve, hanem a fogalmazási szakot. Móltóztassók csak a t. pénzügyminiszter urnák adatokat beszerezni egyes bíróságoktól, a hol öt-hat járásbiró dolgozik vagy dolgoznék, ha ugyan dolgoznék. Ha a t. pénzügyminiszter ur kimutatást fog bekérni az állami tisztviselőktől, arra nézve, hogy vajon a mostani létszám mily mérvben volna leszállítható — mert a mily mértékben a leszállítás eszközölhető és ez utón megtakarítás fog történni az a fizetés javára forditta- tik, — biztosíthatom a t. pénzügyminiszter urat, hogy olyan adatok birtokába jut, a melyek felett ő is ámulatba fog esni. Igaz, hogy a t. kormány kezéből akkor egy igen nagy hatalom fog kiesni, mert akkor azokat az embereket, a kik ezt a rendszert szolgálják, a melyet önök képviselnek, oly nagy számban természetesen kinevezni nem lehet. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: De az állami tisztviselők sorsánál nem tisztán a fizetés kérdése az, a mi minket kell, hogy érdekeljen, hanem az a bizonytalanság, a mely azok szolgálati viszonyában fenforog. Hát 34 esztendő óta nem lehetett a szolgálati pragmatikát törvényhozásilag megállapítani. a mely biztosította volna az állami tisztviselők függetlenségét felfelé és lefelé, a mely visszaadta volna őket emberi jogaik gyakorlatának, a mint annak lennie kellene ? (Éljenzés és taps a szólső- baloldalon.) Ha ez megállapítva lett volna, azt gondolom, ennek a nemzetnek az öntudata, alvó lelkiismerete rég felébredt volna a nyilvánosság előtt. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsöbaloldaion.) De van még egy nagyobb bajuk is a tisztviselőknek, nevezetesen az, hogy a minősítési táblázat még ma is titkos akta. Hát azt érdemli Magyarországállami tisztviselői kara, hogy az őt legközvetlenebbül érdeklő viszonyaira beirt adatok általa még csak betekinthetők se legyenek ? Babó Mihály : És ha a főnöknek úgy tetszik, égy megjegyzéssel örök időkre arra kárhoztathassa azt a szerencsétlen tisztviselőt, hogy az előmenetelből teljesen kizárva legyen ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hát azzal a nagy szabadelvüséggel. t. túloldal, összeegyeztethető-e ez ? Szabad ezt tűrni, ha azt akarjuk, hogy azok, a kiket sorsuk a köz- szolgálatra kirendelt, önérzetes őszinte és nyílt férfiak legyenek V (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbalo- dalon.) T. ház ! Engem az eddig előadottak is feltétlenül arra bírtak, hogy a beterjesztett költségvetési javaslatot el ne fogadjam. De van még más ok is. Mert hiszen nekünk, különösen erről a helyről, fel kell vetnünk a ,költsógvetóssel kapcsolatban azt a kérdést is, hogy a kormány azokat a törvényes intézkedéseket, a melyek a nemzet jogainak védelmére helyesen vagy nem helyesen megalkottattak, a maguk egészében, úgy a mint azoknak helyes-értelme megállapítható, végrehajtotta-e vagy nem ? Hát a t. 67- es a apón álló kormány a legjobb akarat mellett is képtelen arra, hogy hazánk törvényeinek egy részét végrehajtsa. (Úgy van ! ügy van ! a szólsöbaloldaion.) Nem önökben, miniszter urak. nem a személyekben van a hiba, hanem abban a rendszerben, a melyet önök szolgálnak, a mely alá van rendelve Becsnek, a mely onnan kapja utasításait és parancsait. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsöbaloldaion.) En meg vagyok róla győződve, hogy önök lelke sokszor sir és a szivük összeszorul, midőn egyes intézkedéseket kénytelenek megtenni. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsöbaloldaion. De megtettók-e önök azt, hogy a magyar állam területi épsége érdekében a fiumei kérdést rendezték volna ? Nem tették meg. A dalmát- kórdós is megoldatlan mind mai napig. (Úgy van ! ügy van ! a szólső- baloldalon.) A katonai bűnvádi eljárás reformja még az 1869-iki vóde- rőtörvényben kilátásba helyeztetett. Megcsinálták önök azt'? Vagy megvalósították a nemzetnek törvény- biztositotta önállóságát a vám és
