Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-12 / 7. szám

1902. február 12. II. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. (Igaz ! Úgy van ! a szélső balol­dalon.) Van azonban ezeknél még sok­kal szomorúbb bizonyítók arra, hozy Magyarország közgazdasági élete nem a lábbadozó beteg állapo­tát tűnteti fel, hanem a haldoklóét. (Igaz ! Úgy van-! a szólsőbalolda- lon.) Hogy milyen gazdálkodást folytatott a 67-es alapon álló t. kormány, talán elég lesz rámutatni arra, hogy azalatt a 35 esztendő alatt, a mig még volt mit eladni, mennyi állami birtokot értékesítet­tek és adtak el (Igaz ! Úgy van , a szólsőbaloldalon.) csak azért, hogy látszólagosan a nemzet és a külföld előtt az államháztartás tekintetében az egyensúlyt fentartottnak hirdet­hessék. (Igaz ! Úgy van ! a szélső­baloldalon.) 18(19 tői 1900-ig — talán az éveket felesleges lesz el­mondanom, — eladatott állami bir­tok 33,200,000 frt értékben. De ki biztosit minket arról, hogy azok az eladások, azok a vagyonok és jogok csak azt az értéket képviselték, a melyek itt mint összegek velünk közöltettek ? Ámde ebben még nincs minden benne. Ki van hagyva belőle a telepitvónyesek által fize­tett összeg, a mely. azt gondolom, nem áll a 25 millió frt alatt. Ki van hagyva a tiszai kerületeknek községi javadalmáért évenkint fizetett körül­belül 100.000 írtra rugó járulók. Az ilyen gazdálkodással nemcsak, hogy kárt tett az igen t. pénzügyi kormány, hanem a mellett még olyan példát is mutatott az embe­reknek Magyarországon, a mely az egyéni gazdálkodás terén is érvé­nyesülve, lehetetlenné teszi, hogy máshová vezessen, mint oda, a hol már vagyunk, az adósságok tömke­legéhez. Igaz ! ügy van 1 a szélső­baloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur a költségvetésben az állam adóssága­inak kamatát 280 millió koronában tűnteti fel. Azt hiszem, nem fog az előadó ur megczáfolni, ha ezt 5°/0-kal tőkésítve veszem, hiszen dicsekedve szokta hirdetni a pénz­ügyi kormányzat, hogy 3 és fél, legfeljebb pedig 4°/0-ot fizet adós­ságainak kamatai után. Én javára 5°/0-kal tőkésítve veszem, és ez akkor is 5.630,590.120 koronányi adósságot tüntet fel. 34 évi gazdál­kodásunknak tehát az az eredménye, hogy az állami birtokok eladattak, az adósság pedig ijesztően felemel­kedett Igaz ! Úgy van ! a szólső­baloldalon.) oly magas összegre, hogy annak kamatai 280 milliót vesznek igénybe. Mire nehezedik, t. ház, ennek az összegnek a ka­mata? Ismét túlnyomó részben a földbirtokra. Mert a t. kormány még csak most próbál a fölött elmélkedni, hogy Magyarországon ipart és ke­reskedelmet teremtsen. Erre tehát nem számíthat, mint jövedelmi for­rásra, és igy ez a teher is vissza­esik a földbirtokra. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig ne mél- tóztassék az igen t. pénzügyminisz­ter urnák elfeledni azt, hogy a föld­birtokra utalt ezen terheken kívül azoknak a földbirtokosoknak még nagyon, de nagyon sok terhet kell elviselni : először a saját adósságaik kamatai után, azután pedig a köz­ségek adósságainak kamatait s nagy pótadókat. Mert a millenáris esz­tendő dicsősségóre, a midőn össze Írták a 106 város vagyonának érté­két, méltóztatik tudni a t. pénzügy­miniszter urnák, hogy a vagyon mindössze 135 millió korona értéket képviselt, a mely meg van terhelve 57 millió korona adóssággal ! Tehát egyik oldalról terheli az állam a közvagyont, a másik oldalról a váro­sok, a harmadik oldalról az egyesek adóssága. Ha pedig igaz, a mint hogy igaz, hogy 3n/0-nál több jöve­delemre a földbirtoknál a mai viszo­nyok között számítani nem lehet, akkor kétségtelen, t. ház hogy a földbirtokos osztály nem magának, nem a nemzetnek keres, hanem keres hitelezőinek. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) A jövedelmet nem azok teszik el, a kik arattak, Iranern a bécsi bankárok, a kik a kuponok beváltásáért még ide sem jönnek, hanem ezt is csak szépen közvetittetik ! (Igaz ! Ugv van ! a szólsőbaloldalon. Felkiáltások: Ezt tessék megczáfolni! Egy hang a jobboldalon : Nagyen könnyű lesz ! Haljuk! Halljuk !) Köszönettel vesz- szük. Ez, t. kópviselőház, a 34 eszten­dei közös gazdálkodásnak dicsősé­ges és lelkesültsógre ragadó ered­ménye. A kik ennek tudnak örülni t. ház, azok ülhetnek ott a túlsó oldalon ; de annyi tény, hogyha önök lelkiismeretes tárgyilagosság­gal feltárják ezt a helyzetet válasz­tóik előtt, ezek bizony az önök munkásságának örülni nem fognak. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Babó Mihály: Az igen t. pénzügyminiszter ur már óvről-óvre Ígérte az adóreform megoldását. Most már a költségvetés előterjesz­tésekor azt a kifogást tette, hogy az nem olyan könnyű dolog, mint lát­szik. De hát azzal számot vethetett a pénzügyminiszter ur előre is, hogy bizony az nem könnyű dolog ! Es most már időhaladékot kór, azzal indokolván azt, hogy csak részle­tekben lehet a reformot életbelép­téim, de nem lehet azt egyszerre megtenni, rázkódtatás nélkül, mert akkor ki van téve az ország annak, hogy esetleg a közjövedelrnek csök­kennek. Hát nem ennek van kitéve a nemzet, t. ház, hanem igenis, a lelkiismerete szólalt meg az igen t. pénzügyminiszter urnák. (Felki­áltások a szólsőbaloldalon : Az nin­csen neki !) mert tudja az igen t. pénzügyminiszter ur, hogy annak az adóreformnak egyéb következ­ménye nem lehet, minthogy igenis emelkedés álljon elő ismét a közter­heknél ! Annak kell lenni, mert újabb jövedelmi forrás a nemzet számára csak egyetlen egy volna, azt pedig kihasználni sem nem merik, sem nem akarják. Nagyon természetes tehát, hogy adóreform­nak más következménye nem volna, mint az adók emelése. Azt mondják a t. túloldalon fel szólalt némely képviselő urak, hogy hiszen jó is volna ez a mai adóálla­pot is csak itt-ott nagy aránytalan­ság mutatkozik. T. ház, szomorú tapasztalatunk van nekünk az arány helyreigazítása körül. Mert Magyar- országon, a mikor az adók közötti aránytalanságot el akarták oszlatni, sohasem a nagyobbakat arányosítot­ták a kisebbekhez, hanem rendesen a kisebbet emelték fel a nagyobb­hoz. (ügy van ! Úgy van ! a szólső­baloldalon.) Hát ez is arányosítás, t. ház, de nem áll érdekében sem a nagy, sem a kicsiny adózóknak, (ügy van ! ügy van ! a szólsőbal­oldalon. Az igen t. pénzügyminiszter ur részletekben kívánja az adóreformot megcsinálni. Hát nem az a mód, t. ház, a gyakorlati ólet'szempont- jábol. Hanem igenis az, hogy a t. háznak egy teljes, áttekinthető ter­vezet legyen a kezében. Az ón véle­ményem szerint, az összes adóre­form-munkálatoknak, együttesen kell előterjesztetniük azért, hogy az azok között fenálló szoros kapcsolat min­

Next

/
Thumbnails
Contents