Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-12 / 7. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. február 12. Sokkal, érdekesebb azonban a fogyasztási adók emelkedése. (Halljuk ! Halljuk !) Ez már aztán 600 százalékra emelkedett a 69-iki állapottal szemben. Nevezetesen 1869- beu a szesz-adó volt 5 ésfél millió, 1879-ben 7, 1889-ben 20,1899-ben 29 millió és 1902-ben 67 millió. A boradó 1869-ben 1 millió, 1879-ben 3 millió, 1889 ben 5 millió, 1899-ben már boritaladó czimén 7.800,000 és 1902-ben 8 millió forinttal szerepel. A sörnél 1—2, majd jelenleg 3 millió van előirányozva. A husadó másfél millió volt 1869-ben, 2 millió 1879-ben a 3 milliót meghaladja 1889-ben, ez megmarad 1899-ben és most 4 millióra emeli fel a pénzügyminiszter ur. Babó Mihály: A czukoradó 1879-ben 1 millió, i889-ben ugyanennyi, 1899-ben már 5 és fél millió és most 14 millió forintban van előirányozva. Hozzáadva a sörfogyasztási, sajtolt-élesztő és szeszfogyasztási adót és az italmórési illetéket, melynél az 1899-iki 800,000 forinttal szemben 1.6000,000-ret irányoz elő a pénzügyminiszter iir, a jelen esztendőre a következő mérleget találjuk : A fogyasztási adó előirányozva volt 1869-ben 11 millió, 1879-ben 14, 1889-ben 39, 1899-ben 74 és 1902- ben 83 millió forinttal. Hát, t. előadó ur, ez bizony 600°/0 emelkedésnek felel meg, nem pedig 31°/0-nak. Azt kérdem már most, hogy ezeknek az óriási összegeknek előteremtése kikre nehezedik ? Agrikultur minőségünknél fogva első sorban a földmivelőkre. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Vájjon azoknak az érdekét szolgálják ezek az adók, melyek ily őrületes gyorsasággal emelkedtek, és már teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy a földbirtokos-osztálynak érdekei legkisebb mértékben is kielégittesse- nek ? Ez u. i. még nem minden, t. ház. Az előadó ur nagyon óvatos előrelátással elhallgatta a bélyeg-, jog- illetékek és díjösszegek emelkedését, a hol 34 esztendei gazdálkodás alatt szintén 100°/„ emelkedés van. 1869- ben bélyegben közel 4 millió forint volt előirányozva, 1879-ben 7'/j, 1889-ben 9 és '/» millió, 1899-ben 15 millió és 1902-ben 16 millió. Bábó Mihály: Mikor ezek az összegek túlnyomó részben az igazságszolgáltatás körül merülnek fel, azt kérdezem, hogy ez a túlterhelt közönség, moly olykor akaratlanul kényszerittetik igazainak keresésére, vájjon viszonzásul miben részesül az államhatalom részéről ? Babó Mihály: Abban, hogy szabadságában áll újabb terheket viselni (Igaz ! ügy van la szólsőbaloldalon.) Az illetékek következő táblázatot tüntetnek fel: 1869-ben 6'/j millió, 1879-ben 14 millió, 1889-ben 18 millió, 1899-ben 23 millió, 1902-re előirányoztatik 25 millió. (Mozgás a szólsőbaloldalon.) Most nézzük a mérleget: 1869-ben 10'/s millió 1879-ben 21 millió 1889- ben 27 millió, 1899-ben 38 millió 1902-re előirányoztatik 41 millió. Ez, t. előadó ur, négyszáz perczen- tes emelkedés. Lehet, hogy azt fogja felelni a t. előadó ur, hogy hiszen ez örvendetes eredmény, mert a közönség olyan megnyugvással veszi igénybe az államhatalom szolgálatát, hogy ezzel kifejezi azt, hogy bizalma nagyon nagy. De nem igy áll a gyakorlati életben, hanem megfordítva ; az illetékek egy része adásvételek utján folyik be. Móltóztassók csak megnézni, hogy kényszereladás hány esetben fordul elő ? (Igaz ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Vájjon örvendetes jelenség e az, hogy ma már közel fél millió az évi birtokváltozások száma Magyarországon '? ( Igaz ! Úgy v«n !a szólsőbaloldalon.) En részemről ezt nem tartom örvendetes jelenségnek. Babó Mihály : A föld kivándorol azok kezéből, kik azt igaz szeretettel, jövendőbeli biztosítottságuk szempontjából teljes odaadással munkálták, ahhoz ragaszkodtak jó és balsorsban egyaránt, (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) és átmegy oly emberek kezébe, kik nem a bazafiság szent érzelmei által, hanem tisztán üzleti szempontból mennek be az adásvételekbe. (Elénk fölkiáltások a szólsőbaloldalon : Igaz ! ügy van !) Azt kérdezem, nem móltóztattak a túloldalon gondolkozni arról, (Föl- kiáltások a szólsőbaloldalon : Nem szoktak gondolkozni!) hogy ezeket a nagy kiadásokat, a melyeket fedeznünk kell, tulajdonképen mik eredményezték ? Meg fogom mondani, mert alig ha gondolkoztak az urak. (Egy hang a szélsőbalon : Nem is szabad nekik !) Vegyük a közösügyi kiadásokat, megint a költségvetés alapján. Az időközi, póthitelek alakjában megszavazott összegeket figyelmen kívül hagyom, pedig ezekről a t. előadó ur szives volt elismerni, hogy nem kis összegekkel szerepelnek törvénytárunkban. (Halljuk ! Halljuk !) A közösügyi kiadások összege az állami költségvetések alapján következő, nagyon tanulságos összegeket tüntet tol : 1869-ben a közösügyi rendes kiadások 22 és fél millióval irányoztatok elő, a rendkívüliek 1 és !/2 millióval, összesen 24 millió; 1879-ben a rendes kiadásokra előirányoztatott 29 millió a rendkívüliekre 9.420,000, összesen 387» millió. Ez azért nevezetes, mert az igen t. miniszterelnök ur. mint az azon időbeni pénzügyminiszter. ettől a 9 milliótól ijedt meg, mely mint rendkívüli kiadás beiI- leszteteta költségvetésbe. (Igaz! I gy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor az igen tisztelt miniszterelnök urban mint pénzügyminiszterben volt annyi erkölcsi bátorság, volt annyi férfiasság és akarat elhatározás, hogy miután veszedelemben látta a 9 millió által a nemzet anyagi jövendőjét, otthagyta az állását, még pedig teljes jogosultsággal. Teljes önérzettel hivatkozott az igen t. miniszterelnök ur akkori elhatározásának hazafias voltára. De az igen t. miniszterelnök urnák, mint kormányelnöknek következetesnek kell lennie önmagához ; (Igaz ! Ügy van ! a szólsőbaloldalon.) meg kellene követelni társaitól is annak a kon- zekveneziának alkalmazását,amelyet akkor a nemzet tapsai közt követett. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Egy hang szólsőbaloldalon : Most is megtapsoljuk !) De nézzük tovább a számadatokat. 1889-ben 23 millió írt, rendkívüli 8 millió fit, összesen 33 millió ; 1899-ben 28 millió és 6 és fél millió a közös kiadások összege. Nézzük már most, hogy miként irányozza elő a költségeket az 1902-ik évre az igen t. pénzügyminiszter ur. Felvesz a rendes közösügyes kiadásokra 36, a rendkívüliekre 7, ösz- szesen tehát 43 és fél millió irtot. Az előadó urnák nem móltóz- tatott kimutatni, hogy ez mekkora emelkedést mutat a költségvetésben? Közel 100 perczent. t. előadó ur, ez az emelkedés, a mely az állam költségvetéseiben előfordul és annyi meg annyi embernek véres verejtékkel és kitartó, erőfeszitő munkássággal szerzett filléreiből kerül elő. Folytatása a II. mellékleten.
