Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-12 / 7. szám
1902. február 12. melyek, fájdalom, évről-évre következetesen előfordulnak s tulhiteli kiadások alakjában itt külön törvényes intézkedéseket igényelnek, következetesen nem illesztetnek be a kiadásokba azért, hogy azt az egyensúlyt, a melyre ugylátszik, súlyt méltóztatnak helyezni, fenntartsák, (ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Pedig a valóság az, hogy végeredményében mínuszra dolgozunk. Hiszen azt mondja a pénzügyi bizotttság jelentése, hogy kiderült a fenti kimutatásból az is, hogy hat év alatt a költségvetésileg rendelkezésére bocsátott hiteleken kívül még 106 és '/, miliőt voltunk képesek rendkívüli szükségletekre forditani. Tehát évenkint kerek 27 milliót. Vájjon a t. pénzügyminiszter urnák nem voltmindezekről előzetes tudomása? Nem sejthette nem gondol- hata, hogy azok felmerülnek? Vájjon az a 27 millió oly kicsiny összeg, a melyet nem lehet előre meglátni ? (ügy van ! a szólsőbaloldalon). Azt mondja nekünk a t. előadó ur vigaszul, hogy nem kell aggódni, hiszen tiz óv alatt alig 30°/o-al emelkedtek az egyenes és közvetett adók; holott ezzel szemben két minisztériumnál 70°/o-al, a vallásos közoktatásügyi minisztériumnál 170—171 °/0-al emelkedtek a kiadások. Hát ón azt gondolom, hogy ha mi igazságos bírálatot, tárgyilagos véleményt akarunk kifejezésre juttatni, akkor nekünk nem tiz éves átlagban kell számítani, hanem bírálatunk tárgyává kell tenni a maga egészében t. ház. nem részleteiben, azt a gazdálkodási rendszert, a mely 67 óta az ő alkalmazásában idáig vezetett. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Hiszen még a szegénység közepette is lehet vigasztalást találni, de megnyugvást soha. Nézzük tehát a számításokat, a melyek tanúbizonyságot fognak tenni a mellett, hogy az a pénzügyi politika, melyet a kormány folytat, feltétlenül a nemzet anyagi bukására fog vezetni. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Babó Mihály : Minálunk az a rendszer, hogy ha némi kis remény mutatkozik, akár a közgazdasági viszonyok javulása, akár egyéb okokból, akkor a kormány lelki örömmel hirdeti, hogy ime a kedvező viszonyok, ez a mi érdemünk, a mi intézkedéseinknek következménye, s akkor jó hangulat keltésóKiskun-Halas helyi értesítője. vei fogadtatja el a költségvetést. Most, érezvén a közviszonyok súlyos voltát, megfordított hangulatot teremt, és a pénzügyminiszter elsírja fájdalmait, és önök a túloldalon, a helyett, hogy azt mondanák : ez a beismerés, a mit te tettél pénzügy- miniszter, oly szomorú világot vet a mi gazdasági viszonyainkra, a melyet nem fogunk és nem is akarunk támogatni, készséggel meg fogják ezt a költségvetést is szavazni, (Ügy van ! a szólsőbaloldalon.)Pedig gondolják meg önök, hogy azzal a kijelentéssel, a melyet a pénzügyminiszter ur e szavakkal vezetett be: „nem tehetünk egyebet, mint türelemmel bevárni a természetes gyógyulásnak proczesszusát, lefolyását,“ Magyarország közgazdaságának sorsát, a mindenható Isten kezébe tette le, de egyúttal kétségtelenül beismerte, hogy a vezetésre való hivatottság a kormányban hiányzik. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Nézzük most már közelebbről az előadó ur 31°/0-os adóemelését. Nem tiz évet veszek, de mint már jelezni bátor voltam, kiindulási pontul veszem az 1869-re készített, tehát a kiegyezés után való első költségvetést. Veszem a tiz éves számokat. Veszem pedig azért, mert nemcsak oly tételek fordulnak elő az illető költségvetésekben, a melyek kedvezőtlenek, de olyanok is, a melyek igen sokszor kedvező eredményt is tüntetnek fel az államháztartás tekintetében. 1869-ben a költségvetés szerint — kerekszámokban csak a milliókat veszem, mert a százezrek nem igen számítanak,— földadóban a költségvetés szerint előirányozta- tott 34 millió frt, 1879-re 38 millió frt, 1889-re 35 millió frt, 1899-re 32 millió frt, 1902-re ugyanennyi. A házadó már nagyobb hullámzást mutat. Felvétetett 1869-ben 5 millió, 1879-ben 8 millió, 1889-ben, 10 millió 1889-ben 11 millió, 1902- re pedig 12 milliót méltóztatott előirányozni. Személyes adók czimón az előirányzat volt 7 millió 1869-ben, 17 millió 1879-ben, 18 millió 1889- ben, 20 millió 1899-ben és 22l/2 millió 1902-re. Itt azután azt gondolhatnók, hogy ki van merítve az egyenes adók sorozata. De nincs. Mert igaza volt a t. miniszterelnök urnák, midőn tegnapelőtt itt azt a megjegyzést tette, hogy hozattak adótörvények az adóreform érdekében. Igenis hozattak, de csak uj adók behozatala kedvéért. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) 1869-ben még 4 rendbeli egyenes adóval dolgozott az államháztartás, 1879-től fogva már a következő egyenes adók is szerepelnek, persze változatos összegekben. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) 1879-ben költségvetésünkben a nyilvános számadásra kötelezett intézetek és vállalatok adója szerepel — az 1873-iki törvény alapján — 2 millió forinttal. Csekély eltéréssel 1889-ben ugyanannyival, 1899- ben 3 millióval, 1902-re már 4 millióval. A bánya-adó 1879-re 95,900 forinttal volt előirányozva ; 1889-re felvétetett 90.000 forinttal, 1899-re 250.000 forinttal, most pedig már 520.000 forinttal irányoztatott elő. A tőkekamat- és járadék-adó volt 1879-ben 3 millió, 1889-ben 5 millió, 1899-ben 4 millió, 1902-re 5Y2 millió. Időközben a malomadó, továbbá a kereskedelmi és iparvédelmi adó megszülitetettvén, a szállítási adó mutat igen nagy ugrást. (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) Ez 1879-ben 2 millió, már 1889-ben 5 millió, 1899-ben 7 millió, az ipari és kereskedelmi forgalmi érdekek nagyobb dicsőségére pedig 1902-re már 9 millió. Időközben a cseléd-, ló-és kocsiadót, méltóztatnak tudni, megszüntették. A fegyveradó 268,000 forintról lelment 500,000-re, majd 1 millióra, ma pedig 450,000 forint. Az általános jövedelmi pótadó, a melynek behozatalakor az akkori kormány azt állította, hogy az csak a különbözetek kiegyenlítése, az arány helyreállítása szempontjából hozatik be, sajátságos emelkedést mutat. 9 millió volt 1879-ben, később 16 és fél millió lett, majd leszállt 1899-ben 15s/4 millióra, most ismét 16 millió. Hogy állunk tehát az állami egyenes adók emelkedésével? Mig 1869-ben 53 millió forintot, 1879-ben 81 milliót, 1889-ben 97 és 1899-ben 98 milliót fizettünk, 1902-ben 105 milliót kell fizetnünk. Azt kérdezem már most az előadó úrtól, hogy 31 százalék emelkedós-e ez a mathematika szerint ? Ez nagyon csekély eltéréssel 100 százalék. És ezt az összeget a földbirtokból kell túlnyomó részben előteremteni.
