Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-26 / 48. szám
1902. november 26. vaslatnak azt a következését, a mely a létszám felemelése folytán közgazdasági tekintetben beáll, be kell, hogy álljon, mert ha ezt szem előtt tartja, úgy azt be sem nyújtotta volna. Hiszen a létszámemelésnek feltétlen következménye lesz, hogy az a munkaerő, melyet az a húszezer munkás és munkabíró ember képvisel, teljesen elvész, mint produktiv erő. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azután meg mibe log kerülni azoknak az ellátása ? Nemcsak, hogy nem végeznek termelő munkát, de fogyasztanak és és ellátásukról e nemzet lesz kénytelen gondoskodni. Nem is szólok a felszerelésekről, a melyekre nézve azt hiszem, nem lesz a magyar kormánynak beleszólása, mert hiszen azt tudtuk és hozzájárulásuk nélkül Becsben fogják elintézni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ha már a t. honvédelmi miniszter ur ezt szükségesnek és indokoltnak látta a t. honvédelmi kormány azt, hogy a magyar nemzet köréből besorozott azon ifjak, a kik önkéntességi joggal bírnak, német nyelven tegyék le a vizsgát, vájjon miért nem jutott az eszébe a t. honvédelmi miniszter urnák az osztó igazságnak és a viszonosságnak az a szükségszerű folyománya, hogy legalább azt követelte volna az osztrák polgároktól, hogy viszont azok magyarul tegyék le a vizsgát, mert akkor legalább a viszonossság követelményeinek formailag eleget tett volna, (ügy van ! Úgy van 1 a szél- sőbaloldalon.) Ezt sem tette, erre sincsen ereje, nincsen bátorsága, mert tudja nagyon jól a honvédelmi miniszter ur, hogyha Becsben a magyar szó gyakorlati alkalmazását bármilyen kis mértékben is kívánja, akkor ott a bizalmat neki megköszönik. A mi a közgazdasági kiegyezés kérdéseit illeti, ezzel, t. ház, miután a t. túloldal sincs vele tisztában, mert nem tudja, a mint mi sem tudjuk, hogy a miniszterelnök ur mit csinál és mit nem csinál, ezzel a kérdéssel természetesen részletesen foglalkozni lehetetlenség. Mert hiszen ha tudnók, hogy mit csinál, akkor volna mód megjegyezéseink megtételrée. (Egy hang a szélsőbaloldalon : És megdicsérésére !) He, t. ház, miért nem tájékoztatja a házat a miniszterelnök ur és miért nem siet azt a kiegyezést igy vagy amúgy Kiskun-Halas helyi értesítője. dűlőre vinni. (Halljuk ! Halljuk 1) A t. miniszterelnök urnák e tekintetben nagyon fontos okai vannak a tartózkodásra. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hogyne 1 Hogyne 1 A t. miniszterelnök ur kijelentette itt a ház előtt azt. hogy ő a vámközösségnek feltétlen hive ; tehát a t. miniszterelnök urnák akarva, nem akarva, akként kell eljárnia, hogy ezt a felfogást érvényre juttassa. De tudja nagyon jól a t. miniszterelnök ur, hogyha ő azokat a felfogásokat, a melyek az u. n. Széli-formula alkalmával kifejezést nyertek, megvalósítani törekszik, akkor az nem a vámközösségre, hanem az önálló vámterületnek teremtésére fog vezetni. Neki tehát huzni-halasztania kelj a dolgot, azért, hogy kifogyva a nemzet az időből, a mikor bekövetkezik az, hogy már kikerülhetetlen lesz, hogy az önálló vámterület jogi állapota tettleges állapottá változzék át, akkor ne legyen idő arra, hogy az átmenet nagyobb rázkódtatás nélkül megteremtessék, és akkor a t. miniszterelnök ur előállhasson a kópviselőházban és elmondhassa: ugy-e igazam volt, mikor én a vám- közösség fentartása mellett foglaltam állást, mert ez a dolog megzavarta az ország összes érdekeit. A miniszterelnök ur nagyon téved, hogyha ezt az indokot tartja szem előtt, a nemzet legvitálisabb jogait, érdekeit ekként elárulja, (ügy van , ügy van 1 a szélsőbalol- dalon.) de azért is huzza-halasztja a dolgot a t. miniszterelnök ur, hogy bekövetkezzék a külföldéi a vámhá- boru, mert akkor ismét könnyű szerrel előállhat. Széli Kálmán miniszterelnök : Micsoda beszéd ez ? (Egy hang a szélsőbaloldalon : Igaz 1 Igaz ! Hát nem igaz ! Punktum ! Babó Mihály : T. miniszterelnök ur, ez férfias kijelentés, hogy nem igaz, de akkor a t. miniszter- elnök urnák az a kötelessége, hogy azokat az egyéneket, a kik a paktum megkötésénél részt vettek, abba a helyzetbe hozza, hogy ők is saját lelkiismeretük szerint megmondhassák, hogy nem igaz, hogy a miniszterelnök ur ki akarja játszani a paktumot Igen szépen fejtegette ezeket a kérdéseket Nagy Eerencz képviselőtársunk és kimutatta azt, hogy az a paktum tulajdonképpen megszűnt, az nincs, az át van adva a múltnak, a történelemnek. Legyen t. ház, helyezkedjünk a törvény alapjára. De volt-e Magyarországon, ismét azt kérdezem, egyetlen egy ember, a t. kormánypárti kópiselő urakat is beleértve, a kik akkor, a mikor a választás napirenden volt, nem abban a meggyőződésben éltek és nem oly irányban tettek nyilatkozatot választóik előtt, hogy a mennyiben 1902. deczem- ber 31-éig meg nem történik a törvény értelmében szükséges intézkedés, és meg nem köttetik a vámszövetség, akkor igenis be fog következni az önálló vámterület; sőt a t. kormánypárti jelölt urak közül nem egy volt, a ki óva intette a nemzetet, hogy azért ne bizza el magát, mert abból az átmeneti idő alatt bizonyos káros visszahatások fognak keletkezni. Nos hát, t. ház, a nép milliói joggal hitték, hogy ennek a törvénynek ez az értelme, mert ezen kijelentések ellen a miniszterelnök ur soha sem tiltakozott, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Széli Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem 1 Kossuth Ferencz: Azért nem tartott beszámolót! Babó Mihály : T. ház ! Sokkal hivatottabb egyének végeztek már ezzel a kérdéssel, ón tehát csak a pénzügyi igazgatás kérdésével akarok egy kis időre foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A közterhek nemcsak Horvátországban emelkedtek, a mint itt felszólalt t. horvát képviselőtársunk mondotta, hanem, fájdalom, Magyarországon is fokozottabb mértekben szaporodtak, a jövedelmek pedig fokozottabb mértékben csökkennek. És, t. ház, a t. pénzügyminiszter ur daczára annak, hogy erre nézve ismételten tett Ígéretet, az adóreform-javaslatokkal mindez ideig még sem állott elő, hanem igenis előállott a gyakorlati életben egy javaslattal, egy valóságos intézkedéssel, a mennyiben úgy rendelkezett, hogy az adókivető bizottságoknak az adót minden körülmények között emelniök kell. Mert móltóz- tassék bekivánni a III. osztályú kereseti adó-kivetésekre vonatkozó eredményt, és akkor majd meggyőződünk arról, hogy engem az adatok nem czáfolhatnak meg . . . Mert egyetlenegy adófizető bizottságnál sincs kevesblet, hanem mindenütt emelkedés mutatkozik.
