Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-26 / 48. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 26.

tétlenebbek legyenek és hogy az az érzelmi ellentét a melynek kikerülésére a miniszterelnök ur felszólalásában oly nagy súlyt fektetett, be ne következzék, ide jött a miniszterelnök ur egy törvényjavaslattal, a melyben azt kéri, hogy az udvartartás költségei emeltessenek fel két millió koronával. (Igaz ? Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Ha végiggondoljuk, t. ház, azt, hogy honnan és miből szándékozik ezt az összeget a t. miuiszterelnök ur és kormánya előteremteni, akkor egy szomorú valóság előtt állunk. Én nem hiszem, hogy történetes volna, annak tudatosnak kellett lennie, hogy az igazságügyi költségvetésben a bírói személyzet tagjainak a leszállításánál épen két millió ko- ronányi összeg takarittatik meg. Hát vájjon azért, mert az igazságszolgáltatás ő Felsége a király nevében gyakoroltatik, lehet-e indokolni azzal, hogy a most még nem létező magyar udvartartás költségeire ugyanaz az összeg adassék oda, a mely megspóroltatik a birói személyzeten, és az dobassék oda az osztó igazságnak a rovására az udvartartás költségeire. Ez lehet szabadelvű felfogás, de nem a nemesebb értelemben vett szabadelvűsóg. (Igaz! Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Éz az igazsággal homlokegyenest ellenkező szabadelvűség. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

Es, t. ház, itt nem áll meg az ő törvényjavaslatával a t. miniszterelnök ur. Mert jóllehet egyetlenegy törvényjavaslat sem volt még ezen ház előtt olyan, a melynek fizetés dolgában visszaható ereje lett volna, ebben a törvényjavaslatban még 1902-re is megkövetelik az udvartartás költségeinek felemelését. Tehát megsértetett az az elv, mely kell, hogy szem előtt tartassák minden költségvetés készítésénél,hogy minden előrelátható kiadás a költségvetésbe beillesztessók. Mert ha 1902-ben állott elő az a helyzet és körülmény, t. ház, a mely a czivilis- ta felemelését indokolttá teszi . . .

Széli Kálmán miniszterelnök: Akkor !

Hahó Mihály : Akkor ? Bocsánatot kérek, én úgy tudom, hogy az indokolásban a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy 18 milliót adott már az állam a budai várpalotának az építésére. Erről eddig még nem szólt a t. miniszterelnök ur és kormánya soha egy szót sem az országgyűlésnek. Ha tehát csakugyan annak a visszatérítése és törlesztésére van szüksége ő Felségének, a miről eddig úgy tudtuk, hogy maga ő Felsége építteti a királyi palotát, (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor a t. miniszterelnök urnák és a t. kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy a mint az első tételt ő Felsége udvartartása nem volt képes fedezni, akkor állt volna a törvényhozás elé nyílt férfiassággal és mondta volna azt, hogy a királynak és családjának szüksége van erre az összegre és meg kell azt teremteni az országnak anyagi áldozatok árán is és jött volna a t. miniszterelnök ur garancziákkal arra nézve, hogy viszonzásul az uralkodó család itt is fog lakni, magyarnak fogja magát közöttünk érezni, akkor, t. miniszterelnök ur, nem hiszem, hogy ez a parlament, a nemzetnek képviselete, bármilyen áldozattól is visszariadt volna. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) I)e akkor, t. miniszterelnök ur, mikor azt látjuk, hogy ő Felségéhez csak alkalmilag és csak akkor, a mikor már az udvariasság tónyénól fogva az kikerülhetetlen, van szerencsénk, ha akkor áll elő ilyen követelésekkel a nemzettel szemben, azt gondolom, hogy ez annak az érzelmi egységnek a fentartására aligha lesz alkalmas, a melyre a miniszterelnök ur oly nagy súlyt fektet. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Mert ne méltóztassék, t. ház, feledni azt, hogy ha az apostoli király ott a budai várban fog élni, ha az a környezet, a mely hivatali állásánál fogva kell, hogy környékezze magas személyét, itt költi el azon milliókat, a melyeket a nemzet a maga véres verejtékének a munkájával előteremt, hogy akkor ebben az országban ne lehetne jólétet és boldogulást teremteni az anyagi téren is. (Igaz 1 Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.)

De akkor, a mikor Bécsórt áldoz- tatik fel mindaz, a mit ez a nemzet áldozatul hoz, azt kívánni, hogy Magyarország áldozzon fel mindent, legalább is képtelenség, (ügy van 1 Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) S még sokkal többre becsülném mindennél azt az elkölcsi előnyt, mely akkor érné ezt az országot, ha tudhatná a külföld, hogy a koronás király együtt ól, együtt lakik, együtt

érez és gondolkozik azzal a nemzettel, mely kell, hogy biztos támaszául tekintessék, különösen, ha meggondoljuk, hogy már 1865 ben Bismarck, mikor a német szövetségből való kilépésre hívta fel ő Felségét, egyenesen azt tanácsolta, helyezze át a súlypontot Magyarországra, mert az uralkodó családnak jövendője és hatalmának alapja csak itt van Magyarországon. (Igaz! Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) És ez a jóakaratu tanács megismétlődött a német császár budai felköszöntőjóben. Ha már a magyar nemzet óhajtásai, jogos aspirácziói kielégítést nem nyernek,, talán a szövetséges szava meg kellett volna, hogy indítsa az uralkodót és rá kellett, hogy vegye, hogy ezt a nemzetet szeresse meg szive egész melegével, módot nyújtva ezzel arra, hogy ez a szeretet a nép részéről is teljes mértékben nyilvánuljon meg. (Élénk helyelós a szélsőbaloldalon.)

Még csak néhány megjegyzést akarok tenni arra a katonai javaslatra, a melyet a honvédelmi miniszter ur beterjeszteni szükségesnek látott. A t. honvédelmi miniszter ur és vele a kormány, abból indult ki, hogy a létszámemelés kikerülhetetlen, elengedhetetlen következménye a birodalom nagyságának, nagyhatalmi állásának.

En azt gondolom, hogy itt megint nincs vóleménykiilömbsóg közöttünk a tekintetben, hogy Magyar- országnak úgy, mint Ausztriának, de még az uralkodócsaládnak is az volt a szerencsétlensége és szerencsétlenségének legbővebb forrása, hogy mindég annak a nagyhatalmi állásnak és összbirodalmi eszmének hódolt. (Helyeslés a szólsőbalolda- lon.) Ha mód és alkalom adatott volna arra, hogy a magyar nemzet, a benne lakozó őserő, kifogyhatatlan áldozatkészség, igazi, megingathatatlan honszeretet s a király személye iránti lojalitás, a mely, fájdalom, ma már szolgasággá fejlődött, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) tisztán a magyar nemzet, tisztán a magyar állam érdekében fejtessék ki, akkor elkövetkezett volna az az idő. midőn az uralkodócsalád egyetértve a nemzettel, ezt a hazát függetlenné és nagygyá tehette volna. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.)

De nem gondolta meg a t. kormány a mai szomorú viszonyok között a benyújtott katonai törvónyja-