Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-26 / 48. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

november 26.

zése bekövetkezik, ez alighanem veszedelmesebb lesz, mint ha az a koronás fők szivében honosul meg. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.)

A t. miniszterelnök ur nem hivatkozott a függetlenségi nyilatkozatnak a megtételére azért, mert tudta és tudja, hogy a történelmi igazság az, hogy ez a függetlenségi nyilatkozat a magyar nemzet részéről kikerülhetetlen volt, tudja és tudta, hogy a történelem elismeri azt, hogy soha indokoltabb trónvesztós-nyilvá- nitás nem történt, mint 1849. április 14-ikón. Azt kérdezem ón t. ház, összeütközésbe juthatott-e Kossuth Lajos a törvénnyel és letó- pett-e a törvényesség teréről? Nézzük magát a históriai igazságot. Az igazság az, hogy V. Ferdinánd 1848. deczember 2-ikán, az ő lemondási okiratában ezt mondja (olvassa) : „Érett megfontolás után és át - hatva e lépés parancsoló szükségétől, elhatároztuk magunkat ezennel az ausztriai császári trónról lemondani.“ Hát ebben egyetlen egy szó sincs arról, hogy Magyarország apostoli királya, V. Ferdinánd lemondott volna a magyar trónról. Ferencz Károly főherczeg pedig utánna ugyanazon napon kelt lemondó nyilatkozatában ez van : „kijelenti, hogy ő is, és pedig az utánna a trónra hivatott fia, fenséges Ferencz József főherczeg részére az ausztriai császári koronáról lemond.“ Ismét csak az ausztriai császári koronáról mond le. Ha ez nem volna elég, tökéletesen elég lesz bizonyítására annak, hogy a magyar királyi trón nem ürült meg, az, hogy midőn Ferencz József a külföldi udvaroknak a trónváltozást jelenti, azt akként hozza tudomásra, hogy a császári ház örökösödési törvénye folytán a trónt elfoglalta. Egyetlen szóval sem mondta Ferencz József ő fensége, hogy ő a magyar királyi trónt elfoglalta, tehát a nép milliói épugy. mint a nemzet vezetői teljes joggal és egyenesen követelhették, kívánhatták, hogy Magyarország királyának V. Ferdinand tekintessék, mindaddig, mig utódja meg nem koronáztatott. (Igaz ! úgy van ! a szólsőbaloldalon.)

És, t. ház, talán nem lesz érdektelen, hogyha a trónváltozás kérdésében, mely annyira fontossággal bir a miniszterelnök ur kijelentése követkesztében, pillantást vetünk azon elvi kijelentésekre, melyek az

angol parlamentben, ott felmerült esetek alkalmából ebben a kényes kérdésben tétettek. II. Jakab angol király lemondásakor a következő kijelentés iktattatott törvénybe: „Ha az uralkodó megsérti az ország alkotmányát, az egyértelmű a lemondással és a trón megíiresedósóvel és az igy megüresedett trónust többé a trónörökös sem töltheti be.“ Azt kérdezem, vájjon nem sórtettek-e meg az 1848-iki törvények ? S ha a szabad angol nemzet törvénybe iktatta ezt az elvet, vájjon akkor nem volt-e ez egyértelmű azzal, hogy, miután a koronás király megsértette a törvó- neyeket, de az utód át nem veheti a trónt, trónüresedós állott be, és természetesen előállott a nemzet joga arra, hogy gondoskodjék arról, hogy ki töltse be ezt a trónt ?

Van még egy angol példa, III. Györgyre vonatkozólag, kinek esete azért is érdekes, mert mikor belátták az osztrák szomszédok és az uralkodó-család, hogy V. Ferdinánd lemondásával czélt érni nem lehet, mert az nem törvényes, és Magyar- ország trónusáról való lemondásról szó sincs, akkor azt mondották, hogy : idióta. Erre példa III. György esete, ki képtelenné vált az uralkodásra. Milyen álláspontot foglalt el az angol nemzet képviselete ezen esetből kifolyólag ? A parlament két háza azt mondta ki, hogy a parlament két házának, mint a nemzet képviselőjének áll jogában, és kötelességében is, a királyi hatóság személyes gyakorlása hiányának kipótlásáról gondoskodni. Talán nem lesz értéktelen itt a hires Pitt szavait idézni. Mikor azt vitatták, hogy a walesi herczeget közvetlenül illeti a trón, mert a király képtelenné vált az uralkodásra, Pitt igy szólt: „Azt állítani, hogy a walesi herczeg uralkodói joga független a parlament mindkét házának határozatától, alig kevesebb, mint az ország alkotmánya ellen elkövetett felségsértés. Valóságos felforgatása az alkotmány alapelveinek, azt állítani, hogy a walesi herczegnek akármi körülmények közt is joga lehet a királyi székre helyezkedni atyjának életében. E kérdésnél az alkotmány alapelvei, szabadságaink biztonsága és az állam épsége vannak koczkán.“ Ebből világos és kétségtelen az, hogy igaztalanul vádolta meg Kossuth Lajps emlékét a miniszterelnök ur, midőh azt állította, hogy ő lelépett a törvényesség teréről. (Igaz 1 Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a magyar nemzet törvényhozása és maga a magyar nemzet tartozik azon férfiú emlékének annyi tisztelettel, hogy a miniszterelnök urnák ezt a kijelentését dezavuálja, mint olyant, mely ellenkezik a történelmi igazsággal. (Igaz 1 Úgy van! a szólsőbaloldalon.)

T. ház! Lehetnek vélemény- külömbségek arról az 1849. márcz. 4-iki császári proklamáczióra adott függetlenségi nyilatkozatokról igy utólag; de, ha méltóztatnak a külföldi írókat és hazánk történelmét szem előtt tartani, akkor én nem hiszem, hogy a világnak, különösen pedig az országnak egyetlenegy magyar embere legyen, a ki azt mondhatná, hogy a függetlenségi nyilatkozat meghozatala legkisebb mértékben is törvénysértő volt. Es erre vonatkozólag felolvasom Toulmin Smith angol államjogi Írónak nyilatkozatát, — gondolom, méltóztat- nak tekintélynek elismerni — a ki ösmerve az 1849. tnárcz. 4-iki császári birodalmi alkotmányt, a következőket mondja erre az esetre vonatkozólag : „Joga van a nemzetnek az erőszakot erőszakkal verni vissza és az erőhatalommal szétszaggatott szerződést a szétszaggatónak arczá- hoz vágva, elrablott tulajdonát visz- szavenni. S valóban példátlan mérsékletről tanúskodik, hogy ainagyar nemzet mindenkor tartózkodott e jogával élni, mig csak lehetségesnek tekintette, hogy a kötött két oldalú paktum-konventumok teljes épségükbe visszaállíttathatnak és megtartásuk kellő biztosítékokkal eláttat- liatik. Tartózkodott 1848-ban is, bár hiteszegetten megtámadott hazája a legirtózatosabb módon vérbe, lángba bori itatott; de mikor a dolog annyira ment, hogy királya kit még az igaz útra visszatériteni nem volt volna lehetetlen, egy palotaforradalom által félretolatott, és a dinasztiának egy tagja, ki a félretoltnak még csak közvetlen örököse sem volt, az osztrák császári hatalom birtokába helyezkedve, ezt arra használta, hogy Magyarországot, melynek dolgaiba avatkozni sem joga, sem czime nem volt, osztrák császári seregeivel megtámadja, az ezeréves magyar államot az államok sorából kitöröltnek, egy idegen biFolytatása a mellékleten.