Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-26 / 48. szám

1902. november 26. Népesedési mozgalom. — november 19. november 25. — Meghaltak: Bacsó Eszter 3 éves korban, özv. Yincze Istvánná Hajós Mária 60 éves, Kati Mária 65 éves, Szép Sándor 55 éves, Mészáros Erzsébet 5 napos, Paprika Judith 4 napos, Paprika Józsefné Eóbék Zsuzsánna 60 éves, Gál István 4 éves, Gyűdi K. Ignácz 76 éves, Bálint Pál 1 órás, Klein Móricz 41 éves, Mándity Anna 18 éves korban. Házasságra kihirdettek: Novák József Baranyi Máriával. Nagy F. Imre Matkó Zsuzsannával. Földvári Bóniámin Gyevi Julianná­val. Nagy L. Imre Keller Etel sze­gedi lakossal. Borbás Bóniámin Gyenizse Rozáliával. Lajkó Imre Polencsik Erzsébettel. Monda Sán­dor Bábud Erzsébettel. Kalló József Paprika Judithtal. Molnár Lajos Pethő Rozinával. Kuszka Antal Marancsik Ilonával. Dr. Babó Mihály képviselő beszéde a felhatalmazási tör­vényjavaslat tárgyában. (Elmondta a képviselőházban 1902. november 18-án.) Hahó Mihály : T. ház ! (Hall­juk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) Hazánk közjogi helyzete s a parla­mentáris viszonyok úgyszólván er­kölcsi kötelességévé teszik a nemzet képviseletének, hogy mindannyi­szor, midőn egy kormány azzal a kívánsággal áll elő, hogy az ország ügyeit költségvetés nélkül vezet­hesse, a kritika jogát és kötelessé­gét gyakorolja. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Kétszeres köteles­ségünk ez nekünk, ennek a pártnak, melyhez ón is tartozni szerencsés vagyok, azért, mert mi magunk még azt az alapot is, a melyen a kormány áll, Magyarországra nézve károsnak és végzetesnek tanultuk megismerni. (Helyeslés a szólsőbal­oldalon.) Mielőtt azonban rátérnék felszólalásom tulajdonkópeni tárgyára és azoknak az indokoknak előter­jesztésére, melyek szavazatom mi­kénti leadásánál vezérelnek, köteles vagyok egy kitérést tenni. Erre ne­kem az alapot t. képviselőtársunk­nak, Nagy Ferencznek a kijelen­Kiskun-Halas helyi értesítője. tóse adja meg. (Halljuk ! Halljuk ! a a szólsőbaloldalon.) 0 ugyanis azt mondja : „Vannak dolgok, a melye­ket itt nem lehet eléggé ismételni.“ Igaza van t. képviselőtársunknak, de én azt mondom és azzal egészí­tem ki az ő mondását: Vannak dol­gok, melyeknek emlékezése nélkül nincs jövendő. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) És épen azért, t. ház, ón egy nagy dologra, a 48-iki törvények megalkotására akarok visszatérni, még pedig azért, mert a miniszterelnök ur itt a ház előtt olyan kijelentést tett, a melyet ón és a párt, a melyhez tartozom, szó nélkül nem hagyhatunk. Midőn az igen t. miniszterelnök ur a Kossuth- ünnepólyen való meg nem jelenését indokolta, a következő kijelentést és kifejezést használta (olvassa) : „Kossuth Lajos lelépett a törvényes­ség teréről, az erőszakhoz és a fegy­verhez nyult.“ T. ház, én azt hiszem, hogy midőn a miniszterelnök ur azt a kijelentést tette, hogy ő most történetet nem ir, akkor egyúttal kötelessége lett volna szem előtt tartani azt az igaz­ságot, hogy midőn történelmet idéz, akkor vagy úgy idézzen, a mint az történt, a valósághoz hiven, vagy ne idézzen. (Úgy van ! ügy van! a szólsőbaloldalon.) Eddig még nem akadt történetíró sem Magyarorszá­gon, sem a külföldön, a ki azt merte volna állítani, t. ház, hogy Kossuth Lajos lelépett a törvényesség teré­ről, hanem, azt igenis olvashatta a t. miniszter elnök ur, hogy a di­nasztia lelépett a törvényesség me­zejéről (Igaz ! ügy van ! a szélső­baloldalon.) és rákónyszeritette a magyar nemzetet arra, hogy Kos­suth Lajos vezetése melleit jogaiért, törvényeiért és igazságáért a fegy­vert vegye kezébe. (Úgy van ! Ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Azzal vá­dolja meg az 1848-iki törvények­nek a miniszterelnök ur szerint is nagy alkotóját, hogy egyenesen azt mondja rá. hogy lelépett a törvé­nyesség teréről. Ilyent, t. képviselő- ház, csak ebben a parlamentben le­hetett elmondani, a mely úgy lát­szik, a múlt nagy alakjait és a múlt nagy igazságait figyelmen kívül hagyja, ha azt párttekintetek kí­vánják. Vájjon az a Kossuth Lajos, a ki előtt V. Ferdinánd kénytelen volt kijelenteni, akkor midőn a bécsi for­radalomban a dinasztiát az elseper­tetóstől megmentette, hogy örökké hálás ezért ő és családja, vájjon az a Kossuth Lajos, a kit a koronás ki­rály az első felelős minisztérium ke­belébe mint minisztert be is vett, a ki, midőn törésre került a dolog a dinasztia és nemzet között, nemcsak nem akart a dinasztiával szakítani, hanem az ország érdekében a di­nasztia egyik tagjának ajánlta fel a trónt: vájjon ez a Kossuth Lajos csakugyan lelépett-e, t. ház, a tör- vényesság teréről ? Lehet-e azzal megvádolni ? Nem ! Hanem a miniszterelnök urnák erre a kijelentésre szüksége volt azért, mert a miniszterelnök ur or­szág és világ elé azt az indokot akarta oda állítani, hogy azért nem jelent meg az ünnepélyen, mert Kossuth Lajos az inkompatibilitás elvét hirdette és haláláig megtar­totta. Én nem akarok erről a kér­désről hosszasabban beszólni, hiszen eléggé ki volt fejtve, hogy a t. mi­niszterelnök ur ebben a kijelentésé­ben is tévedett, mert hiszen azon a merev inkompafibilitási állásponton Kossuth Lajos igenis, nagyot változ­tatott, midőn kijelentette, megírta, ismételve hangsúlyozta, hogy ő az uralkodócsalád bármely tagját, ha az csak magyar király, igenis össze- fórhetőnek tartja Magyarország jo­gaival, tehát az inkompatibilitási el­vet nem tartotta fenn in infinitum. De nem azért nem ment el a miniszterelnök ur. A miniszterel­nök ur önmagában bizonyosan az­zal indokolta meg nem jelenését, mert Kossuth indítványozta 1849. április 14-én a függetlenségi nyilat­kozatot. És Kossuth Lajos volt az, a kit a magyar nemzet törvényhozása ezen függetlenségi nyilatkozat kö­vetkeztében az ország kormányzó­jává választott. Nos, ezt felhoz­hatta volna a t. miniszterelnök ur indokul, mert egyéni érzelmeket mindenesetre kellett, hogy érint­sen ; de akkor, amikor a miniszter- elnök ur azt mondja, hogy az, a ki felelősséggel tartozik azért, hogy ne történjék semmi, a mikből az érzel­meknek és fogalmaknak összezava­rása és összeütközése keletkezhet­nék, — én azt mondom a t. minisz­terelnök urnák, hogy nemcsak fel­lelő kell vigyázni, hogy összeütkö­zések ne keletkezzenek, hanem le­felé is, mert ha a népek millióinak a szivében az érzelmek összeütkö­

Next

/
Thumbnails
Contents