Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-26 / 48. szám
1902. november 26. Népesedési mozgalom. — november 19. november 25. — Meghaltak: Bacsó Eszter 3 éves korban, özv. Yincze Istvánná Hajós Mária 60 éves, Kati Mária 65 éves, Szép Sándor 55 éves, Mészáros Erzsébet 5 napos, Paprika Judith 4 napos, Paprika Józsefné Eóbék Zsuzsánna 60 éves, Gál István 4 éves, Gyűdi K. Ignácz 76 éves, Bálint Pál 1 órás, Klein Móricz 41 éves, Mándity Anna 18 éves korban. Házasságra kihirdettek: Novák József Baranyi Máriával. Nagy F. Imre Matkó Zsuzsannával. Földvári Bóniámin Gyevi Juliannával. Nagy L. Imre Keller Etel szegedi lakossal. Borbás Bóniámin Gyenizse Rozáliával. Lajkó Imre Polencsik Erzsébettel. Monda Sándor Bábud Erzsébettel. Kalló József Paprika Judithtal. Molnár Lajos Pethő Rozinával. Kuszka Antal Marancsik Ilonával. Dr. Babó Mihály képviselő beszéde a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyában. (Elmondta a képviselőházban 1902. november 18-án.) Hahó Mihály : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) Hazánk közjogi helyzete s a parlamentáris viszonyok úgyszólván erkölcsi kötelességévé teszik a nemzet képviseletének, hogy mindannyiszor, midőn egy kormány azzal a kívánsággal áll elő, hogy az ország ügyeit költségvetés nélkül vezethesse, a kritika jogát és kötelességét gyakorolja. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Kétszeres kötelességünk ez nekünk, ennek a pártnak, melyhez ón is tartozni szerencsés vagyok, azért, mert mi magunk még azt az alapot is, a melyen a kormány áll, Magyarországra nézve károsnak és végzetesnek tanultuk megismerni. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) Mielőtt azonban rátérnék felszólalásom tulajdonkópeni tárgyára és azoknak az indokoknak előterjesztésére, melyek szavazatom mikénti leadásánál vezérelnek, köteles vagyok egy kitérést tenni. Erre nekem az alapot t. képviselőtársunknak, Nagy Ferencznek a kijelenKiskun-Halas helyi értesítője. tóse adja meg. (Halljuk ! Halljuk ! a a szólsőbaloldalon.) 0 ugyanis azt mondja : „Vannak dolgok, a melyeket itt nem lehet eléggé ismételni.“ Igaza van t. képviselőtársunknak, de én azt mondom és azzal egészítem ki az ő mondását: Vannak dolgok, melyeknek emlékezése nélkül nincs jövendő. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) És épen azért, t. ház, ón egy nagy dologra, a 48-iki törvények megalkotására akarok visszatérni, még pedig azért, mert a miniszterelnök ur itt a ház előtt olyan kijelentést tett, a melyet ón és a párt, a melyhez tartozom, szó nélkül nem hagyhatunk. Midőn az igen t. miniszterelnök ur a Kossuth- ünnepólyen való meg nem jelenését indokolta, a következő kijelentést és kifejezést használta (olvassa) : „Kossuth Lajos lelépett a törvényesség teréről, az erőszakhoz és a fegyverhez nyult.“ T. ház, én azt hiszem, hogy midőn a miniszterelnök ur azt a kijelentést tette, hogy ő most történetet nem ir, akkor egyúttal kötelessége lett volna szem előtt tartani azt az igazságot, hogy midőn történelmet idéz, akkor vagy úgy idézzen, a mint az történt, a valósághoz hiven, vagy ne idézzen. (Úgy van ! ügy van! a szólsőbaloldalon.) Eddig még nem akadt történetíró sem Magyarországon, sem a külföldön, a ki azt merte volna állítani, t. ház, hogy Kossuth Lajos lelépett a törvényesség teréről, hanem, azt igenis olvashatta a t. miniszter elnök ur, hogy a dinasztia lelépett a törvényesség mezejéről (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és rákónyszeritette a magyar nemzetet arra, hogy Kossuth Lajos vezetése melleit jogaiért, törvényeiért és igazságáért a fegyvert vegye kezébe. (Úgy van ! Ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Azzal vádolja meg az 1848-iki törvényeknek a miniszterelnök ur szerint is nagy alkotóját, hogy egyenesen azt mondja rá. hogy lelépett a törvényesség teréről. Ilyent, t. képviselő- ház, csak ebben a parlamentben lehetett elmondani, a mely úgy látszik, a múlt nagy alakjait és a múlt nagy igazságait figyelmen kívül hagyja, ha azt párttekintetek kívánják. Vájjon az a Kossuth Lajos, a ki előtt V. Ferdinánd kénytelen volt kijelenteni, akkor midőn a bécsi forradalomban a dinasztiát az elsepertetóstől megmentette, hogy örökké hálás ezért ő és családja, vájjon az a Kossuth Lajos, a kit a koronás király az első felelős minisztérium kebelébe mint minisztert be is vett, a ki, midőn törésre került a dolog a dinasztia és nemzet között, nemcsak nem akart a dinasztiával szakítani, hanem az ország érdekében a dinasztia egyik tagjának ajánlta fel a trónt: vájjon ez a Kossuth Lajos csakugyan lelépett-e, t. ház, a tör- vényesság teréről ? Lehet-e azzal megvádolni ? Nem ! Hanem a miniszterelnök urnák erre a kijelentésre szüksége volt azért, mert a miniszterelnök ur ország és világ elé azt az indokot akarta oda állítani, hogy azért nem jelent meg az ünnepélyen, mert Kossuth Lajos az inkompatibilitás elvét hirdette és haláláig megtartotta. Én nem akarok erről a kérdésről hosszasabban beszólni, hiszen eléggé ki volt fejtve, hogy a t. miniszterelnök ur ebben a kijelentésében is tévedett, mert hiszen azon a merev inkompafibilitási állásponton Kossuth Lajos igenis, nagyot változtatott, midőn kijelentette, megírta, ismételve hangsúlyozta, hogy ő az uralkodócsalád bármely tagját, ha az csak magyar király, igenis össze- fórhetőnek tartja Magyarország jogaival, tehát az inkompatibilitási elvet nem tartotta fenn in infinitum. De nem azért nem ment el a miniszterelnök ur. A miniszterelnök ur önmagában bizonyosan azzal indokolta meg nem jelenését, mert Kossuth indítványozta 1849. április 14-én a függetlenségi nyilatkozatot. És Kossuth Lajos volt az, a kit a magyar nemzet törvényhozása ezen függetlenségi nyilatkozat következtében az ország kormányzójává választott. Nos, ezt felhozhatta volna a t. miniszterelnök ur indokul, mert egyéni érzelmeket mindenesetre kellett, hogy érintsen ; de akkor, amikor a miniszter- elnök ur azt mondja, hogy az, a ki felelősséggel tartozik azért, hogy ne történjék semmi, a mikből az érzelmeknek és fogalmaknak összezavarása és összeütközése keletkezhetnék, — én azt mondom a t. miniszterelnök urnák, hogy nemcsak fellelő kell vigyázni, hogy összeütközések ne keletkezzenek, hanem lefelé is, mert ha a népek millióinak a szivében az érzelmek összeütkö