Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-29 / 44. szám
1902. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. október 29. gyarország anyagi téren rendelkezik. Es akkor azt kérdem, t. ház, hogy vájjon ha a magánéletben ez az igazolt meggyőződés megteremtetik valakiben: az megteheti és megteszi-e azt, hogy annak tudatában, hogy sem kötelezve nincs reá, sem nem bírja el, mégis magára vállalja annak a tehernek viselését ? Azt gondolom, t. ház, hogy a magánéletben ezt nem tennék meg, és ha ott nem teszik, akkor kétszeres kötelességünk a nép milióival szemben, hogy a közélet terén olyan terhek átvállalásától tartózkodjunk, a melyeket a közönség elviselni képtelen. (Elénk helyeslés a szélsőbal- dalon.) E tekintetben talán nem lesz érdektelen, t. ház, ha két nagyon tekintélyes képviselőtársunkra — közülök az egyik fájdalom, már elhunyt — hivatkozom : Horánszky Nándor képviselő urra, későbbi miniszterre . . . A miniszterelnök urnák, úgy látszik, nem tetszik a hivatkozás. . . ... de Horánszky Nándor volt kereskedelemügyi miniszter világosan kijelentette, —• és kifejtette indokait is, — hogy a quóta felemelése jogtalan, igazságtalan, törvénytelen és képtelen dolog. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Horánszky Nándor ezen kijelentése után lett miniszter, tehát az ő elvi álláspontja nagyon természetesen igazolást nyert, mert ha az nem lett volna igaz, akkor nem foglalhatta volna el a vörös bársonyszéket. A másik férfiú, a kire hivatkozom, a most említett megboldogult miniszter utódja, Láng Lajos képviselő ur, aki 1896-ban kiadott munkájában ekként nyilatkozik (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): „Mindenkinek egyet kell értenie Horánszky Nándorral a tekintetben, hogy az amúgy is nagy bajt a korona esetleges elöntése nem orvosolhatná, hanem csak állandósítaná és hogy sem a monarchia két államának anyagi viszályban való állandó bíráskodása kívánatos nem lehet, mert ilyen állapot mellett sem belső pilitikát csinálni, sem kifelé a monarchia tekintélyét fentartani nem lehet, hanem ellenkezőleg félni kell attól, hogy ezen viszálynak kihatása lesz minden más ügyre, a mely a monarchia két állama között fennálló kapcsolattal összefüg, és épen azért előbb-utóbb szakadásra vezet.“ (Egy hang a szólsőbaloldalon: Adja Isten !) Hát t. ház, vajha mielőbb beteljesülne ez a jóslat, de nagyon természetes dolog, hogy akkor a miniszteri székbe jutott képviselő urnák is kötelessége volna azon dolgozni, mert ő maga is kijelentette, hogy a királyi döntéssel való játék ennek az országnak tönkretételére fog vezetni, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Magára a dolog érdemére is tesz kijelentést Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter ur azon röpiratában, a mikor azt mondja (olvassa) : „Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a quótának mind magasabbra való emelése szükségkópen zavart idézne elő Magyarország államháztartásában és Magyarország meggyengítése ellenkezik nemcsak a magyar államnak, de egyszersmind a monarchiának jól felfogott érdekével.“ (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát miért nem foglal a t. miniszter ur állást azon eljárás ellen, a mely a quótaemelés alakjában igenis sietteti Magyarország annyagi bukását ? He hát, úgy látszik, t. ház, hogy mihelyt a miniszteri székbe jut valaki, egészen más szemüvegen keresztül lát; (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) egészen más érzelmeket táplál, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mint addig, a mig kivtil állt és csak reménykedik abban, hogy oda be fog jutni, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, t. ház, hogy bájital alakjában adják-e be Bécsben a minisztereknek a bóditó szert, avagy magában a bécsi levegőben van-e benne, de egy bizonyos, hogy ki vannak cserélve a magyar államférfiak rögtön, mihelyt lábukat egyszer, mint tényleg működő vezérfórfiak Bécsbe teszik, arra szomorú és méltán kétségbeejtő bizonyítékaink vannak, (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn a quótabizott- ság javaslatba hozza az arányt, világosan kijelenti jegyzőkönyveiben azt, hogy (Olvassa): Ámbár a magyar orsságos bizottság tagjai kivétel nélkül meg vannak győződve, hogy a jelenleg érvényben álló arányszám nem felel meg a magyar korona országai teherviselési képességének, hanem ezt jóval túlhaladja, ezen bizottság mégis igen nagy súlyt fektet arra, hogy a két állam közötti hozzájárulási arány ne a korona döntése által és csak egy évre, hanem az alkotmányosság fogalmának jobban megfelelő parlamenti utón és hosszabb időre állapíttassák meg. Azért kötötte tehát meg a kompromisszumot az osztrák bizottsággal a magyar quótabizottság, hogy „mód és alkalom adassák a törvényhozásnak,“ — legalább ezt hirdette, — hogy ezen kényes kérdés a maga törvényes utján és módján oldassák meg. Ha az a feltétel, a melyhez kötötte és az a reménység, a melyben b'izva fogadta el a bizottság, — nem teljesedik be, akkor ezen bizottságnak erkölcsi kötelessége tiltakozni az ellen ebben a házban, hogy a kompromisssum jogerőre, érvényre emeltessék és pedig egyoldalú királyi döntéssel a nélkül, hogy maga az országgyűlés ebben a kérdésben határozhatott volna. Maga a pénzügyi bizottság is érezte, tudta, hogy egy olyan javaslattal áll szemben, a melyet az igazság szemüvegén keresztül nézve elfogadásre ajánlani nem, lehet és épen azért azon sajátságos és méltán megütközést keltő oly kifejezést használ jelentésében, a melyet addig ón legalább jelentéseinkben nem láttam. Ugyanis maga a pénzügyi bizottság is kijelenti, hogy a jelenleg érvényben álló arányszám már jelentékenyen túlhaladja a magyar korona országainak teherviselési képességét. Volt benne annya önérzet abban a bizottságban, és nem is meri mondani, hogy ajánlja elfogadásra, hanem kívánja, hogy mód és alkalom adassák, miszerint a törvényhozás határozhasson ezen kérdésben és nem ellenzi a kompromisszum fentartá- sát. Bocsánatot kérek, igy ez játék- űzós a nemzet jogaival és érdekeivel (Igaz! Úgy van ! a szólsőbaloldalon); mert vagy van egy bizottságban annyi kötelessógerzet, férfiasság és határozottság, hogy megmondja, hogy igenis ezt vagy azt helyeslem, még pedig a következő okokból, de akkor meg kell, hogy mondja azt nyíltan, férfiasán, felemelt fővel; vagy pedig nincsen annyi bátorsága, nincsen felfogásában annyi határozottság, akkor meg lehetetlen, hogy ez a bizottság egy ilyen kijelentéssel jöjjön a ház elé, hogy nem ellenzi. Ezek a bizottságok nem arra valók, hogy fedjék a mi esetleges tévedéseinket, hanem hogy felvilágosítsák ezt a házat, (Igaz ! Ügy van ! a szólsőbaloldalon.) mert mindenféle adatok, olyanok is állanak rendelkező sere és felvilágosítására, a melyeket
