Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-29 / 44. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 29. a ház plénumában megnyerni nem lehet. (Ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek azok az érvek, a melyeket szem előtt tartva, azon meggyőződésben élek, hogy ezen országot jogtalanul, igazságtalanul és törvénytelenül terhelik meg a magasabb quótával. Igaz, hogy hivatkozás történt az osztrák részről arra, hogy Magyar- ország földmivelési, gazdasági állapota fejlődött, emelkedett. Hát én azt gondolom, hogy azok, a kik kint az életben megfordulnak és a kik nemcsak a választások ideje alatt állanak szóba a polgársággal, hanem azután is, azok nagyon jól tudják, hogy Magyarország mezőgazdasága soha szomorúbb, válságosabb helyzetben nem volt, mint épen most. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon). Az az emelkedés, a mely látszólag meg van . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon : Látszat, mint ez a ház!) Igaza van a t. képviselőtársamnak, hasonlít ehhez a házhoz. Nem olyan pompás, de bizonyos, hogy ép annyi kifogás alá esik, mint ez. Móltóz- tassók meggondolni azt, hogy a látszólagos emelkedés, előmenetel minek a következménye? Annak, hogy adósságokkal túlterheltük a birtokokat, mert egyébként eredményt produkálni képesek nem lettünk volna és ha meggondoljuk hozzá még azt, hogy nemcsak az egyéni eladósodások terére kellett a polgároknak reá lépniük, hanem közvetett utón még két külön módon is terheltetett, nevezetesen a vármegyei és községi adósságcsinálás alakjában, akkor be kell ismernünk azt, hogy az'egyes polgárnak adósságot kellett csinálni azért, hogy magát és családját tiszteségesen eltarthassa és hogy eleget tehessen annak a kötelességének is, hogy az osztrákok számára a milliókat beszolgáltassa az állampénztárnak. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Én a felsorolt indokok alapján nem tehetem, hogy a magam részéről tudomásul vegyem azt a királyi leiratot, illetőleg döntést, a mely törvényellenes és igazságtalan. (Helyeslés ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt azonban beszédemet befejezném, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.)szükségesnek látom idézni egy előbbi qhóta- bizottságnak jelentését, a mely 1896-ban kelt, és a mely Széli Kálmánnak, mint elnöknek aláírását viseli. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső- baloldalon.) E quóta-bizottsági jelentés ezt a kijelentést tartalmazza : „Midőn pedig az adatoknak oly hosszú sora, a milyent a magyar országos bizottságnak előterjeszteni szerencséje volt, azt mutatja, hogy bármilyen mértéket alkalmazzunk a monarchia két állama vagyonoso- dásának megítélésére, s az eredmény mindig ezen az arányon alól marad, a mely szerint a magyar korona országai eddig a közösügyi költségekhez hozzájárultak, a magyar országos bizottság nyugodt lelkiismerettel véli mondhatni, hogy ezen hozzájárulási arány felemelésére sem ok, sem szükség nincsen.“ Ezt a jelentést terjesztette elő a miniszter elnök ur aláírásával, mint elnöke az akkori quótabizottságnak. Kérdem, t. ház, előnyösebben alakultak-e azóta Magyarországnak gazdasági viszonyai ? Emelkedett-e azóta a magyar nép teherviselési képessége, s a költségeknek apadása apasztotta-e az egyesek terheit ? Azt gondolom, mindenki kénytelen elismerni, hogy közgazdasági téren nemcsak előre nem mentünk, hanem fájdalom, visszaestünk. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek után, t. ház, a kormányelnök urnák azt a javaslatot terjeszteni elő, hogy azt a felemelt quótót, mely időközben királyi döntései lett magasabbá, elfogadtassa a magyar néppel, — és illetőleg arra reá parancsolja, egyáltalában nem felel meg a politikai következetességnek, (Úgy van 1 ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) és én kénytelen vagyok emlékezetébe idézni a t. háznak az 1861-iki országgyűlésnek felfelé elhangzott figyelmeztetését, a mely akként szól: „Az egyes országok sértett önérzete és a kényszerűségből származott keserűség szétvállási, sőt talán végelszakadási vágyakat ébresztenek, de e miatt a birodalom akkor lesz majd a leggyöngébb, midőn összes erejére s a népességnek egész lelkesedésére a legtöbb szüksége volna.“ Minél előbb következzék be az az idő, hogy az a szétválás, a mely tisztán csak a perszo- nál-unióra fog vezetni, beálljon. De ha elkövetkezik, a mi bekövetkezett 1861. után, hogy ennek a monarchiának megpróbáltatásokon kell keresztülmennie . . . . . . akkor be fog következni az, a mi bekövetkezett 1866-ban, a melynek következtében kaptuk visz- sza 1867-ben azt a látszólagos, csonka alkotmányt, a melynek bizonytalansága, a gyakorlati élet szempontjából való helytelensége, életkópteleusége 35 esztendő alatt kózzelfoghatólag bebizonyosodott. (Igaz! Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Nem veszem tudomásul a királyi döntést, és kérem a t. házat, hogy annak tudomásulvételét megtagadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljpnzés a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetés e k. Üzlet-átvétel. Bátor vagyok a t. közönségnek becses tudomásai a hozni, hogy Pájer József ur 36 óv óta fennálló fűszer üzletét átvettem és ugyanazt ezután ÁRVAY LAJOS bejegyzett czég alatt saját számlámra fogom tovább folytatni s tisztelettel kérem a nagyérdemű közönséget, legyen szives czégemet becses figyelmére méltatni. Legyen szabad remélnem, hogy azon bizalmat és jóakaratot, mely- lyel elődömet kereskedői pályáján megtisztelni szives volt, tőlem sem vonja meg, s biztosítom, hogy jutányos és kifogástalan minőségű áruk, valamint vevőim kívánalmainak pontos teljesítésében mindenkor képes leszek feladatomnak megfelelni és főtörekvósem egyedül az, hogy magamat t. vevőim becses bizalmára minden tekintetben érdemesnek mutassam. Kérem tehát a t. vevő-közönséget, szíveskedjék vállalatomat becses pártfogásában részesíteni és megrendeléseivel minél gyakrabban megtisztelni, hogy lelkiismeretes működésemről mihamarább meggyőzhessem. Kiváló tisztelettel Arvay Lajos. Halas, 1902. Nyomatott Práger iferenez könyvnyomdájában.
