Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-29 / 44. szám
« 1902. hogy Magyarországnak törvényben is biztosított jogai, de nemzeti érdekeinél fogva is feltétlenül jogosult igényei épen a nemzettől nagy anyagi áldozatot igénylő külügy és hadiigy terén teljesen mellőztettek és alárendelteitek az osztrák érdekeknek. (Úgy van ! a szólsőbaioldalom) Pedig, ha valahol, épen e két kérdésben lett volna alkalma s egyszersmind kötelessége is a t. miniszter- elnök urnák, hogy ünnepélyesen tett Ígéretét az utolsó betűig beváltsa. A t‘ miniszterelnök ur sokszor hivatkozott arra, hogy ő teljesítette kötelességét minden irányban. Hát igenis, teljesítette felfelé, teljesítette Ausztriával szemben, de nem teljesítette a magyar nemzettel szemben. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi csak akkor adhatnánk hitelt a t. miniszterelnök ur kijelentésének e tekintetben, ha móltóztatnék letenni a ház elé mindazokat a levelezéseket, a melyek arra vonatkoznak, hogy a külügyben kikérték a magyar kormány véleményét, hozzájárulását és ez azt meg is adta ; mert különben nincs módunkban ellenőrizni azt a kijelentést, hogy a miniszterelnök ur valósággal érvényesítette törvényben biztosított kötelességeit és egyszersmind a nemzet jogait. S én aggódom, hogy, ha azokba a levelezésekbe betekintés adatik a nemzet törvényhozásának, ez igenis kénytelen lesz konstatálni azt hogy a miniszterelnök ur a legfontossabb kérdésekben nem váltotta be a nemzetnek tett Ígéretét. Széli Kálmán ministerelnök: Például ? Hát, t. miniszterelnök ur, példára is hivatkozom, ha móltóztatik kívánni. 1899. márczius 8-án a t. miniszterelnök ur a kópviselőházban azt mondotta, hogy gondoskodni fog a kormány arról, hogy a quótadöntós- ben a ház abba a helyzetbe hozassák, miszerint az egyezkedés iránt a törvényhozás határozhasson, és kijelentette a miniszterelnök ur, hogy csak végszükség esetén fordul a korona döntéséhez. Nos, ha beállott a végszükség, akkor a t. miniszterelnök urnái is beállott a vég. Mert ha akár Magyarország, akár a másik állam nem képes törvényes feladatait teljesíteni, akkor a t. miniszterelnök urnák itt ebben a házban világos Kiskun-Halas helyi értesítője. kijelentést kellene tennie, hogy elérkezett a vég s beállt a magyar nemzet önrendelkezési joga gyakorlati érvényesítésének szüksége, s ekkor ennek a törvényhozó-testületnek le kellene vonnia a konzekven- cziát az összes 67-es alkotásokra, a melyeknek legkényesebb része épen a quóta kérdése. Gondolom, a példa eléggé felvilágosítja a miniszterelnök ur eddigi eljárását. Széli Kálmán miniszterelnök : Nem egészen ! Hát mondok másik példát! (Halljuk ! Halljuk 1) Legyen szives megnyugtatni a t. miniszterelnök ur ezt a házat és a magyar nemzetet arra nézve, hogy a miniszterelnök ur lehetővé tette azt, hogy nemzet és király érzelmekben egymáshoz közelebb álljon most, mint állott 68-ban. Vájjon nem áll-e távolabb az urdlkodóház a nemzettől ma, mint állott 1868-ban, 34—35 évvel ezelő.t? Ezek mind annak a politikának a következményei, a melyet önök folytattak, s a melyet az a többség támogatott, a mely ott künn a választók előtt elég sűrűn és elóg gyakran Magyarország jogaira hivatkozik. Gondolom a példából elég lesz. (Úgy van ! a szólsőbaioldalom) Magára a királyi döntésre vonatkozólag kettős szempontból kell nyilatkoznom. Az egyik a forma kérdése, a másik a lényegé. Hogy formailag a királyi döntés nem felel meg a törvény követelményeinek, az, — gondolom, — eléggé meg volt ebben a házban világitva. (Elénk helyeslés a szólsőbaioldalom) Hiszen világosan mondja a törvény, hogy ő Felségének csak akkor van joga dönteni. — és ekkor ez feladatát képezi — ha az országgyűlés nem tudott megegyezésre jutni az osztrák birodalmi tanácscsal. Hát nagyon jól tudja mindenki e házban, hogy a magyar országgyűlésnek nem adatott mód és alkalom arra, hogy ebben a kérdésben valóságos akaratát kifejezésre juttassa. (Helyeslés a szólsőbaioldalom) Es abból, hogy a királyi döntés nem felel meg formailag a törvény követelményeinek, az a veszedelem származik, hogy a nép millióinak lelkében megrendül a bizalom a törvények iránt. Már pedig, ha ott nem tartják meg a törvényeket, a hol azok megtartására ügyelni kell, akkor nagyon kérdéses, nem rendül-e meg a bizalom a másik oldalon is, nem hiszi-e október 29. a nép is, hogy neki sem kötelessége a törvényeknek engedelmeskedni. S ha ez a felfogás egyszer érvényre emelkedik és érvényesülni kivan, akkor olyan kárt tétetik az országnak és a nemzetnek, a melynek súlyos következményeit nem vagyunk képesek belátni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Felmerül az a kérdés, vájjon ezt a királyi döntést be kell-e czikkelyezni törvényeink közé ? Én abban a véleményben vagyok, hogy nem kell. (Igaz ! Úgy van 1 a szólsőbaioldalom) Megmondom ennek okát. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja a törvény, hogy ő Felsége döntése alá akkor bocsájatik a kérdés, ha a két országgyűlés nem tud megegyezésre jutni. libben ki van fejezve az, hogy mindenekelőtt a nemzet törvényhozásának kell kifejeznie a maga akaratát, óhajtását, kívánságát és csak ennek tudatában és ismeretében van joga dönteni ő Felségének. Már most, ha kimondotta a törvényhozás a maga véleményét, a maga akaratát, a maga kívánságát: miután a döntést ő Felsége kezébe teszi le a törvény arra az esetre, ha megegyezés nem jön létre, szerintem a törvényhozásnak nem kell tovább e kérdéssel foglalkoznia, mert a priori kifejezte a maga akaratát; később úgy sincs módja változtatni azon, a mit a király eldöntött és igy nem lenne helyes az újabb tárgyalás. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi már most a királyi döntésnek magát a lényegét illeti, arra nézve nagyon röviden kívánok nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Pénzkérdésekben nem szabad, hogy ro- konszenv, vagy ellenszenv irányítsa az alkudozó feleket. Pénzkérdésben mindenütt annak a két kérdésnek kell szemben állani, vájjon kötelezve van-e az egyik lói arrra, a mi tőle követeltetik, és másodszor, hogy képes-e azon kötelezettség és feladat teljesítésére,! a melyre válalkozik ? T. ház, nem ón mondom, hanem maga a quóta-kizottság ismételten kijelentette, hogy az az arány, a mely szerint Magyarország a közösügyi kiadásokhoz a királyi döntés értelmében hozzájárulni kénytelen, nem felel meg a nemzet teherviselési képességének. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem áll arányban azzal az erővel, a melylyel MaFolytatása a mellékleten.
