Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-22 / 43. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

október 22.

Hasznos tudnivalók.

A baromfi betegségei.

Fölötte veszedelmes járványszerű betegség az úgynevezett: szál- féreg, mely néha roppant pusztítást tesz a baromfi közt, mert ez idézi elő a fuliasztó hurutot, s annak, a hol járványszerüleg fellép, néhány nap alatt a baromfi tömegesen esik áldozatul.

Ezen veszedelmes baj ellen óvszerül szolgál : jó levegő, vasgálicz az ivóvízben ; ezt könnyen előállíthatjuk, ha rozsdás vasat teszünk a víztartóba, mely állandóan benne marad ; a baromfinak gyakran fokhagymát kell aprítani a korpa- és árpadara-vegyülékből álló eledelükbe.

Ha észrevesszük, hogy a baromfi félrevonul, nem igen eszik és folyton tiiszköl, orrlyukai bedugulnak, bűzös sárga gennyel megtelnek, akkor nagyon tanácsos a megbetegedett állatot elkülöníteni, száját, csőrét eczetes vízzel — melyben dohányt felforralunk — jól megmosni, aztán ládába tenni és dohányfüstöt bele ereszteni, melyet legkönnyebben úgy nyerhetünk nagy mennyiségben, ha megnedve- sitett dohányt izzó parázsra szórunk. A baromfi kénytelen a füstöt be- szivni s ez megöli a szálférget; az ivóvízbe megtört fokhagymát kell tenni.

Ha ezen betegség járványszerűn fellép valamely vidéken, akkor legtanácsosabb a baromfit eladni, minthogy e baj ragályosnak is bizonyult. Ha pedig a baromfi már hullani kezd, akkor a járvány elmúltával nagyon alaposan kell fertőtleníteni a tyukólat, az udvart, fészkeket, szóval mindent, a mivel a beteg baromfi érintkezésbe jött. Az udvarban a talajt legalább egy ásónyira le kell ásni s a fertőzött földet kihordani, aztán vasgálicz-oldattal jól meglocsolni és tiszta, ha lehet, gyepföldet ráhordani gyepestől. A tyúkólnak talaját, ha nem deszká- zott vagy téglázott, szintén egy jó ásónyira ki kell takarítani, a földet eltávolítani és szintén vasgáliczol- dattal — 50 liter vízre számítunk V* kilo vasgáliczot, melyet forró vízben fel kell olvasztani és a többivel összekeverni. Az ülőfákat újakkal kell kicserélni, a falakat kátránynyal megmázolni, ha az ól padlós, akkor a padlót erős szodaluggal,

seprővel le kell dörzsölni, sok vízzel leöblíteni s midőn megszárad, szintén kátránynyal bekenni. A téglázott talajt l°/0-tos karbolsav-oldattal fel kell mosni.

A ki nem fertőtlenített, alaposan kitisztított ólban hagyja a járvány után megmaradt baromfit, az biztos lehet benne, hogy néhány hét múlva a betegség újra kiüt s elpusztítja a megmaradt vagy újból beszerzett baromfit.

A píp.

Ez is egy olyan baj, mely igen sok apró csirkét, de felnőtt tyúkot is tönkre tesz, ha nem segítenek rajta ideje korán : ez csak is a tyúkok különleges betegsége, melynek oka eddig még nincsen kellőleg és biztosan kiderítve. Okául hozzák fel a rósz ivóvizet és a víznek hiányát, a nagy hőséget nyáron, de minthogy tapasztalat szerint ezen baj olyan tyúkoknál is előfordul, melyek a legczólszerűbb gondozásban és etetésben részesülnek, e szerint annak még más belső okának is kell lennie.

E betegség azzal kezdődik, hogy a kis csibék nem esznek, egyre csipognak, összehúzzák magukat tollzatuk borzas, szárnyaik lógnak. Ha egy ilyen kórjeleket feltüntető csibét felveszünk és csőrét felnyitjuk, akkor azt látjuk, hogy nyelve rendkívüli hosszú és hegyén kemény fehér bőr van. Itt nincs más segély, mint az operatió.

A ki ügyesen tud bánni az ilyennel, bal kezével felnyitja a csibe csőrét, — ölébe fogva őt — s első és második ujjával megfogja és kissé megfordítja a nyelvét mig a jobb kezével vékony, nem fölötte éles kis késsel a bőrt alul a nyelvén felemeli és ujjával megfogva óvatosan lehúzza.

Ekkor már készítve legyen 10 perczentes karbolsavoldat, vagy annak hiányában salicyl-oldat, és azzal jól ki kell mosni a csibe száját, olyan módon, hogy csőrét nyitva tartjuk lefelé fordítva, s a vizet bele öntjük, a mig a vérzés elmúlik, ha ügyesen levétetett a píp, akkor néha nem is vérzik. Miután a vérzés elállt, lenmagolajjal bekenjük a sebet, a csibének pedig egy kis darab irós- vajat adunk be; most bocsássuk szabadon s adjunk neki enni, ha látjuk, hogy nem birja a szemeket felszedni, akkor egy kis idő múlva ismét megfogjuk és tejbe áztatott kenyeret, egy darabka nyers húst vagy

szalonnát adunk a szájába ; mindaddig puha eledelt kell neki adni, a mig a nyelve be nem gyógyul.

(Vége követk.)

Népesedési mozgalom.

Születtek:

— október 15. október 21. —

Szabó Sándor és Suhajda Júliáiménak Sándor nevű fiuk. Komlós János és Halász Máriának Eszter nevű leányuk. Szabó Pál és Szluka Rozáliának Béniámin nevű fiuk. Probojcsevits Sándor Viktor Eduárd és Babó Juliánnának Mária Terézia nevű leányuk. Neivirth Imre és Volf Adélnak Terézia nevű leányuk. Fehér János és Gajág Juliánnának Juliánná nevű leányuk. Paor Smolcz József és Czifra Máriának István nevű fiuk. Gál Károly és Gál Zsófiának Jolán nevű leányuk. Kis Sándor és Babenyecz Máriának Sándor nevű fiuk. Berta Sándor és Patai Rozáliának Sándor nevű fiuk. Károly István és Hanczkó Máriának Erzsébet nevű leányuk. Tóth Döme Sándor és Varga Judithnak János nevű fiuk. Sárosi József Sándor és Halász D. Rozáliának Sándor József nevű fiuk. Egregi Horváth István Rudolf és Oláh Zsófiának István László Miklós nevű fiuk.

Meghaltak:

Sütöri Lajos 5 éves korban. Mráz Erzsébet 4 éves, Babos Krisztina 14 napos, Német Pál 58 é-ves, Brecska László 9 éves korban.

Házasságra kihirdettek:

Szőke István Kis Jusztina majsai lakossal. Szalai Sándor Csatári Juliannával. Babenyecz Benedek Pataki Eszterrel. Szanyi Lajos Szundi Rozinával. Vincze Károly Csáki Emeren- czia majsai lakossal.

Csarnok.

A miniszter anyja.

(Vége.)

Nyilott e közben a konyhaajtó, s Papucskáné, ki már jó terhes állapotban volt, hogy terhes asszony i ruhát viselt — oda szökött a paraszt asszonyhoz és elkiáltotta magát:

— Jaj, itt van az ón anyám !

S csókolta ölelte a vénasszonyt.

A kis rücskös fekete, kisó ferde szájú aszonyka nem igen nyerhette meg az öreg Papucskánó tetszését, mert alig mozdult helyéről.

— Hát tónsasszonyban kit tisz-