Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-22 / 43. szám

1902.

október 22.

telhetek, fordult a fiatal parasznőhöz ifjabb Papucskáné.

— Én a János bácsi sógora vagyok, az ón uram Savanyó Sándor utkaparó márcziustól fogva.

— Jaj — az én kedves sógornóm.

Es újra eljátszotta Papucskánó a

komédiáját.

Végre is mit tehettek, fölkászo- lódtak az atyafilátogatók, a miniszter anyja megerősítette a puttón kötelét s megindult, hogy átmenjen az igazi Papucskáókhoz.

Lakásukat csak egy vékony ajtó választja el a Papucska urékótól, s bizony onnan minden nyomatékosabb hang áthallatszik.

Nem tudtam levetkőzni a női gyengeséget — oda hallgattam néhány perczig — hogy mit hazudo- zik Papucskánó az anyósának.

Dicsekedett, — no de hogy !

— Ez a bútor itt, anyám — mind selyem. Tapintsa csak. Ilyenen ül Jánosom. Ezek a chifonok massiv diófa, ez az asztal massiv körtefa, ezek az álványok mahagóni fából vannak. Egy gróf nem lakha- tik különben. Itt csak két szobánk van, de elmegyünk az Andrássyutra, ott vettünk föl négy szobás lakást. Hótszáz forinttal, tetszik érteni, héttel ? Aztán, ott helyezem ón el az ón drága kis anyámat. Jaj de örülök.

— Hát az mi ? kórdó változó érzelmekkel idősb Papucskánó.

— Ez, hát ez anyám hárfa ?

— Minek ? Ki jár itt koldulni'?

— Oh, anyám, hárfázni a grófnők szoktak.

— Nálunk koldus cseh szotykák. Ez nem hárfa.

— Nem, de olyan — czitera. A királyné is cziterázik.

— Czitera ? az más.

— A borbély tud ilyenen — magyarázó a sógornó anyósának.

Jött a férj is, Papucska János ur, a miniszter.

Hangos, hetyke kopogása már messziről hallatszott.

— Mi ez ? kiáltá.

—• Hát ón vagyok, János.

— Minek jöttek ?

— Búcsúba fiam.

— Hát mórt nem Írták meg?

— Mért irtuk volna ?

— Az embert itt — itt — a puttont csak nem maguk hozták ?

— Már hogyne hozhattuk volna. Hiszen azt hallom, hogy te nem az vagy, a kinek magadat Írtad.

— Ki vagyok ?

_______________

Kisku

n-Halas helyi értesítője.

— Hát te nem a miniszter vagy ?

— Nem hát.

— Hát akkor mi ?

— Fogja be a száját, s beszéljen okosan.

A miniszter anyja örömében, vagy csalódásában hangosan sir- dogált. T. L.

Szerkesztői üzenet.

K. H. Szives figyelméről tanúskodó levelét elég érdekesnek találjuk, hogy azt itt részben közzétéve szőjjiik bele feleleteinket. Levele Így szól:

„T. Szerkesztő ur! Mikor azt a bizonytalan időközökben megjelenő heti lapot olvasom, mindig a viszontlátás örömeit élvezem, mert rendszerint szóról-szóra újra látom benne az ön lapjának 2—3 héttel előbb megjelent közleményeit. Most legutóbbi számában is átvéve találom a Vasúti baleset és A koldus asszony gyilkosa czimfi czikkelyeket. De már azt mégsem értem, hogy ez utóbbit miért kezdi az a lap is igy : „A lapunk múlt heti számában közölt gaz gyilkosság“ . . . stb., mikor az a lap erről mit sem közölt előbb, és a múlt heti száma, mint ő maga jelzi, meg sem jelent ?“ (Ezt Öu nem érti ? Magyarázata pedig rövid és egyszerű : Az olló vak eszköz.) — „Azt som tudom, hol maradt ama lap utolsó előtti számában Ígért folytatásán Kossuth-iinnepély- ről szóló félbemaradt tudósításnak V“ (Ezt ne tőlünk tessék kérdezni; mi azt hiszsziik, Ön ebben ok nélkül lát sérelmet. az a folytatás bizonyára benne volt anuak a lapnak multheti meg-nem-jelent számában.) Figyelmes kérdéseit szívesen látjuk ezután is.

Prágcr Fercncz

felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Hirdetések.

2862/1902. tkvi szám.

Árverési hirdetmény.

A kiskun-halasi kir. járásbíróság miut telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a sárközi takarékpénztár és társai végre- hajtatóknak özv. Darányi Istvánná Buda Mária és társai végrehajtást szenvedők elleni 324 kor, 244 kor, 17 916 kor. 42 fill, és 844 kor. tőke követelések és jár. iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék a halasi kir. járásbíróság területén levő. a halasi 1345. sz. tjbvben A + 1500. hrsz. IV tizedbeli egész ház és udvarra 1760 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1902. évi november hó 22-ik napján d, e. 9 órakor a halasi kir. járásbiróságnál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10°/o-át vagyis 176 koronát készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni.

Kiskun-Halas, 1902. évi szept. hó 2.

A bír. jbiróság mint tkvi hatóság.

Patay kir. aljbiró.

Üzlet-átvétel.

Bátor vagyok a t. közönségnek becses tudomásáia hozni, hogy Pájer József ur 36 év óta fennálló fűszer üzletét átvettem és ugyanazt ezután

ÁRVAY LAJOS

bejegyzett czóg alatt saját számlámra fogom tovább folytatni s tisztelettel kérem a nagyérdemű közönséget, legyen szives czégemet becses figyelmére méltatni.

Legyen szabad remélnem, hogy azon bizalmat és jóakaratot, mely- lyel elődömet kereskedői pályáján megtisztelni szives volt, tőlem sem vonja meg, s biztosítom, hogy jutányos és kifogástalan minőségű áruk, valamint vevőim kívánalmainak pontos teljesítésében mindenkor képes leszek feladatomnak megfelelni és főtörekvósem egyedül az, hogy magamat t. vevőim becses bizalmára minden tekintetben érdemesnek mutassam.

Kérem tehát a t. vevő-közönséget, szíveskedjék vállalatomat becses pártfogásában részesíteni és megrendeléseivel minél gyakrabban megtisztelni, hogy lelkiismeretes működésemről mihamarább meggyőzhessem.

Kiváló tisztelettel

Arvay Lajos.

Halas, 1902. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.