Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-24 / 39. szám
1902. szeptember 24. kalocsai csizmadia, Kegler József pataji kocsmáros, Vendl Károly kalocsai nyug. urad. erdész, Kémeri Gyula halasi szabó, Janek Mátyás kalocsai borbély, Marosy Gyula kalocsai czukrász, Szántó Vilmos kalocsai kereskedő, és Szüle Lajos halasi gőzmalom-tulajdonos. Elsőnek Dér Péter vádlottat hallgatja ki az elnök, kinek kérdéseire az kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. Az eset történte idején ő a putriban volt otthon, ette a vacsorát, melyet fia főzött. Ez akkor nem volt benn. Hallott ő lövést, lármát, de azt hitte nyulakra vadá.- szik valaki. Fia fél óra múlva ment be, azt mondta : látott az országút felől 3 embert Pernekiék felé menni, ő is hallotta a lövéseket. Ok azután lefeküdtek, reggel láttak szaladgálást, aztán elfogták őket. Elnök : Dehát téli időben este 7 órakor már nem igen szoktak nyulakra vadászni; nem volt magának gyanús a lövöldözés ? — Előbb sötét volt, de aztán kivilágosodott, lehetett vadászni. — A fia kint volt — mint mondja — és maga mégsem érdeklődött a lövések iránt, hogy kitekintett volna ? — A tüzet nem hagyhattam. — Perneki Vincze azt mondta, hogy az egyik tettesnek ö a bal vállára ütött. Önt másnap reggel megvizsgálták és bal vállán ütésnyomnak látszó piros csikót találtak ; mit szól erre ? — Nem tudora, hogy let! ; gondolom suba gyűrődése nyomhatta meg, a mint rajta feküdtem ; úgy mondom, mint a ki üdvözölni akar, hogy nincs részem benne, olyan tiszta vagyok, mint a hogy egy Isten van fölöttünk. — Önök hátralékban voltak a bérösszeggel, melyet már szeptember 29-én meg kellet volna fizetniük ; a birtokosnő megüzente önöknek. hogy újévig ád csak halasztást, akkorára okvetlen ki legyen a pénz; önöknek még deczember 20-án sem volt pénzük, az idő közelgett; tudták, hogy Pernekiéknél éppen van pénz, — nos ? — Készen volt az árenda, már úgy, hogy volt miből pénzt csinálni, akkor 15 írtunk volt. — Hát vajon az ásóra, meg afej- szére hogyan kerültek a vórnyomok? — Károly előtte való nap borjut nyúzni volt a Gelvás Ferenczék- nél, azok húst küldtek érte egy gyerektől, nyerset meg főttet is két kendőben ; a nyers húst lehajtottam, az eshetett az ásóra. Azután mikor a Károly bejött, kérdezte mi Kiskun-Halas helyi értesítője. az, mondom nyers hús, fölvette, odébb dobta, akkor eshetett a fejszére. — Mért szurkálta homokba az ásót ? — Én nem szurkáltam. — De nézze csak. azon az ásón nem csak vért találtak, hanem egy görbületet is, mely épen beleillett a Pernekiék ajtóján talált feszítés nyomába ; mitől támadt az a görbülés ? — Fát ástunk, annak a gyökerétől. — A vödrön is találtak vért, hát az ? — Nem tudom, rácsöppenhetett húsról. — És arra mit szól, hogy a lába nyoma megegyezett a csendőrök által talált nyomokkal ? — Nem lehetett azt a a száraz homokban felmérni. — Melyik csizmáján van a 3 szög? (Vádlott hanyatt dől a pádon, s felmutatja talpait) Tessék megnézni. (Derültség.) — Mikor a majsai Dér Sándort letartóztatták ebben az ügyben, Ön azt mondta neki hogy bevállalnám, ha a csendőrök szorítanának, de Kalocsán jók az urak ott majd letagadom. Ezt hallották, igaz ez ? — En nem mondtam ezt. Tréfából mondhattam valamit a Sándornak ; de ez mán csak úgy van „ragasztva.“ — Haragban voltak a Perneki családdal ? — Haragudtunk, de inkább csak a Károlyival volt bajuk. — Hát a gatyán a mosott vérfoltok ? — Rácsapódhatott a húsról. — Miért ásták el az imitt-amott kimosott gatyát ? — Nem volt elásva, Bevezetik Dór Károlyt. Mig az öreg borzas ősz szemöldökével és mélyen fekvő szemeivel gonosz indulatokat árul el, a fián inkább némi hülyeség látszik. Dór Károly kihallgatása során folyékonyan — mint a ki már sokszor elmondta ugyanazt — előadja az eset idején való foglalatoskodását. Kinn volt akkor, itatta hízókat, azután bement, evett és lefeküdtek. Látott 3 alakot, hallott lövéseket, nem érdeklődött, szoktak arra lövöldözni, nem is tudja merre lövöldöztek. Elnök: Azt mondják a Pernekiék, hogy az egyik tettesben, ki az asszonytól szitkozódások közt a pénzt követelte, Ont ismerték fel a hangjáról ? — Az nem lehet. — Önök ásóján épen olyan görbületet találtak, a mely az ajtón látszó feszités-nyomba beleillett, mit szól ehhez ? — Fát ástunk, abba görbült el. — És hogy került vér az ásóra ? — Nem tudom. — Ázáson homokba szurkálás, sikálás látszott. — Nem tudok róla. — Hát arról tud-e, hogy a fejszére hogy került vér ? — Rozsda volt azon, nem vér. — De még szőrszálat is találtak rajta a vérbe tapadva? — Jószágtól lehetett. És mitől lett véres a vödör, a melyet Ön azon estén kivitt a putriból ? — Csirkét vágtunk hétfőn. (Az eset pénteken történt.) — Az őn keze csuklóján vért találtak a nyomozáskor, hát ez? — Gelvásóknál előtte való nap borjut nyúztam. — A Pernekiék bojtárja Fehér Pál vallotta, hogy az egyik tettest ő a konyhában torkon kapta. Önt megvizsgálták nyomban és a nyakán köröm nyomnak megfelelő friss foltot találtak ; hogyan van ez ? — Pattanás volt a nyakamon, azt csíptem le. — A gatyája mitől lett véres ? — A nyuzástól, vagy a hústól a mit Gelvásék küldtek. — A húst az ön távollétében vitték előtte való nap Önökhöz ; hol volt a hús, mikor Ön bement? — A bődön tetején. (Az öreg Dér nyugtalanul tekintget fiára. Az elnök figyelmezteti az ellenmondásra, mire az öreg zavartan és fiára vetett mérges tekintettel jelenti ki, hogy fia „téveszt“.) —- Mennyi pénzük veit a fizetendő árendára ? — Valami 8—9 forintuuk volt akkor. Az elnök néhány lényegtelenebb kérdés után felhívja vádlottakat, hogy szálljanak magukba, köny- nyitsenek leikükön és az esetleg rájuk váró sorson, tegyenek őszinte vallomást; de vádlottak megmaradnak a mellett, hogy ők biintelenek. A tanuk. ösv. Perneki Jánosné (kis lányát vezetve lép a terembe.) Elmondja az eset lefolyását. Éste a konyhában morzsoltak, szokatlan kutyaugatásra kiküldték Fehér Pál juhászgyereket, ki a puskát vitte magával. Nem sokára lövéseket hallottak. kilépett ura is, ő is, látták, hogy a befelé futó juhászgyereket kergeti 3 ember, utánna is lőttek, mikoi a gyerek a konyhába beugrott, ők becsapták a konyhaajtót és
