Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-24 / 39. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. szeptember 24. imádsága“..............,És ha emberi k ézzel hintett tömjénnek oltáráról terjengő füstje nem homályositja is el idelenn a Feléd emelkedni akaró tekinteteket: annál világosabb leszen útja Tehozzád a hálával csor- dultik megtölt lelkekből fakadó fohászkodásnak“ .... A pap imáját a gymnasiumi énekkar által előadott Hymnus követte. Ezután a templomból kiözönlő sokaság hösszu, az utczákat megtöltő menetben vonult a Főutczán lefelé, hogy a zsidó templomban rendezett isteni tiszteletre siessen. Itt a templomi énekkar megnyitó éneke után Dr. Spitzer Sámuel rabbi lépett a szószékre, és egy mesterien megalkotott, igaz hévvel előadott hazafias alkalmi beszéddel föllelkesítette a templomot zsúfolásig megtöltő közönséget. A biblia hét alakjával vont ötletes párhuzamban mutatta be Kossuth ' Lajos életének, működésének egyes frázisait, — nagy lelkének csodás sokféleségben megnyilvánuló erejét, ragyogó irói mesterségét, csoda- varázsu szónoki hatalmát, legendás szeretetót a nép, az elnyomott, a sanyargatott nép, az ő népe iránt. Bemutatta Kossuthot, a hamisítatlan, igaz szabadság bajnokát, a zsidóság, a hontalan, a jog nélküli zsidóság polgári egyenjogúsításáért küzdő nópfölszabaditó Kossuthot, majd az oktalan fajgyűlölet ellen még aggkorában, hazaküldött üzeneteiben is sikraszálló Kossuthot, ki lelke egész hevével kiáltja oda a függetlenség zászlaját emelő pártnak az intést: „az a párt, mely program injában legcsekélyebb tért is enged a felekezeti gyiilölségnek, a Kossuth-nevet egy perczig sem viselheti.“ — A Kossuth eszméi megdicsőülésének vázolásával befejeződött szónoklat után ismét ének zendült fel; ennek hangjaitól kisérve vonult ki az ünneplésben párt, osztály, rang és felekezeti különbség nélkül egyesült nép, hogy a város díszközgyűlésén részt vegyen. A dióshoz gyűlés. A város képviselőtestülete ünnepi közgyűlését Kossuth arczképé- nek a nagyteremben való leleplezésével kapcsolatban tervezte ; de mivel a megrendelt festmény idején el nem készült, és mivel az ünnepi gyűlés iránt érdeklődő közönség a teremben helyet úgy sem találhatott volna, a városháza előtt való szabad téren tartatott meg a díszközgyűlés, melyet a diszmagyarba öltözött ősz polgármester, Vári Szabó István nyitott meg a következő beszéddel: Kossuth Lajos hazánk nagy fia születésének 100-ik évforduló napján városunk nagyközönsége hála telt szívvel ünnepet tart; ezen magasztos nemzeti ünnepélyre a dicső múlt emléke, a tisztelet és szeretet hozott össze bennünket, hogy nyílt kifejezést adjunk hazafias érzelmeinknek, minél szélesebb körben fejlesszük a szabadság tiszta szeretetót, ezzel buzdítsuk a jövő nemzedéket a haza iránti szent kötelességek teljesítésére. Pár órával előbb buzgó imát rebegtiink a mindenség nagy urához, a miért hazánk, nemzeti önállásunk, függetlenségünk védőjéül 100 óv előtt Kossuth Lajost adta, ki az elnyomatás korszakában mint megváltó jelent meg közöttünk, s láng lelkének, nyelvének bűbájával, hazaszeretetének teljes erejében, a szabad sajtónak, nemes eszméknek életet adva. felrázta nemzetünket a tétlenségből: védelmezte alkotmányos jogainkat, önbizalmat teremtett, népünk millióit a szolgaságból kiemelve, szabad önálló polgárokká tette, mindenki részére a törvény előtti egyenlőséget biztosította, élet és vér áldozattal a nemzet hű fiainak lelkesedésével szabad Magyarországot létesített. Jézus megváltotta az emberiséget, ezzel állandósította a hitet, a szeretet vallását, és az erkölcsi szabadságot. Kossuth Lajos megváltotta a nép millióit, biztosította függetlenségünket, állandóvá tette közöttünk a haza, szabadság iránti szeretetet, ezzel szorosan összefüggő törvény tiszteletet. Miután közéletünk székhelye, a nagyszámmal megjelent közönségnek befogadására szűknek bizonyult, az isten szabad ege alatt nyilvános közgyűlésre jövünk tehát, hogy testületileg egy szívvel lélekkel, gyermeki szeretettel emlékezzünk meg Kossuth Lajosról, ki egész életében a magyar nemzetért, magyar népért küzdött, — szenvedett; kinek minden törekvése az volt, hogy országunk nagy és dicső, népeiben boldog és megelégedett legyen. — Ezt óhajtjuk mi is. Ezen óhajtással üdvözlöm a nagyközönséget! és szent áhítattal nyitom meg disz közgyűlésünket. A főgymnásium énekkarának éneke után Dr. Babó Mihály orsz. képviselő lépett az emelvényre és megtartotta általánosan elismert szónoki tehetségével nagyhatású ünnepi beszédét, méltatván abban Kossuth Lajosnak, a pozsonyi országgyűlés alatt megkezdett, majd ennek berekesztése után otthon a megyében folytatott küzdelmeit az „Országgyűlési“ majd „Törvény- hatósági tudósítások“ kiadása, és ezzel a sajtó felszabadítása érdekében ; vázolva e miatt való üldöztetését, bebörtönöztetését; ennek lelki- kiképzésére való előnyös kihatását; majd a nép felszabadítása, és általában az 1848-iki törvények megteremtése körül mint pestmegyei követnek kifejtett óriási tevékenységét, szóval és tollal vívott kemény de fényes tusáit; később mint pónzügy- ministernek az ország elhanyagolt anyagi helyzetének orvoslását czólzó cselekedeteit. Megemlékezve ezután Kossuthnak, mint kormányzónak históriai tevékenységéről, áttér a száműzött Kossuth méltatására, mint a mely működésében (ha ugyan lehet az ő életében fokozásról szó) talán legnagyobb volt, a mikor két világrészt ragadott el varázs hatalmú szónoklatával, megszerezvén ezzel a rokon- szenvet a magyar ügy iránt és a mikor nagyságát a szabad amerikai köztársaság legfényesebben dokumentálta azzal, hogy őt magában a nemzet-gyűlésben fogadta. Dr. Babó nagy hatású szónoklata után Kovács Károly főjegyző mondotta el szépen és mély érzéssel Rákosi Viktornak erre az alkalomra írott „Fohász“-át, melyet a közönség kalaplevéve hallgatott végig. A főiskolai fiatalság éneke után pedig Vári Szabó István polgármester a következő szavakkal zárta be az ünnepélyes gyűlést. Midőn ezen valóban lélekemelő ünnepélyt bezárom, úgy hiszem a közgyűlés egyhangú határozatául mondom ki, hogy a mai kegyeletes ünnepély annak lefolyása mint e város nagyközönségének és képviselőtestületének hálás megemlékezése egész terjedelmében a késő nemzedék tudomásául is jegyzőkönyvbe örökittessék meg ; — azt hiszem a közgyűlés nézetét tolmá
