Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-24 / 39. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. szeptember-24. csolom azon hő óhajtással, hogy Kossuth Lajos emléke legyen áldott és örök ! Szelleme lebegjen felettünk tartsa fent közöttünk a békés egyetértést, tiszteljük becsüljük meg egymást, törekedjünk Hazánk, városunk, egyházaink, iskoláink szellemi és anyagi felvirágoztatására, legyünk e hazának hű fiai alkotmányos polgárai, egész életünkben a szabadság tiszta szeretete legyen vezetőnk, addig éljünk ! mig a honnak élünk ! ! Kimondom továbbá mint határozatot, hogy Kossuth Ferencz és Kossuth Lajos Todor urak táviratilag értesittessenek Halas közönségének hálás megemlékezéséről. Végül jelentőm, hogy Kossuth Lajos óletnagyságu arczképe csak pár hét múlva készül el, a leleplezésre az időben képviselőtestületünk egybe fog hivatni. ■3£ A gyermekek ünnepe. A piacztérre d. e. 11 órakor hosszú sorokban vonultak fel zászlók alatt az összes elemi — úgy községi mint felekezeti — iskolák növendékei tanítóik vezetésével és szép rendes oszlopokban felállottak. A pap lakás bejárata előtt volt a szavaló asztal, ennek egyik felén végig ki a piaczi járdáig állottak a fiuk, velük szemben a leányok. A piaczteret betöltő nagyközönség pedig gyönyörködve nézte a szép képet, melyben a sok magyarruhás leányka különösen jól festett. Mikor a felvonult apróság rendben elhelyezkedett, Zsoldos Lajos tanító kiállott a középre s jeladására fölzen- dült ezer kis torokból a „Hazádnak rendületlenül“ megható dallama. Ennek elhangzása után Szalay Szigmond igazgató lépett az asztalra és kerek kis beszédben iparkodott a zsenge lelkekkel megértetni a nap jelentőségét és megóreztetni a fogékony szivecskékkel, hogy kink és mink volt nekünk magyaroknak Kossuth apánk. — Erre ismét karének, majd szavalat következett; Mára István „Kossuth“ ez. költeményét szavalta Kerekes Maris bátran, csengő hangon, értelmesen. Egy fiúcska Gusztos Antal pedig Taksonyi alkalmi versét mondta el. A himnusz elhangzása után megindult a kis hadsereg négyes sorokban a vásártér felé. A kicsinyek nagy menete, melyhez útközben szintén zászlók alatt az iparos tanonezok, majd a diákok is csatlakoztak a Kossuth-utezán valósággal impozánssá fejlődött. Az ünneplő közönség sűrű sorai két oldalt kísérték érdeklődve a csengő ének és zeneszóval vonuló gyermekhadat ki a vásártérig, hol 100 méteres nagy széles sátorban hármas asztalsorokon várta őket az ebéd, melylyel a város vendégelte meg az összes gyermekeket, iparos és gymnáziumi tanulókat, meg az egynéhány még élő 48-as öreg honvédet. Természetes, hogy az ebéd alatt a város népének nagyobb része ott hömpölygőit messzire ellepve a sátor előtt a vásárteret. * A Kossuth-szóbor alapköve. A függetlenségi és 48-as kör külön házi ünnepet is rendezett d. u. 2 órakor, melynek kései kezdeményezése és az általános ünnep keretéből mintegy ki vállasa okozta, hogy az érdeklődést tekintveszükkörű maradt, pedig nem kisebb dolog, mint Kossuth felállítandó szobra alapkövének letétele volt a czólja. Kolozsváry Kiss István rövid megnyitó beszéde után Vári Szabó István polgármester, Kolozsváry Kiss István pártelnök. Dr. Babó Mihály orsz. képviselő, Zseny István körelnök helyeztek el egy-egv téglát a körhelyisóg udvarán kijelölt alapba, melyet a saját zászlójuk alatt kivonult agg honvédek állottak körül. Dr. Hermán Ferencz felolvasta az alapkőbe letett okmány tartalmát és ezután Szalay Károly fővárosi gym- násiumi tanár mondott egy hatalmas szónoki képességre valló ünnepi beszédet Kossuth apánkról, melynek elhangzása után felvonult az akkor már nagyobbra növekedett közönség a városháza elé, hogy a körmenethez csatlakozzék. * A körmenet. Az emlék ünnepélynek egyik legszebb része volt a délutáni nagyszabású körmenet. A városháza előtti térségen 3 órára felvonultak zászlókkal és zeneszóval a függetlenségi kör, a szabadelvű kör a katholikus önképzőkör, az ipartestület, az iparos ifjúság önképző-egylete, a gym- násium ifjúsága diszes rendben, azonkívül az ezrekre menő közön ség hullámzó csapatai. A gyülekezés után Vári Szabó István polgár- mester néháy lelkes szóval üdvözölte az ünneplő sokaságot s fölkérte azt a körmenetnek rendben való megtartására. Kovács Károly főjegyző előadta az útirányt óserre megindult a menet. Elöl díszbe öltözött rendőrök lovagoltak Hováncsek János biztossal az élükön. Erre következett a gymnasium ifjúságának katonás rendben léptető csinos csapata, és utána zászlók erdeje alatt a nagy- sokaságnak méltóságteljesen hömpölygő áradata. Két oldalt haladtak a százas rendező bizottságnak jelvényekkel díszített tagjai ; közbiil és hátul pedig trombitás zenekarok. A menet zene és énekszó mellett haladt a kijelölt (lapunk mult- heti számában közölt) útirányban. A vásártérre érve megállóit a menet körben s Szathmáry Sándor főgymnásiumi igazgató, a szabadelvű pártkör elnöke az emelvényre állva tartott egy igazi tetszéssel fogadott, Kossuth működését lehetőleg kimerítően vázoló, műgonddal megszerkesztett és szépen előadott beszédet, — melynek elhangzása után folytatta a menet útját a Kos- suth-utezán végig és onnan fel a Szabadságtérre. Itt Dr. Farkas Imre volt orsz. képviselő, a függetlenségi és 48-as kör Ősz diszelnöke mondott egy nem nagyszabású ugyan, de a maga kerekdedsógében remek beszédet, melynek minden mondata az igaz érzés melegével hatott szívből szivekbe. Rövid bevezetés után, melyből tudósításunk elején idézünk egy szép részt, elmondta a 48-as események históriájából azt a magasztos jelenetet, mely 1848 julius 11-én játszódott le, a mikor Kossuth betégágyból kelve föl, megjelent az országgyűlésen és ott — betegségtől gyenge hangon, de mégis varász- erejű szavakkal feltárja a haza veszélyben léteiét és segédeimül 200.000 katonát és 42 millió forintot kér az őrségtől. A mire Nyáry Pál az ellenzék vezére, be sem várva Kossuth beszédének végét, feláll s elkiáltja: „Megadjuk,“ s utána az egész országgyűlés, mint egy ember, kiáltja lelkesen : „Megadjuk!“ Kossuth pedig meghatottságtól remegő hangon rebegi : Leborulok a nemzet nagysága előtt. Esen eít a jelenetet — igy folytatja a szónok — sokkal nagyobbszerűnek Folytatása a mellékleten.