Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-24 / 39. szám
1902. Paprika Imre alsószállási birtokáról 15 régi kas méhet ad el akár egészben akár pedig kasonként. Értekezhetni vele IV kér. lakásán. Topán József fehértói tanyájára egy baromfi kertészt felfogad. Értekezhetni vele IV. kér. lakásán. Búza Imre alsószállási 2 hold szántó földjét, 2 drb fekete földjét és 2 drb nádasát örök áron eladja. Értekezhetni vele VII. kér. lakásán. özv. Rébék Imréné a Czirok kutnál levó lakóházát Dömötörtől kezdve bérbe kiadja. Értekezhetni vele II. kér. lakásán. Nagy Tóth Andrásné III. kér. lakóházát, valamint a felső hídnál levő 2 drb fekete földjét örök áron eladja. Értekezhetni vele fenti lakásán. Papp Mihály rekettyéi 8 hold szóló, szántó és legelőből álló tanyás földbirtokát örök áron eladja. Értekezhetni nevezettel I. kér. lakásán. Kapeller János borprését eladja. Értekezhetni vele II. kér. lakásán. Práger Ferencz a központi leányiskola mellett levő bérelt helyiségében egy pinczót október 1-ótől bérbe kiád. Schön Fáni tudatja, hogy alsótemplomtéri lakásán teljesen berendezett bútor raktárt nyitott, a hol úgy egyes, mint egész szoba berendezések részletfizetésre is kaphatók. Korda Imre főgymn. tanár I. kér. Főutczán levő lakóházát örök áron eladja. Értekezhetni nevezettel fenti lakásán. Horváth Szép József Vili Imre-fóle 10 kapa szőlőjét terméssel együtt, továbbá Pirtón levő 25 hold szőlőnek való homokját kisebb részletekben is örök áron eladja. Klein Márton kisebb-na- gyobb , boros és fennálló hordókat elád. Értekezhetni vele II. kér. lakásán. Kiskun-Halas helyi értesítője. Balogh Mihály Joachim fia felsőszállási Kis robota János-féle tanyája tetejét, ablakait s más egyébb az épülethez tartozó részeit eladja. Értekezhetni nevezettel a helyszínén. Schön Mór nagyobb meny- nyisógű használt és uj boros hordókat elád. Értekezhetni vele V. kér. lakásán. Vatamányi Sándor örökösei 17 hold tanyás birtokukat, 25 kapa szőlőjüket és városi lakóházukat kedvező fizetési feltételek mellett örök áron eladják. Értekezhetni Reick Sándor megbízottal. 7 — A Kossúth-ünnep. — 1902. szeptember 19 — „A dalos madártól kellene hangokat kérnem, a pompában nyíló rózsától színeket kölcsönöznöm, hogy Kossuth Lajos érdemeit nagy nevéhez méltóan elmondhassam, hogy csodákkal teljes életének képét Önök előtt csak hozzávető hűséggel is megfesthessem“. így kezdte az egyik szónok (Szalay Károly) beszédet a pénteki nagy ünnepnapon. Mi is ezzel kezdhetnénk tudósításunkat, mert szegények vagyunk szavakban és szivekben, hogy a pénteki lélekemelő, sziveket megdobogtató ünnepségről annak gyönyörű lefolyásához méltóan beszámolhassunk. Bízvást elmondhatjuk, hogy külső kereteire nézvést nagyobb szabású, külső díszben, fényben csillogóbb ünnepet ülhettek talán az ország egyébb nagyobb városaiban, de ilyen bensősóggel egységes, a lakosság minden rétegét szivben-lélek- ben, egyetlen érzésben összefoglaló emlékünnepet — mint városunkban — keveset tartottak széles e hazában. Erre az egybeolvadó lelkesedésre illettek igazán Dr. Farkas Imrének az országos ünneplésre vonatkozó szép szavai : .............Mintha mi llió kebelben egyetlen szív volna, mintha millió szívben egyetlen dobbanás, a dobbanásban egyetlen érzés volna, mintha a lelkesülés tüzé- től ragyogó szemekből azt olvasnám, az ünneplés örömétől kipirult orczá- kon mintha csak azt látnám, mintha ... mintha Kossuth Lajos azt i z e n t e volna“ . . . És az a mindvégig egyforma szeptember 24. mólióságteljes rend ... De hisz ott voltak olvasóink mindannyian, látták és hallották. El sem is monda- nók. ha az nem állana előttünk, hogy hátha ezeknek a csekély lapoknak valamelyes foszlányai odavetődnek egykoron a késő utódok elé, a kik hadd lássák belőlük, hogyan ünnepeltük születése századik emléknapját a szabad nép lakta független magyar haza szent apostolának. * A nemzeti zászlókkal sűrűén díszített házak sorain a mint a pir- kadó hajnal első sugarai vógigszál- lottak, megszóllaltak a vásártéren és a város egyéb terein fölállított taraczkok és mintegy negyedóráig egymásután dörgő lövéseikkel hirdették az emlékezetes nap felvira- dását. Ugyanakkor megzendültek a magyar bandák trombitái, hazafias nótáikkal végigvonulva az ébredő város főbb utain. E külső előjátékok után az emléknap volta- képeni méltó megnyitását a ref. templomban tartott ünnepi istenitisztelet képezte. A mint 7 órakor az öreg harang szava megkondult, sűrű sorokban vonult a népség sokadalma (közte a város tisztikara, képviselőtestülete, a nőegylet, az ipartestület, a rém. kath. egyháztanács, a gymn. ifjúság a tanári karral a felső templomba, mely csakhamar szorongásig meg- tellett ünnepies díszbe öltözött, a bugós orgona hangjainál buzgóan éneklő közönséggel. A zsoltár el- szálló hangjait követő áhitatos csendben hangzott fel ezután Sei- lady Áron lelkekbe ható mély hangja egy gyönyörű imában, mely a nehéz formát teljesen uraló művészettel foglalta össze Kossuth Lajos életének, cselekedeteinek mindazokat a jelenségeit és jelentőségeit, a melyekért hálával „tartozhatik e nmgyar nemzet az Őt neki ajándékozó mennyei atyának. Egységért, egyessógért könyörgötf ez az egyszerűségében remek imádság, melynek némely szavából kirezdült a fájdalom is a nemzet ünnepe fényétől elfordulok sötétsége fölött. . . „Ha nem emelkedik is tehozzád — úgymond — emberi kéz alkotta templomaid nagy többségéből a hálaadás e mai napon : az Általad teremtett szivekből annál igazibb áhítattal száll Elébed a köszönetnek alázatos, de mégis örömmel teljes
